Banánköztársaság
GZDSGLNKTS MGYRRSZGN — A címet csak olyanok tudják megfejteni, akiknek agya gazdaságélénkítésileg pörög
Milliárdokért nem épül a visegrádi 12 szintes Üveghegy, lesz viszont Hajdúnánáson 65 milliárdért motorversenypályánk, ezen kívül kovászos uborkát és lélegeztetőgépeket exportálunk a jövőben Afrikába. Rab László szŰrreál összefoglalója a 26-os hétről.
Nem épül, de fial
Viszonylag gyönge egymilliárdos osztalékot vett ki a Tiborcz-gyerek (így, ezen a néven kezdte üstökösi pályáját) a nem épülő visegrádi, Dunakanyarra néző, Üveghegy becenéven futó luxusszálloda telkének eladása után. De csak mert Tiborcz, aki cégeit úgy hozza létre, hogy magánhangzók nélkül BDPST-nek meg VSGRD-nek nevezi (a Kodaknak vagy a Mercedesnek bezzeg nem jutott eszébe ilyen zseniális ötlet!) úgy döntött, egy kapavágást sem végezve nem olyan rossz egymilliárdot keresni, mint koszos üzleti tervekkel, alkalmazottakkal, pláne vendégekkel bíbelődni. Nem értek hozzá, egy pénzügyi zseni döntéseinek hátterébe nem is szólnék bele. Épp csak arra kaptam fel a fejem, hogy a visegrádi szállodakomplexum hatástanulmányait, amit mégiscsak a Dunakanyar legspiccesebb hegyoldalában nem építenek, az Érdi Járási Hivatal környezetvédelmi osztályán bíráltak el. Hol máshol? Ami csak azt jelenti, hogy Érden azért mégiscsak pontosan tudni lehet, hogy mi kell a Dunakanyarba, nemdebár. De hagyjuk is, mert Tiborcz nem közszereplő, nehogy a végén még problémánk legyen ebből is. Maradjunk annyiban, hogy LFSZTSGGB!
Lesz bezzeg MotoGP pályánk Hajdúnánáson
Palkovics Motyogva Innováló miniszter jelentette be, a járványleküzdés szép példája ez is. Még hogy nincs pénz a Lánchíd felújítására, mi? Az koszos hatmilliárdból kijönne, de hát tudjuk, Karácsony ott áll a biciklijével a kőleó előtt, arra hajt, hogy a híd politikai okokból összeomoljon. Hogy ezzel is ártson a Maxinak, aki viszont ott szokott fényképezkedni a híd fölötti karmelitájában (azaz: KRMLT). Most például előjött az az ötlet, hogy legyen gyalogoshíd. Tényleg nem akarnék úgy tűnni, hogy én találtam föl a spanyolviaszt, de jó húsz évvel ezelőtt, a legszörnyűbb elnyomatás Combínó-érájában, amikor bevezették Budapesten a Demszky-karót és birkákkal készültek lelegeltetni a parlagfüvet a Keleti pályaudvar környékén, volt egy cikkem a Népszabadságban (Maxikámtól tudom, hogy az egy újság volt régen), arról szólt, hogy a főváros közlekedési problémáit egycsapásra meg lehetne oldani, ha bevezetnénk a Budáról Pestre és Pestről Budára az átjárási tilalmat. Nem fogadták meg, csak ment tovább ez az eszetlen átjárogatás, tessék megnézni, mi lett belőle, a végén még maga a Maxi is gyalog lesz kénytelen átmászni a hídon, melyet Haynau polgártárs avatott 1849-ben. Ez csak úgy eszembe jutott. Zsúfolásig megtelt a híd, még véletlenül se szakadt le, pedig már túlvoltunk az aradi tizenhárom kivégzésén, és romokban hevert a szabadság. Ehhez képest mit csinált a magyar Pesten? Örömködött lelkesen a hídavatáson. Itt azonban szabad folyást engedek az asszociációknak, úgyis tudja mindenki, hogy mire gondolok.
A katások csak hadd fizessenek
Parragh Laci a járvány idején azt tudta mondani, gőze-fingja nincs arról, hogy mit kéne csinálni. Egyszer életében őszintén beszélt – de mára visszatalált régi önmagához. A gazdaságélénkítés legjobb módja, ha a járvány övezte válságban inkább lerabolják a katásokat, köztük becses személyemet is, aki az újságom bezárása után éveken át nem tudtam rendes állásba menni, jött a kata, mint annyi csóró muzsikusnak, csepűrágónak és más újságtól kikopott nyavalyásnak, fizettük-fizetjük szorgalmasan a havi ötven rongyot, hogy a Maxi államtitkárainak és rablóvezéreinek meglegyen a havi betevőjük. Szeretném elmondani, hogy az iparkamarás Parragh lépéseire azért figyelek olyan élénken, mert a kötelezően fizetendő kamarai tagsági díjról (5 ezer forint évente) egészen biztosan tudom, hogy a konkrét kirablásomat szolgálja. A kamara ugyanis az az intézmény, amely nekem még pályafutásom során soha, egyetlen percre semmiben nem segített, és soha nem is reménykedhettem benne, hogy majd segít.
De az az öt ezer forint….
Nem érdekelnek az elrabolt milliárdok, mert azokat úgyis el fogják lopni, de az az ötezer forint évente olyan, mintha a fogamat húznák. És amikor elmegyek a Kossuth téren, sréhent a Parlament épületével látom a feliratot: kereskedelmi és iparkamara. Nem a külvárosban székel, nem eldugott utcácskákban, olyan helyen, ahol komplett lottónyereményekkel se lehetne egy szottyadt négyzetmétert se kibérelni. Na most ugye az az érdekes, hogy Maxiéknak a járvány idején se jutott eszükbe az elszegényedés megfékezéséről semmi (a nyugdíjak száz év alatt történő „átépítésén” kívül), most rájöttek, hogy a legcsóróbb szellemi munkákból tengődők zsebében turkálva megcsörgethető a fillér.
Csak gratulálni tudok a katások leszívásához. Biztos nem fog róla eszembe jutni 2018 és a választások napja, amikor – mert ez volna itt a lényeg – egyszer délelőtt, egyszer pedig este hétkor leállt a fránya választási rendszer. Este héttől este tízig néma csönd ereszkedett a Maxi (akkor még mini) birodalmára, aminek vége az lett, hogy újra, ki tudja hányadszor kihirdethessék a Fidesz-kétharmadot. De emlékszünk rá, ugyanúgy nem tört ki utána semmiféle ribillió, mint 1849-ben a Lánchíd avatásakor. Stimmt?
A fürkészportyászat vége
Miközben a világ nyögi a Black Lives Matter nyűgét és Amerikában ledöntik a gyarmatosítók szobrait, nálunk a Negró cukorka magasan szárnyal, és szóba se került, hogy esetleg megváltoztatnák a nevét. Sőt, emlékszünk arra is, hogy a Fradi zseniális kis Tocmac-ja még ki is kapott az MLSZ-től, amikor a George Floyd-gyilkosság után tiltakozni merészelt a futballpályán a trikójára körmölt felirattal. Más tehát nálunk a dörgés, ami jól jelzi, hogy mi – a Maxi is elég gyakran belefut ebbe a zsákutcába – különleges nép vagyunk, különbek mindenki másnál. Van benne valami. Miközben a világ egészen mással van elfoglalva, mi lélegeztetőgépeket halmozunk fel. Lehet, hogy már nálunk van a világ lélegeztetőgép-készletének nagyobb százaléka. Ha valakinek ilyen kellene Gabonban vagy a baráti Zöldfoki szigeteken, csak annyit mond, hívjátok föl a magyar fürkészportyászokat, azok mindet fölvásárolták. De szóljatok nekik, teszik hozzá, hogy ne léggömböket küldjenek, és ne is abból a durmolást javító masinából, amit szintén sikerült elhappolniuk a világ elől. Rémálmaimban a jövő hirdetéseit is látom. Fáj a lába, hasogat a válla? Rendeljen kedvezményesen állami lélegeztetőgépet!
Arra a kérdésre, hogy miért veszünk és vettünk ilyen sok lélegeztetőgépet, csak egyetlen válasz képzelhető el: pénzért. Nos, ez az, amiből a katásoknak valamivel kevesebb jut, mint a Maxirendszer rablólovagjainak.
Ez volt a 26. hét, szépen érik a kertben a málna. Jöhet a barackérlelő 27-es. Nem fogjuk kihagyni.
