Utálom, hogy minden pillanatban ébernek kellene lennem, hogy kétkedéssel kellene fogadnom minden ismeretlent, mert ellenkező esetben akár a lakásomban is átverhetnek!
Egy mindennaposnak mondható történet 2019 Magyarországáról….
„Vigyázzatok ezekkel az emberekkel! Engem úgy rászedtek az imént, hogy ihaj. Az első fotón látható aranyos, pici, hetven fölötti bácsika csöngetett. Hogy nincs-e élezendő kés, olló. Merthogy ő köszörűs, jön a halottak napja, a szülei sírjára akar egy kis virágot…
Itt kellett volna gyanút fognom, de basszus, megszántam.
Megkérdeztem, mennyiért köszörül.
„Százhúsz forint darabja.”
Jó, előkerestem két ollót meg egy kést, nem volt igazán szükség az élezésre, de egye penész, ennyi belefér. Az mondjuk furcsa volt, hogy az öreg simán betrappolt a lakásomba és megjegyzéseket tett a gitárjaimra – holott nem invitáltam be. Jó, mindegy, öreg, pici ember, nyilván nem tartok tőle… Csakhogy.
Mire a gangon kész lett az élezéssel, megérkezett a „főnök”
A dagadt, akit szintén láttok a képen. Az is betrappolt a lakásomba hívatlanul. Közölte, hogy kész a munka. Aztán az árat. 8600 forint. Mondom, bocsika, hogyan?
„Százhúsz forint. Centije.”
Nem, nem én hallottam rosszul az elején: a szomszédomnak is azt mondta az aranyosan kicsi öreg, hogy százhúsz darabja. Azaz 360 forintot fizettem volna (gondoltam, adok majd ötszázat, legyen jó napja). Ehelyett „megegyeztünk” ötezerben (igen, hülye vagyok, hogy nem rendőrt hívtam, vagy egyszerűen csak elzavartam őket – döbbenetemben egyszerűen nem tudtam rendesen gondolkodni, hagytam magam lehúzni).
Azért dühömben elővettem a telefonom
és a kövér arcába nyomtam, hogy akkor most készítek róla egy fotót. „Miért, miért” – kezdett agresszívra váltani. Az előszobámban. Ahol hívatlanul ácsorgott. Aztán inkább eliszkolt. Ezért lettek ilyenek a fotók, mert hirtelen sietős lett nekik, épp csak utánuk léptem. Mindenesetre, ha becsönget hozzátok a cuki öreg, a szegény, aranyos köszörűs – hajtsátok el a vérbe azonnal! Közszolgálati perceinket hallották.”
Ez sajnos egy igen régi trükk, már a 70′-es években ugyanígy járta meg a szomszédasszonyom. Nagyon kell vigyázni: én pl. soha nem nyitom ki a rácsot, kizárólag azon keresztül kommunikálok. Jó ideje szintet léptek a lopni és lehúzni akarók (sőt a Jehova tanúi is!). Harmadik emeleten lakom, lift persze nincs – ki gondolná, hogy képesek még ide is feljönni és átlátszó szöveggel mint pl.: kérnek egy pohár vizet, a WC-t szeretnék használni sürgősen, de előfordult az is, hogy azt hazudták a földszinten dolgoznak egy csőtörésen! Ám ezek igazán „könnyű” esetek ahhoz képest ami szomszéddal, rokonnal történt: a szomszédasszonyom éjjel arra ébredt, hogy a férje kérdi, hol van a pénztárcája amire ő felelt is és megmondta hol van, majd aludt tovább. Reggel kiderült, hogy a betörő volt a kérdező és nem a férj… A testvérem sógornője fényes nappal (14:00 körül) a belvárosi, második emeleti lakása ajtaját kinyitotta a kulccsal – majd már csak arra ébredt hogy leütötték, kirabolták… A harmadik eset: egyik ismerősöm arra ébredt hajnalban, hogy fázik. Azonnal látta a nyitott szoba-, és előszoba ajtót. Minden könnyen mozdíthatót elvittek; slusszkulcsot, pénzt, ékszert. A rendőrök azt mondták, örüljenek, hogy nem ébredtek fel amikor betörtek, mert lehet elvágott torokkal találtak volna rájuk… És végül intő példaként az eset ami a házunkban történt, szintén Budapest belvárosában: amint azt későbbiekben a rendőrség kiderítette, a világítóudvaron keresztül, a falon mászva igen ügyes emberek végig, a 3 emeleten behatoltak a fürdőszobákon és konyhákon keresztül a lakásokba és mindent vittek, amit értek. MI azért úsztuk meg, mert otthon voltam és a kutyánk őrjöngve ugatott. Egyedül hozzánk nem törtek be… Azóta, a történtekből tanulva mindenki masszív rácsot szereltetett az összes ablakra, valamint a bejárati ajtókra. Érdemes körültekintően kezelni ezt a témát, és lehetőség szerint megelőzni az átverést és a betörést. Még olyan áron is, ha önmagunkat szorítjuk rácsok mögé…
Kovács Ágnes
2019.11.01 18:53 at 18:53
Ez sajnos egy igen régi trükk, már a 70′-es években ugyanígy járta meg a szomszédasszonyom. Nagyon kell vigyázni: én pl. soha nem nyitom ki a rácsot, kizárólag azon keresztül kommunikálok. Jó ideje szintet léptek a lopni és lehúzni akarók (sőt a Jehova tanúi is!). Harmadik emeleten lakom, lift persze nincs – ki gondolná, hogy képesek még ide is feljönni és átlátszó szöveggel mint pl.: kérnek egy pohár vizet, a WC-t szeretnék használni sürgősen, de előfordult az is, hogy azt hazudták a földszinten dolgoznak egy csőtörésen! Ám ezek igazán „könnyű” esetek ahhoz képest ami szomszéddal, rokonnal történt: a szomszédasszonyom éjjel arra ébredt, hogy a férje kérdi, hol van a pénztárcája amire ő felelt is és megmondta hol van, majd aludt tovább. Reggel kiderült, hogy a betörő volt a kérdező és nem a férj… A testvérem sógornője fényes nappal (14:00 körül) a belvárosi, második emeleti lakása ajtaját kinyitotta a kulccsal – majd már csak arra ébredt hogy leütötték, kirabolták… A harmadik eset: egyik ismerősöm arra ébredt hajnalban, hogy fázik. Azonnal látta a nyitott szoba-, és előszoba ajtót. Minden könnyen mozdíthatót elvittek; slusszkulcsot, pénzt, ékszert. A rendőrök azt mondták, örüljenek, hogy nem ébredtek fel amikor betörtek, mert lehet elvágott torokkal találtak volna rájuk… És végül intő példaként az eset ami a házunkban történt, szintén Budapest belvárosában: amint azt későbbiekben a rendőrség kiderítette, a világítóudvaron keresztül, a falon mászva igen ügyes emberek végig, a 3 emeleten behatoltak a fürdőszobákon és konyhákon keresztül a lakásokba és mindent vittek, amit értek. MI azért úsztuk meg, mert otthon voltam és a kutyánk őrjöngve ugatott. Egyedül hozzánk nem törtek be… Azóta, a történtekből tanulva mindenki masszív rácsot szereltetett az összes ablakra, valamint a bejárati ajtókra. Érdemes körültekintően kezelni ezt a témát, és lehetőség szerint megelőzni az átverést és a betörést. Még olyan áron is, ha önmagunkat szorítjuk rácsok mögé…