Aki magyar, nem fertőz

Ez a vége a gyötrelmes Orbán-rendszernek, egy vírus lenullázza a NER-t is, sokan bele fognak nyekkenni. Rab László szürreál összefoglalója a 11-es hétről.

A magyar vakcina

Nem nagyon bízunk már a gáton gumicsizmában masírozó minielnökben, nem hiszünk a médiájának sem, mondjuk eddig se hittük egy szavát se, de most, amikor láttuk, hogy mi történt az olaszokkal, meg azt, hogy milyen határozott léptekkel közelít hozzánk a vírus, voltak egyesek, akik abban reménykedtek, hogy egy pillanatra megáll, elgondolkodik, hátrahőkölve megretten, és talán rábízza a feladatokat azokra, akik értenek hozzá.

Nem ezt csinálta, mert ő akar maradni a Jani (nem az Áder, mert az felszívódott). Azt hitte, a járvány olyan, mint az árvíz, jön, tetőzik, s pár nap alatt levonul. Kipenderült ezért gyorsan az operatív törzs élére, és úgy csinált, mintha mi sem történt volna, fújta tovább a plakátos dumáját a bevándorlás veszélyeiről meg a fertőzések nyilvánvaló összefüggéseiről, mondván, hogy az első fertőzöttek irániak voltak, azaz külföldiek, még azazabbul nem magyarok, magyar a magyartól pedig nem kapja el semmilyen körülmények között a betegséget. Miért is kapná? Nem olyanok ezek a magyarok.

Tudtuk, hogy ez úgy baromság, ahogy van, dugig voltak ugyanis az olaszországi sípályák magyarokkal, Ausztriában és a környező országokban is ingázott bőséggel ez a mi utazó fajtánk, mégis az volt a deal a vírus vuhani tartózkodása idején, hogy valakik valahonnan (máshonnan) idehozzák Kánaánba a vírust. És elkezdtek bohóckodni a reptereken a mobil lázmérőkkel, miközben olyan lehetséges fertőzöttek jártak-keltek, jöttek-mentek Budapesten, akik akkor még véletlenül sem mutattak koronavírusos tüneteket.

De az is lehet, hogy már fertőztek.

Fordulatos este

Jött aztán a csudálatos operatív törzs, meg a szöszmörgés az Orbán-rendszer láthatatlan ellenséggel szembeni heroikus küzdelméről, plusz a kossuthrádiós péntek reggeli enyelgés, amelyben a mini rámordult a tanárokra, dehogyis zárja be az iskolákat, ne feszelegjenek, mert mehetnek fizetés nélküli szabadságra. Hogy aztán 12 óra múlva annak rendje-módja szerint bejelenthesse: nem úgy van, ahogy reggel gondolta, más lett közben a tészta. (Szegény lakájmédia azóta törölget, mert beleragadt a reggeli változatba.)

A divatba jött klasszikus kifejezéssel élve: ennek a sutyerák politikai kormányzásnak kampó.

Úgy ment neki az ország a koronavírus-járványnak, hogy nem lehetett a patikákban (és ma se lehet) szájmaszkokat és fertőtlenítőszert kapni, és emlékszünk rá, valami trükkös NER-közeli beszállító olyan mázgát sózott rá a kórházakra, amelyekben több volt a gumicukor, mint a fertőtlenítő hatású anyag. Úgy várta az ország a koronavírus-járvány hazai elterjedését, hogy két rendőr meg a Cecília kiállt a nyilvánosság elé, és bő lére eresztve elmagyarázta, mi a tutifrankó. Heteltek-hatoltak a kórházak melletti sátrak felállításáról, a szükséghelyzet kórházi infrastrukturális kialakításáról, de tiszta, világos beszédet hetek óta nem hallunk.

A legszebb az egészben, hogy mindig elkárogják a mantrát a hamis hírek terjesztőinek káros voltáról, fel kell lépni ellenük, le kell fülelni őket stb. De hát maga a kormány alkalmazta az elmúlt években a leggátlástalanabbul a hamis híreket a politikai kampányokban, nem? A sorosozást meg a nemzeti inzultációt a mi pénzünkből intézték: ellenünk. A sajtójukkal is bennünket ingereltek a mi adóforintjainkból. Ha megnézzük a kormányzat hazugságait terjesztő újságok, honlapok tömegét, láthatjuk, hol lakik a valódi rémhírterjesztés. Ezeket az oldalakat (közmédiástul, tévéstül, rádióstul) nem lehet másra, normális tájékoztatásra használni, csak és kizárólag a mindenféle mutyi szentesítésére.

Milyen jól jönnének most a kinyírt civilek

Úgy ment neki az ország a járványnak, hogy Orbánék előzőleg kinyírták a civil világot, hiszen éveken át hajkurászták azokat az öntevékeny közösségeket, amelyeket a rendkívüli helyzetben igen jól lehetne használni. Önkéntesekre, olyan lelkes segítőkre lenne ilyenkor szükség, akik nem félnek a koronavírus-járványtól, és alkalmasak is arra, hogy részt vegyenek a politika által bizonytalanná tett egészségügy háttérmunkálataiban. Ha valakit karanténba zárnak, annak vinni kell kaját, a gyermekeiket nehezen nevelő szülők és az egyedül élő öregek gondjait is csak meg kell valakinek oldani. Nem fog az operatív törzs meg az akciócsoport pizzát és kenyeret vinni azokra a helyekre, amelyekben kijárási tilalom lesz érvényben. Az állampolgári szolidaritási-cselekvési zóna teljes szétzúzása után vagyunk, éveken át ócska állami hadjáratot folytattak itt különféle embercsoportok ellen (ld. Soros-bérencek), és amikor benne vagyunk a slamasztikában, ember nem lesz, aki bármilyen jól szervezett szociális közösségben be tudna kapcsolódni a járvány által veszélyeztetett polgártársaink segítésében.

A digitális oktatásra vonatkozó ötletelés nem olyan vészes, lufi ez is, föleresztik, a Paks-Kisvárda meccs helyett pedig majd bevezetik újra az Iskolatévét, kifizetik érte a haveroknak a milliárdokat. Az emberéleteket kell megmenteni, kit érdekel, hogy a gyerek bejár-e az elkövetkező hetekben, hónapokban az iskolába vagy sem. A lényeg, hogy biztonságban legyen. Nem az operatív akciócsoport fogja megmenteni, hanem én, és mindenki a sajátjáért felel elsősorban. Majd megtanulja a gyerek valahogy, amit megtanítok vele. Vannak az életben pontok, amelyeken túllépve már nem az számít, hogy van-e a világvégi falucskában a tantó néninek wifije (bár ha nem lopták volna el az erre szánt pénzeket, akkor talán lehetne minden szegény családban ilyen), inkább az számít, hogy megússzuk valahogy a járványt véráldozatok nélkül. Mert már sejtjük, hogy érnek majd bennünket váratlanságok.

Majd mi megmutatjuk a világnak!

Ez a minire is vonatkozik. A szokásos idegenellenes hablaty nem lesz majd elég egy ponton túl. Arra ugyan nem számítunk, hogy kormányozni is fog, mert olyat ő még nem csinált, ellenben azt azért elvárhatnánk, hogy a közpénzmilliárdok szokásos ellopása ritkuljon valamelyest. És akkor lehetne mondjuk lélegeztetőgépeket venni a kórházi járványszekciókba. Persze ha eddig nem vették meg, akkor most már késő, mert annak oda is kellene érkeznie időben. A vírus nem szokott olyat csinálni, hogy tessék csak nyugodtan fölkészülni rám, várok még egy kicsit, amíg rendezni tetszenek a sorokat. Az olaszországi-spanyolországi történteket nézve másképp alakulnak a dolgok, mint ahogy a pártközpontokban el szokták képzelni. (Hogy a minihelyettes Semjén polgártárs arra biztatta a népet, menjen minél többször templomba, eléggé bátor szembeszegülés a világjárvánnyal.)

Az tűnik mégis a legmerészebb vállalkozásnak, hogy a CEU-t meg a komplett tudományos akadémiai rendszert szétverő Orbán Viktor jelenti be (és mikor, pénteken este, amikor az iskolakérdés miatt valószínűleg a legjobban be volt szarva) a koronavírus elleni magyar (!!!) vakcina kifejlesztési munkálatainak megkezdését. S ebben az a Palkovics László innovatív miniszter van segítségére, akinek tevékenysége az elmúlt években a komplett oktatási és tudományos ágazat ingerlésében és szétrobbantásában merült ki.

Sok sikert kívánok a magam részéről a hallatlan tudományos siker eléréséhez

A patikában most már meg se kérdezem, hogy a kib..ott szájmaszk, amit szívesen hordanék, miért nem beszerezhető – ezt írták ugyanis ki, ami valamivel többet jelent annál, hogy nincs. Ha meglesz a minielnök magyar vakcinája, minden megoldódik egycsapásra.

A 11-es héten kezdett bedurvulni itthon a “külföldi” koronavírus-járvány (volt közben egy nemzeti ünnep is, de Idus most elmaradt), jön a nyomasztó 12-es, nézzük, mire jutunk vele.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük