Természetesen Parragh Lászlóról, az Orbán körüli csapat legsötétebb figurájáról van szó. A XI. Szakma Sztár Fesztivál megnyitóján azt bírta mondani, hogy aki jól szerepel, -szakmunkás tanulókról van szó- az könnyen léphessen a felsőoktatásba. Istenem!

[mnky_ads id=”10551″]

Vissza a hetvenes évekbe!

Az én gimnáziumi éveimben, 1963-67 között egy másik elmebeteg a munkára való felkészítés jegyében bevezette a 4+1-es oktatást, így aztán szombatonként egy lakatos előképzés keretében csavart válogattunk, meg hónapokig kalapácsot reszeltünk. A hét többi napján a szokásos német tagozaton megszokott 8 órát vitt el a német, 4-et az orosz, de 2-2 órát vitt el -figyelem Parragh elvtárs!- logika, és művészettörténet. Volt önképzőkör, ahol Aquinoi Szent Tamásról nekem kellett -mert engem-sorsoltak ki- előadást tartani.

[mnky_ads id=”10552″]

Érettségi után jogra jelentkeztem; nem vettek fel.

Számos okból. Bár történelmi tanulmányi verseny nyertem, a írásbeli felvételin áthúztam azt a feladatot, hogy tegyem kronológiai sorrendbe Marx-Engels műveit. Így aztán apám elintézte, hogy gépjármű villamossági műszerésznek tanuljak a MÁV Autófuvarozási Főnökségénél. Mázlim volt.
Mi szervizeltük a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. Opeljeit, Mercedeseit, Fiatjait, mindenféle nyugati kocsijait. Máig tisztelem Ferit, mesteremet, a műhely egyetlen érettségizett szerelőjét, akinek segítettem megfejteni az idegen nyelvű kapcsolási rajzokat.

Végül mesterszakmunkás lettem, a többi fent van az interneten. Parragh elvtárs nem hallott a “tudásalapú társadalomról”, a Finn modellről, maradva az utóbbinál, ő leragadt a gumicsizmánál.