Hányatott múltú kutya – új gazdánál

A közhiedelem szerint egy menhelyről örökbefogadott kutya csak tökéletes lehet, hiszen megmentettük az életét. Aztán jönnek a gondok, mert a beilleszkedéshez idő, türelem és nem kevés odafigyelés kell, gazditól és kutyustól egyaránt.

A menhelyen – érthetően – farkastörvények uralkodnak: a gyengébb kevesebb élelemhez jut, nem jöhet ki a rácshoz, a látogatókhoz. Nincs gazdája, aki megvédje őt, rákényszerül saját döntéseket hozni és megküzdeni az életteréért. Az örökbefogadáskor pedig erről kell átállnia. Vannak, akik rögtön érzik, hogy most már van, aki gondoskodik róluk, vigyáz rájuk és azonnal beállnak a gazda mögé. Ám vannak, akiknek ehhez idő kell.

A kötődés mielőbbi kialakulása igen fontos

Fontos, hogy a kiválasztott kutyához még örökbefogadás előtt többször elmenjünk, elvigyük sétálni, hogy már akkor egy bizonyos kötődés kialakuljon, és ne teljesen idegenként vigyük el új otthonába, ami amúgy is nagyon stresszes a számára. Idő kell neki, amíg felfedezi új otthonát, környezetét.

Az én Illatos úti kutyám remegett a félelemtől, amikor beültünk az autóba, hasonlóan viselkedett a liftben, és a fürdetéstől ijedtében összepisilte magát. Ma ott tartunk, hogy ha séta közben meglát egy nyitott kocsiajtót, azonnal be akar ülni. Meggyőződése, hogy a lift az övé és meg kell védenie az idegenektől. Tehát mindenkit megugat, aki előtte akar beszállni. Jó, a fürdetés ma sem a kedvence…

Sok leendő gazdi ragaszkodik a kölyök állatokhoz. Azért, mert minden kölyök aranyos, és kezdetektől maguk akarják nevelni a kutyust. Meg hát ha érte is őket valamilyen, számunkra ismeretlen megrázkódtatás, a néhány hónapos eb hamarabb felejt és így könnyebben nevelhető. Az is szempont lehet, hogy egy kölyökkel várhatóan hosszabb ideig élhetnek együtt, mint egy idősebb vagy öreg kutyussal.

Ebben nincs semmi rossz, azonban döntés előtt jó tudni, hogy a felnőtt vagy idős kutyákat koruk miatt kisebb eséllyel választják ki, és így könnyen előfordul, hogy éveket töltenek a menhelyen. Ám éppen ezért sokszor hálásabbak, ragaszkodóbbak, több szeretetet adnak, hiszen ők már megtapasztalták, milyen gazdi nélkül. Kiforrott személyiségjegyeik, tulajdonságaik vannak, nem jön a foguk, nem rágnak annyit, nem nőnek tovább, nincs zsákbamacska, hogy mekkorák lesznek. Általában már szobatiszták és legtöbbjük pórázhoz szokott.

A kutya csak annyit enged meg magának, amennyit hagynak neki

Az újonnan örökbefogadott kutya az első néhány héten még nem tudja, mit várhat új gazdájától, családjától. Ez alatt az idő alatt több türelmet, gondoskodást, odafigyelést igényelhet. Ám a túlzott kényeztetés nem jó, hiszen akkor a kutyus ezt szokja meg és később is ezt várja el. Már az elejétől tiszta szabályokat kell felállítani, és ezekhez legyünk következetesek! A kutya csak annyit enged meg magának, amennyit hagynak neki! A menhelyi kutyákban rendkívül nagy a gazdának való megfelelni vágyás. Ha következetlenek vagyunk (ugyanazért egyszer megdicsérjük, máskor, meg leszidjuk), akkor csak összezavarjuk, hiszen nem tudja eldönteni, mit várnak el tőle. Fontos, hogy minden családtag részt vegyen a beszoktatásban és mindig kiálljanak egymás mellett!

A lakásban élésnél még az amúgy szobatiszta kutyáknak is gondjuk lehet a szobatisztasággal, hiszen még nem szokták meg az új gazdi életritmusát, nem ismerik a sétáltatás rendjét. Az első időkben nem szabad leszidni a balesetekért, viszont a jókor, jó helyen sikerült eredményt jutalmazni kell.

A kutyának is joga van hibázni. Ne legyünk türelmetlenek, mutassuk meg neki, hogy mit várunk el tőle, ha pedig jól viselkedett, ne fukarkodjunk a dicsérettel! Lehet, hogy ugyanúgy, mint egy kölyöknek, a legalapvetőbb dolgokat is meg kell tanítani neki. A naiv gazdák azt hiszik, hogy egy menhelyi kutyát már nem kell nevelni és képezni, csak azért, mert már felnőtt. Ahogy a gyerekünktől sem várjuk el, hogy rögtön írni és olvasni tudjon, úgy a kutyától se várjuk el, hogy magától megtanuljon a menhelyen „rendesen” viselkedni, ha előtte erre senki sem tanította meg. Felnőtt kutyánál sem úszhatjuk meg a rengeteg foglalkozást, főleg, ami a kezdeti összecsiszolódás időszakát illeti. Ám a menhelyi négylábúaknak nagy a megfelelni vágyásuk, ezért rendszerint igen gyorsan tanulnak.

Legyünk velük türelmesek, megértők, de egyben következetesek is. Az első probléma jelentkezésekor ne vigyük vissza a menhelyre, mert akkor csak újabb sebeket ejtünk rajta. Inkább törekedjünk a gondok megoldására. A teljes beilleszkedés ideje kutyánként eltérő, de nagy átlagban olyan két hónapot vesz igénybe, hogy teljesen belakják új otthonukat.

Idővel tudatosul: nem kell félnie, nem hagyjuk el

Azok a kemény sorsú kutyák, akik csak jó idő elteltével kerülnek megfelelő helyre, gyakran – ha kell, ha nem – minden áron meg akarják védeni a gazdit. Fontos, hogy már az első ilyen, morgós, támadásra utaló viselkedést azonnal tiltani és büntetni kell. Ha a probléma már elmérgesedett, keressünk fel szakembert!

Sokan panaszolják, zavarja őket, hogy nincs egy perc nyugtuk sem, mert az eb mindenhová követi őket. Ez érthető, hiszen úgy érzi, végre van saját gazdája, akit nem szeretne soha többé elveszíteni. Legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy nem foglalkozunk vele, hagyjunk neki időt, hogy megnyugodjon és rájöjjön: nem fogjuk elhagyni őt. Az állandó követésről az én kutyám már leszokott, azonban időnként utánam jön. Szabályosan ellenőrzi, hogy mit csinálok, majd elvonul. Egy dolog nem változott: ha a közért előtt hagyom, a vásárlás egész ideje alatt ugat, és csak akkor hallgat el, ha kijöttem az üzletből.

Gyakori, hogy a befogadott kutyust ott, ahol született, bántalmazták, mindenért megverték. Az ilyen kutya bármilyen jámbor, még hosszú idő múltán is néha bizalmatlan. Például fél a seprűnyéltől, vagy bármilyen bottól. Ezzel egyetemben a szeretet, a gondoskodás átsegíti a traumatikus múlton, nyitott lesz, és meggyőzhető, hogy bízhat bennünk.

Nem egyszer hallottam már, hogy valaki azért nem akar menhelyi kutyát, mert mind ismeretlen származású, többnyire negatív tapasztalatai miatt számos lelki sérüléstől szenved, ami problémássá teszi a tartását. Ez rendszerint igaz, ám ők azon igyekeznek – habitusuk szerint különféle módon –, hogy némi figyelmet, vagy akár egyetlen simogatást kunyeráljanak maguknak, ami jelzés, hogy a szeretetre és kapcsolatra való igény – lelki sérüléseik ellenére – változatlanul él bennük. Ha pedig ez rendben van, akkor némi türelemmel, kitartással és szakszerű segítséggel áthidalhatók az esetleges viselkedésbeli hiányosságok.

Az élethez való jog az állatnak is jár

Németország és Ausztria menhelyein igen gyakori, hogy a betérő érdeklődők nem azzal kezdik, hogy nekik milyen kutya kell, hanem azt kérdezik, melyiküknek van a legnagyobb szüksége segítségre – és aszerint döntenek. Ezen talán érdemes volna elgondolkozni… A menhelyi kutyák nem választották a sorsukat, de az élethez való jog nekik is jár. Az ember abban a szerencsés helyzetben van, hogy eldöntheti ennek az életnek további alakulását, amely csak akkor lehet teljes és boldog, ha nem számkivetettségben, elfeledve, hanem szerető otthonban telik.