Ha döglött lovon ülsz, szállj át egy másikra!

Nincs időm most erre, mert minden időmet a védekezésre összpontosítom. Amit megírok, csak azért teszem, hogy időkorlát nélkül segítsem a járvány utáni élet újraindulását Kánaánban. Rab László szürreál összefoglalója a 14-es hétről.

Mindent magához vonz

Mit szeretek én a legjobban a minielnökben (oppardon, most már maxielnökben)? Hát azt, hogy elsőrangú támadáselhárítóként mindég időben felfedezi a hazánkra leselkedő veszélyt, s azonnal meg tudja tenni a szükséges óvintézkedéseket. Most is ez történt. Miközben elkezdett tombolni az első látásra jelentéktelennek tűnő vuhani vírus február elején, azonnal észlelte, hogy milyen veszélyes is tud lenni a börtönbiznisz és a gyöngyöspatai romák kártérítése.

A Maxi jó taktikai érzékkel azonnal ráérzett arra is, hogy a vírust a migráncsok terjesztik (lásd idevonatkozó írásunkat: Aki magyar, nem fertőz). „Most a koronavírus minden figyelmet magához vonz, de a történelmi kihívás továbbra is a migráció” – szögezte le február 28-án, és amikor Lombardiában már javában tombolt a járvány, főkarmelitánk a nemzeti konzultáció szépségesen szép közpénzes kérdésein lamentált. Szerintem nagyon jól látta a helyzetet, mondta is, hogy helyiértékén kell kezelni a helyzetet. Soros György és az a börtönperekből hasznot húzó gonosz ügyvéd sokkal, de sokkal veszélyesebb volt Magyarországra nézve, mint holmi nevetséges külföldi vírus. Semjén polgártárs is arra biztatott, hogy ha időnk engedi, járjunk többet templomba, úgy a biztos.

Tessék továbbmenni, nincs itt semmiféle járvány

Miközben kitört a világjárvány, és már minden maszkvarró magyar pontosan sejtette Müller Cecília nélkül is, hogy nagyjából mi fog nálunk történni, a Maxi jó érzékkel Moldáviába utazott, ami igen csattanós válasz volt a felkészülés során a rémhírterjesztőknek. A magyar-moldáv kapcsolatok jelentősen befolyásolni tudják hazánk geopolitikai helyzetét, úgyhogy ez telitalálat volt. A Maxi a biztonság kedvéért elrepült Ljubljanába is, közben Cecília megkezdte a Miért ne hordjunk maszkot, amikor úgysincs?-elnevezésű mutatós kampányt. Teljesen rendben volt a dolog, a magyar nép örült annak, hogy imádott Maxija úgy repked ide-oda, akár egy dakota pegazus, és teljesen megnyugodott attól is, amit a Maxihű Bencsik polgártárs írt vala a Demokratában március 6-án: „Rohadt nagy járvány. Legalábbis ami a médiában végigszaladt. Mintha egy világméretű kísérletet futtattak volna le, amely révén azt akarták kideríteni, hogy megfelelően kiépített propagandával el lehet-e hitetni az emberekkel egy rettenetes világjárvány fenyegetését úgy, hogy a valóságban nincs semmiféle járvány, annak halvány nyoma sem?”

Amikor különleges jóstehetséggel megáldott kollégám (hozzáteszem, azon a napon, 1988. június 15-én kezdtem munkálkodni a Népszabadságnál, amikor ő a pártrovattól távozott) mindezt leírta, maga a Maxi (akkor még minielnök) is úgy gondolta, sitty-sutty vége lesz a balhénak (azaz: a koronavírusnak kampó), lehet nyugodtan folytatni a maradék sajtó teljes leradírozását. Ekkor küldte Kovács Zoltánt az emlékezetes vasárnapon az akkor még nyilvános törzsi gyűlésbe, de a világ legjobb kommunikátora összetévesztette a tájékoztatást a műkorcsolya-versennyel, már írtunk róla, leszúrt Rittbergernek neveztük azt a kommunikációs öngyilkosságot, amelyet végül premier plánban elkövetett. Helytelenül gondoltuk ezt akkor, jegyzem meg utólag. Ma már belátom, hogy így kell beszélni a néppel/EU-val/kétkedőkkel stb. Ugatsz, szűkölsz? – lehet kérdezni a néptől/EU-tól/kétkedőktől stb., amelyet azonnal követhet a jól irányzott Takarodj!

Adj neki zabot rendesen!

A védekezés Takarodj! elnevezésű kommunikációs szakaszában Maxi barátunk (aki addigra már bölcsen elrendezte a magyar-moldáv kapcsolatokat) teljes életnagyságban kezdett tündökölni. A felhatalmazási törvény életbe léptetése után értettem meg az ősrégi mondás jelentését, mely úgy hangzott: Ha döglött lovon ülsz, szállj le róla! A tanárok fizetés nélküli szabadságra küldésének korszakos, iskolabezárásokat is tiltó terve, majd az azt követő (azonnali!) digitális oktatásra való átállítás között talán hat-hét óra telt el. Ha döglött lovon ülsz, szállj át egy másikra! – így módosul a dakota közmondás. De adj neki zabot rendesen, nehogy az is kimurdeljon.

Nincs pénz védekezésre?

Nullázd le az önkormányzatokat, vedd el tőlük a gépjárműadót. Ne a kikötőpénzeket és az egyházi pénzeket nyisszantsd le, hanem a NOSZ (Nagy Októberi Szopóroller) során rakoncátlankodó ellenzéki kerületeket nyírd ki. Nehogy segíteni tudjanak a rájuk bízott, bezárt tízezreken. A maxisták ne aggódjanak, később úgyis visszadugod a zsebükbe azt, ami a bátorságukért kijár. Nem folytatom, ezek sorosista érvek, nem érthetünk egyet velük. Nem veszik figyelembe (mert a Budapestet egymillió euróval segítő Soros megtiltotta nekik), hogy a Maxi szívjósága végtelen.

Most még csak az látszik, hogy a keze valamivel erősebbnek tűnik, mint a szíve. Fenyegess, fenyegess, fenyegess! – ez lett nálunk a Tesztelj, tesztelj, tesztelj! tanácsból. Ha ugatsz, legfeljebb lecsuknak. Nehogy véletlenül akadályozzuk (isten őrizzen ettől bennünket!) a papok, az államemberek (a Maxiék), a katonák és a rendőrök járvány ellen folytatott gigantikus harcát (a fontossági sorrendet nem én találtam ki). Mely most ott tart, hogy jönnek, jönnek a tömött óriásrepülőgépek, hozzák a csodafelszerelést és a csodagyógyszereket; nekünk.

Árad belőlem ezért a hála. Úgyhogy mindenkinek jó maszkvarrást kívánok a nagyhéten. A 15-ösön, amikor 5489 forint a disznótöpörtyű ára. „Mit pofáztok, gyurcsányisták? Hogy lenyomtuk nektek a benzin árát röpke egy hónap alatt?” jeligére a kiadóba.