Noha nyilvánvaló volt, hogy fél Európához hasonlóan nálunk is be kell zárni az iskolákat, a miniszterelnök reggel a Kossuthon még fenyegetőleg rádörgött az ezt javasló pedagógus szakszervezetekre: ne nagyon ugráljanak, mert ha bezárás lesz, mehetnek fizetés nélküli szabadságra.
Napközben rájöttek, hogy ez tarthatatlan lesz,
erre eljátszották, hogy az ellenzékhez hasonlóan már a Fidesz és a KDNP frakciója is javasolja a kormánynak a bezárást. Na persze. Arról híresek, hogy Orbán ellenére önállósodnak. A jóságos kormányfő meg -gondolom, pillanatokon belül- enged majd a nép, pontosabban a képviselői akaratának..
De azért ez a reggeli fenyegetés
-még ha úgysem merik beváltani- megér egy misét. Parraghék vállalkozói körének a miniszterelnök azt ígérte, enyhítik káraikat, csak írják össze a veszteséget. Az állam a saját alkalmazottaival viszont másképp beszél, úgy, mint a földesúr a jobbágyához. Szép példát mutatva ezzel a magángazdaság munkavállalóinak.
Ahelyett, hogy már egy hete készültek volna arra,
hogyan lehet az iskolai ingyen étkezésre szoruló gyerekeknek az ebédet kihordani, vagy másképp biztosítani. Hogyan lehet és kell a távoktatást -ahol csak lehet- megszervezni a tanárok szabadságolása helyett. Hogyan kell a gyerekkel otthon maradó szülő keresetét kompenzálni..
Az istenért, a királyi tévének lassan hat vagy hét csatornája van, ezen ott is lehet „iskolatévézni”, ahol nem volna a gyerekeknek okos telefonja.
Legalább ennyi haszon lenne abból, hogy a diákok különbözősége ellenére a tananyagot, tantervet központilag vezérelve mindenkinek azonossá tették.