A Vasárnapi újságot nagyon régóta nem hallgatom, de néha olvasok róla. Így legutóbb megtudtam: nyilatkozott benne Rogán Antal és Handó Tünde is.
Már régen nem tudok belehallgatni sem abba az ocsmányságba, amelyet ez a műsor az országra zúdít. Olvasni valahogy könnyebb…
Handó Tünde a következőket mondta:
Sajnálatosnak tartom azt (…), hogy néhány bírótársunk magáról és kötelességeiről, a közösség iránti felelősségről megfeledkezve, külföldre szalad, és elárulja hazánkat.
Azért még „bírótársunknak” nevezte őket…
Amint az már tudható, néhány bíró nemzetközi segítséget kért a magyar „kormány” tervei ellen. Tették ezt azért, mert nem feledkeztek meg sem magukról, sem kötelességeikről, sem a közösség iránti felelősségről – szemben azokkal, akik hallgatnak vagy nem szégyellnek netán lelkesedni sem.
Minden nap történik valami, amit nem volna szabad már eltűrni – és mi mégis tűrünk. Mert itt van ez a Handó-féle gyalázatos handabanda – milyen ország az, ahol a bírák főnökasszonya ilyen aljas szöveget engedhet meg magának, és még másnap is főnökasszony..?
Milyen ország, milyen ország…
Olyan, ahol hamarosan titkos eljárás indulhat bárki ellen; olyan, ahol „Stop Sorosnak” emlegetett „törvénycsomagot” fogadnak el, örök szégyenünkre; olyan, ahol Orbán és csicskásai naponta többször is előadhatják bárgyúságnak tűnő alávalóságaikat…
S ez az ország még tagja az EU-nak. S nem is egyszerű tagja: olyan, amelynek napról napra nagyobb a pofája.
Olyan ország, amelyben van ugyan „ellenzék” – de minek…
Olyan ország, ahol éppenséggel még lehet élni.
De minek…