Menekültek ámulata: Isten egyenlőnek teremtette a férfit és a nőt?

Hardi Titusz atya, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója a Magyar Nemzet szilveszter előtti számának adott interjút. Szó esett a menekültekről, az iskolai integrációról, a kereszténység értékeiről. 

Az atya üzenete pár órával az új év előtt, szívet melengető lehet mindannyiunk számára. Mondanivalója hiteles, őszinte és némileg eltér a katolikus egyház hivatalos kánonjától.

A Városi Kurír is többször foglalkozott a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvánnyal. Az alapítvány által működtetett iskola egyik volt roma tanulója, idén sikeresen érettségizett a Bencés Gimnáziumban. Ötvös Pisti egyedüli romaként megállta a helyét a gimnáziumban. Persze mindez nem ment könnyen:

„Az osztálya nagyon befogadó volt, gyorsan lettek barátai, akiknek pár hónap múlva az lett a szlogenjük: Pistike nem bukhat ki! Még azt is megcsinálták, hogy egy emeltmatek csoportba járó, jó matekos barátja beült Pisti csoportjába, hogy tudja, mit kér majd a tanár számon, és hogyan kell Pistinek segíteni, hogy a dolgozatai jól sikerüljenek. Az első évben még hangos volt a tanári attól, hogy Pisti bírni fogja-e, ki fog-e bukni; de második év végétől már nem volt többé téma Pistike, ugyanolyan normális pannonhalmi diák lett, mint bármelyik másik.”

Pisti jelenleg Párizsban él, lehetősége van fejlődni francia nyelvből, és jövőre tud jelentkezni a kinti egyetemre:

„Egy picike fájdalom van bennem, mert nagyon szeretném majd őt itthon látni. Attól félek, hogy annyira megszerette a kinti színes világot, hogy nem akar többet haza jönni. … Pisti azt mondja, hogy otthonosabban mozog abban a világban, míg itthon értelmiségi körökben azonnal feltűnik, hogy cigány származású. Például annak ellenére, hogy mi teljesen befogadtuk Pannonhalmán, mégis eseményszámba ment, hogy ő volt az egyedüli roma a gimnáziumban. Persze azt szeretném, hogy boldog legyen és megtalálja magát, de még jobban örülnék annak, ha ezt itthon tenné meg, és Magyarországon felnőne egy cigány értelmiség.”

Az atya elmondta, hogy nagyon nehezen találnak olyan hátrányos helyzetű gyermeket, aki vállalja, hogy eljöjjön a szegregátumból és a diákjuk legyen, pedig szeretnék, ha mennének hozzájuk. A nehézséget szerinte az okozza:

„Vagy az, hogy a család nem engedi el, vagy az, hogy már akkora a lemaradása szociálisan és tanulmányilag is, hogy nem tudjuk integrálni kilencedik osztályra. A halmozottan hátrányos helyzetűek között az alkoholizmus, a cigaretta-és a drogfogyasztás is tragikus méreteket tud ölteni. Van, amikor úgy lepusztul a gyermek szellemi kapacitása tizenéves korára, hogy a középiskola már esélytelen.”

Fontosnak tartja éppen ezért, hogy az iskolarendszer időben kezdjen foglalkozni ezekkel a gyerekekkel. Az integráció mellett más kihívásokat is lát még az atya a közoktatásban:

„…nem lehet egy kaptafára húzni az iskolákat, hiszen a társadalom egy színes valóság, ami a gyerekekre még inkább igaz. Minden iskolának ahhoz kell alkalmazkodnia, hogy kik a szereplői. Ezért valós tanszabadsággal kell rendelkeznie egy intézményvezetőnek, hogy eldönthesse, mi a rábízott gyerekek számára a legalkalmasabb program.”

A bencés gimnázium igazgatója szerint az biztos, hogy Magyarország nem képes több millió menekülttel mit kezdeni. Azt is természetesnek tartja, hogy akit beengedünk a házunkba, attól megkérdezzük, hogy hívják, és ki ő:

„Azonban nagyon sajnálatosnak tartom, hogy sok ember fejében a menekült fogalma azonosult a devianciával, bűnözéssel, tehát ők olyan veszélyes elemek, akiket távol kell tartani az országtól. Elfelejtettük azt, hogy emberekről, életekről van szó. … Ma önmagában az a hír, ha felbukkan valahol egyetlen menekült, félelmet tud kelteni. Nemrégiben arról lehetett hallani, hogy emberek tévesen menekültnek néztek egy idegent, és azonnal riasztották a rendőrséget – ez sajnos tükröz egyfajta közállapotot, ami számomra szomorú.”

Az atya világlátása Jézus Krisztusban gyökerezik. Ebből kiindulva mondja, ezt az értéket szeretné megosztani másokkal:

„Átment Magyarországon több tízezer ember: közülük hánynak hirdettük meg az evangéliumot, mi, a keresztény ország. Igenis a menekülthullámban nagyon sok olyan ember érkezik, aki szomjazza a jó szót, a jó hírt. Azok számára, akik egy olyan társadalomból érkeztek, ahol a nő teljesen el van nyomva, azoknak felszabadító lehet a kereszténység üzenetét hallani: miszerint Isten a férfit és a nőt egyenlőnek teremtette, a férfi és a nő egyformán fontosak és értékesek.”

A bencés nevelő szerint békére és az egymás iránti bizalom megerősödésére elképesztően nagy szükség lenne. Attól fél, hogy súlyos falak épültek ki, amelyek nem segítik a társadalom egységét:

„El kell kezdeni beszélgetnünk úgy, hogy közben elfogadjuk a másikat. Ha ki is mondjuk, hogy elfogadjuk a másikat, akkor az elfogadás a másik irányába tovább tud növekedni. Családon belül is ugyanez a helyzet: oda kell figyelni egymásra és minőségi időt eltölteni egymással. Karácsonynak nem szabad véget érnie az új évvel, az egymásra való odafigyelésnek folytatódnia kell.”