Gurmai Zita: Orbán a reményt fojtja meg Magyarországon

Gurmai Zita közgazdász, az MSZP országos elnökségének tagja, a párt nőtagozatának elnöke. 2004-14 között európai parlamenti képviselő volt. Interjúnkban a szegénységről, a nők kiszolgáltatottságáról, és pártja munkájáról beszélgettünk.

– A Fidesz szerint csökkent Magyarországon a szegénység, a kormány intézkedései sokat javítottak a nehéz körülmények között élők helyzetén. Szocialista politikusként mit gondol erről?

– Azt, hogy hazudik. Még a kézivezérlés alá vont KSH sem tud olyan adatot produkálni, ami alátámasztaná a Fidesz állításait. Ráadásul, amióta Orbán Viktor ismét kormányon van, nemcsak a szegénység, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek is nőttek, az igazságtalanságok elmélyültek. Orbán a reményt fojtja meg: annak lehetőségét, hogy valaki szorgalommal és tehetséggel jusson előbbre, társadalmi helyzetétől függetlenül. A Fidesz olyan, mint az alkohol: öl, butít és nyomorba dönt. Mert a beteg aggódhat az életéért, a diák azon, hogy leérettségizhet-e, a középosztály meg azon, hogy nem fog-e elszegényedni.

– Tudjuk, gyakori vendég vidéken, az ország keleti térségében. Hogyan látja, milyen esélyei vannak a kitörésre a szegény családoknak a térségben?

– Rosszak és egyre rosszabbak. Az egykulcsos adó, az oktatás átalakítása, az egészségügy fizetőssé tétele, a gazdaságpolitikai koncepció teljes hiánya ugyanabba az irányba hat: konzerválni a gazdagabbak kiváltságait. A Fidesznek csak az számít aki fizetőképes, vagy befizetőképes – amennyiben része a csókosok és mutyisták egyre növekvő táborának. Aki szegény, nem számít, őt elég a menekültekkel riogatni és Magyarország szabadságharcával bolondítani. Mondom még egyszer: Orbán Viktor a reményt fojtja meg Magyarországon.

– Mit jelent ma Ön szerint nehéz körülmények között élő családba születni?

– A jelenre nézve a nélkülözést, a jövőt illetően pedig azt jelenti, hogy nincs vagy csak nagyon kevés az esély a felemelkedésre. Mondok egy nagyon egyszerű példát: egy matematika tanár gyermeke ma csak álmodhat külföldi ösztöndíjakról, ahogyan egy bolti eladó fia sem szőhet nagyratörő álmokat. Igen, sem a ma születő Kósa Lajos, sem Áder János nem remélheti azt, hogy kitörjön szülei társadalmi helyzetének fogságából.

– Találkozott -e olyan jó kezdeményezésekkel, példákkal amelyet akár országosan is el lehet terjeszteni? Az oktatási rendszer mit tehet a hátrányos helyzetű családok gyermekeiért?

– Számos remek kezdeményezés van, amelyek nem a kormány támogatásával, hanem sokszor azok ellenében, de legalábbis a partvonalon mozognak. Az oktatási rendszer sokat tehetne ezen a területen – hangsúlyozom: tehetne, de nem teszi. Hiszen az érettségizettek számának csökkentése, az államilag finanszírozott egyetemi képzési helyek elsorvasztása éppen a mobilitás ellen hat. Orbán Viktor az ipari tanulók, a betanított segédmunkások országát építi, miközben az oktatás fejlesztése nem csupán társadalmi, hanem egyenesen nemzetstratégiai érdek volna a negyedik ipari forradalom korában. A kiművelt emberfő az egyetlen esélyünk arra, hogy a robotok korában Magyarországra is telepedjen külföldi befektető. Ennek hiányában már középtávon elveszíthetjük legnagyobb foglalkoztatóinkat.

– Mit gondol a közmunkáról, milyen változásokat hoz a családok életébe? Milyenek a közmunkások esélyei arra, hogy a munka világába visszataláljanak?

– A közmunkát bizonyos értelemben mi, szocialisták találtuk ki. Gúr Nándor vagy néhai Kiss Péter érdemei elévülhetetlenek ebben. A közmunka, ha jól csinálják, egy kapu a munka világa felé. Vagy mondjuk úgy, olyan mint az edzőpálya. Karbantart, felkészít a meccsre. Mert nem csak jövedelmet biztosít, de lehetőséget is teremt arra, hogy ismét „rendes” állásunk legyen. A Fidesz azonban bezárta ezt a kaput. Milyen esélyei vannak a munkaerőpiacon annak, aki évekig az útmenti füvet nyírja a polgármesteri hivatal megbízásából?

– Biztos találkozott Hegedűs Zsuzsának, a miniszterelnök főtanácsadójának az állításával, hogy megszűnt a gyermekéhezés. Milyen tapasztalatai vannak Önnek?

– Nem csak az állításával találkoztam, hanem a szép nagy autójának fotóival is. Ideje volna néha letekerni a sötétített ablakot és akkor talán a főtanácsadó asszony is szembesülne a valósággal. A havi egymilliós fizetése és az évi 2,5 milliós reprezentációs költsége önmagában fedezné, hogy 4-500 ezer gyermek legalább egyszer jóllakjon.

– Hosszú ideig EP parlamenti képviselő volt. Meglátása szerint a Fidesz kormány hogyan használja fel a felzárkóztatásra rendelkezésre álló uniós forrásokat?

– Saját politikai céljainak megfelelően. Vagyis nem felzárkóztatásra költi, hanem a haverokra. Nem a szegénység csökken, hanem Mészáros Lőrinc bankszámlája hízik általuk.

– Az MSZP országos nőtagozatának a vezetője, Hogyan látja a nők helyzetét Magyarországon?

– A nők helyzete Magyarországon mindig elmaradt a fejlett országokétól. A Fidesz ezen nem változtat, sőt. Orbán Viktor tudatosan egy macsó világot épít minden területen: az erőszakos, diktátumokkal „tárgyaló” vezetési és irányítási stílust honosítja meg. A Fidesz szerint a férfi dolga a család ellátása és védelme, és ezt büszkén hirdeti is. Az, hogy nem romlott a nők helyzete még jobban a nemzetközi összehasonlításokban, csak annak köszönhető, hogy nyílt háború még nem folyik ellenünk. Hangsúlyozom: még. Mert nincs kétségem afelől, hogy amikor a menekültek és Soros György után új ellenségképet kell majd kreálni, a hagyományos keresztény értékeket rombolni láttatott „feministák” lesznek az egyik vagy a következő célpont.

– Mit gondol, miért hallgat „szemérmesen” a kormány a nők elleni erőszakról? Miért nem ratifikálják az isztambuli egyezményt?

– Miért hallgatnak? Mert bűntársak ők is. Mert azt gondolják, rendben van az a férfi szupremáció világában, ha néha el csattan egy pofon. Ha a feleség elbotlik a vak komondorban. A pálinkát a férfiak isszák, és ők ölik a disznót is. A Fidesz nyugodtan csinálhatna egy olyan #metoo kampányt, ami arról szólna, hogy igen, én is verem néha az asszonyt, igen, én is azt gondolom, hogy az áldozat a hibás.

– Pártja választásokra készül. Mit takar a „Nők a Változásért ” program?

– Azért indítottuk el a NŐK a VÁLTOZÁSÉRT mozgalmat, azért vesszük fel ismét a sálat, mint ahogyan 2002-ben tettük, hogy figyelmeztessünk: ez így nem mehet tovább! Kiállunk az utcára, a közterületekre és megmutatjuk, hogy a változás hívei itt vannak. Csendben, halkan – de határozottan, ahogy a sál színe is mutatja. A harcias vörös és az ártatlan fehér keveréke.

Ott vagyunk az utcákon, a tereken élő tilalomfaként: eddig és nem tovább. Orbánnak mennie kell. Magyarországot ki kell gyógyítani Orbán Viktorból. Mert nem csak a kormányzása káros, hanem mindaz, amit képvisel. Nem csak a légkört mérgezi, de a lelkeket is.

Erre fogunk rámutatni, egyre több helyen, mi, nők a változásért. Szelíden, de határozottan, ahogy sálunk színe mutatja. Szelíden, ahogyan azt tőlünk, nőktől a vakkomondoros Fidesz elvárja. És határozottan, ahogyan azt harcos baloldali hagyományaink diktálják.

bl