Banánköztársaság
Tóth polgihoz -„Tópista”- legörgött az M7-esen a kormány harci retorikája – Helyzetjelentés Gárdonyból
Újra a Velencei-tó és a gárdonyi polgármester? – kérdezheti, aki rendszeres olvasója a Városi Kurírnak. Úgy tűnik, minden hétre jut a helyi “hallja kendnek” egy-egy ismertetést érdemlő megmozdulása, ami befolyásolja Gárdony, az ott élők és az oda járni szeretők életét. A Gárdonyi Közlöny facebook oldalnak köszönhetően ezek rendre publikussá válnak, mi pedig feladatunknak érezzük, hogy ez minél több emberhez eljusson.
Újra a Velencei-tó és a gárdonyi polgármester? – kérdezheti, aki rendszeres olvasója a Városi Kurírnak. Úgy tűnik, minden hétre jut a helyi “hallja kendnek” egy-egy ismertetést érdemlő megmozdulása, ami befolyásolja Gárdony, az ott élők és az oda járni szeretők életét. A Gárdonyi Közlöny facebook oldalnak köszönhetően ezek rendre publikussá válnak, mi pedig feladatunknak érezzük, hogy ez minél több emberhez eljusson.
Tóth polgihoz -„Tópista”- legörgött az M7-en a kormány harci retorikája
„A Gárdonyi Közlönynél mérsékelten fogalmazva sem vagyunk a háborús retorika hívei. Kifejezetten taszít bennünket, mikor a kamarakórus találkozóról, vagy a turisztikai idényről úgy tudósít a város vezetője, mintha Paulus és Hadler jelentéseit olvasnánk arról, miért kellene a 6. hadtestnek feladni Sztálingrádot. Ezért úgy gondoltuk, reagálunk a gárdonyi polgármester elmúlt heti delirálására, amelyet háborús statáriumokra emlékeztető fogalmazásban jelentetett meg közösségi oldalán a város és a Velencei-tó helyzetével kapcsolatosan.
- a Velencei-tavat a baloldal politikai hadszíntérré alakította
- a fővárostól 30-40 percre lévő helyszín könnyebben támadható
- a harcászati gyakorlatnak fideszes polgármesterként én is jó célpontja vagyok.
- főleg akkor könnyű az állásaink támadása, ha közöttünk élnek beépített katonáik.
- szinte hallom a vezényszavakat”
És ez még csak az antré volt, ezzel nyitott….
A laikus azt hihette, hogy valami közel-keleti tudósító éppen a lövészárokból küld helyzetjelentést. Persze ez a típusú kommunikáció nem „a Tótpista” saját találmánya. Kizárólag a országos vezérfonal kis helyi leképzése, olyan gárdonyiasan. Hiszen láthattuk már állami vezetőt, aki „partra szállni” indul Brüsszel ellen, aki szerint szeptemberben „állig felfegyverkezve vártuk a vírus második hullámát”, ahol „vezénylik” az orvosokat, ahol a belügyminiszter egy egészségügyi járvány, a koronavírus elleni „harc” irányítója.
Harcolunk mindenhol. És vissza nem vonulunk, mert – ahogyan ezt egy régi vicc mondja – nem fordulunk meg, mert akkor látszik, hogy ki van a fenekünk!
Angolul fearmongering-nek, illetve warmongering-nek, szó szerint félelemmel és háborúval való kereskedésnek nevezik azt a politikai fogást, amikor pártok, egyének vagy csoportok politikai érdekből háborús vagy egyéb fenyegetettség látszatát keltik. Ezt a fajta egyoldalú diskurzust jellemzően a diktatúrák, vagy a diktatúrák felé haladó, a klasszikus demokrácia alapeszményeit kétségbevonó populista rendszerek vagy az autokrata módon irányított szervezetek alkalmazzák előszeretettel.
Céljuk az ellenségképzés a másként, kritikai módon gondolkodókkal szemben. Rosszabb esetben nem csupán ellenségfogalmakat keresnek, hanem személyében azonosítják az általuk vélt elkövetőket, akiket bűnbakként lehet használni egy valós vagy kreált probléma során. Megmentőként kizárólag a saját csoporton belüli személy jöhet szóba, a csata révén pedig az ellenségeket nemcsak legyőzni kell, hanem elpusztítani is.
És itt elérkezünk a legnagyobb problémához
A háború ugyanis a legritkább esetben áll csak dicsőséges offenzívákból, amikor az ellenség fejvesztve menekül a gárdonyi bakák kackiás bajsza láttán. A háború a normális élet leállásából, az erőforrások szűkösségéből, a „mindent a frontnak” elv napi megtapasztalásából áll. De ami a fő, a háború velejárója a halál.
Ugyan kisstílű módon és kizárólag a verbalitás szintjén de a fent leírt folyamatok a Szabadság úti hivatalból érkezve egyértelműen fellelhetők. Listázás, fenyegetések, beépített katonákról és ellenségképekről szóló fantáziák mára része lettek a hétköznapi közéletnek anélkül, hogy az ilyen jellegű szóhasználat erejével vagy következményeivel igazán tisztában lennének. Ez pedig egy pedagógusok által igazgatott városban végtelenül szomorú.
Véleményünk szerint inkább elő kellene már állni egy másik tervvel,
ami közbizalomra épül és nem a félelemkeltésre, tiltásokra vagy a büntetés kilátásba helyezésére. Ha pedig erre a város vezetői alkatilag képtelenek, akkor a morált emelve inkább röhögjünk rajtuk amíg bele nem buknak, mintsem egy percnyi vérnyomásemelkedést is okozzon. Adnak rá okot bőven!
Egy diktatúra harcias uszítására kiváló példa Grósz Károly, az akkori MSZMP főtitkárának 1988. november 28-i, a Budapesti Sportcsarnokban elmondott emlékezetes beszéde, amelyben a szónok fehérterrorral fenyegetett arra az esetre, amennyiben megszűnne az egypártrendszer, illetve az MSZMP elveszítené vezető szerepét. Itt megtekinthető ez a beszéd.
Fotó: Gárdonyi Közlöny
illusztráció: V.K.
Szerző
