Ha egy magyar zsidó menekülni próbált, mennyi esélye volt?

Április 16-a holokauszt emléknapja, gyásznap, egyben a magyar történelem egyik legszégyenteljesebb dátuma. 1944-ben, azon a napon, szörnyű közöny által övezve, több évtizedes masszív antiszemita uszítás és zsidó honfitársaink embertelen megalázásai, aljas korlátozása után beindult a totális kirablás és megsemmisítés gépezete. A magyar állam gettókba záratta a magyar zsidókat.

Történész a felelősségről

A Magyar Narancs április 11-i számának címlapos interjúja „Ez egy áldemokrácia” címmel egy beszélgetés Ungváry Krisztián történésszel. A szerteágazó témákat érintő, több oldalas interjút mindenkinek ajánljuk, itt most az emléknaphoz kapcsolódó részletet szemlézzük.

Magyarország megszállásáról

A kiváló történész, a korszak szakértője nemrég hozzászólt a náci megszállásért állítólag felelős nyugati szövetségesek szerepéről fellángolt vitához.

Ungváry Krisztián:

Bármi volt is a nyugati szövetségesek szándéka, nem ez döntötte el a kérdést a németek fejében, hanem a szovjet csapatok fenyegetése. Azonban számos érvet hozhatunk fel amellett, hogy ebben az esetben a szövetségeseket nem cinikus motivációk vezették. Például elkészítették, de Magyarországon nem szórták le a zsidókat ellenállásra biztató röplapokat. Azért nem, mert ez még durvább deportálást vont volna maga után, cserébe azért, hogy a deportálandók esetleg agyonvernek néhány tucat magyar hivatalnokot vagy német katonát. Ezt az árat a szövetségesek nem vállalták fel.

A többség nem védte meg az üldözötteket

Teczár Szilárd, Magyar Narancs:— Azt is írja, a szövetségesek tudták, hogy a magyar zsidóság nem számíthat a többségi társadalom segítségére. Ez mit jelent pontosan?
Ungváry Krisztián:

Ha egy magyar zsidó el akart menekülni, akkor annak az esélye, hogy nem jelentik fel, némileg más volt, mint Dániában vagy Franciaországban. A dán zsidóság 99 százaléka megmenekült, mert számíthatott a dán társadalomra. A francia zsidóság kétharmada menekült meg, holott a németeknek négy teljes évük és két hadseregcsoportjuk volt a deportálásukra. A kollaboráns francia miniszterelnök ezt egy idő után nem engedte, míg a kollaboráns magyar miniszterelnök a minél több és minél gyorsabb deportálás mellett volt.

Kocsmai politizálás az állami ideológia szintjén

Teczár Szilárd, Magyar Narancs:— A Szabadság téri emlékmű által is sugallt emlékezetpolitika sikeres Magyarországon?
Ungváry Krisztián:

Nagyon sikeres. Minden társadalomban megvan a pszichológiai alapállás, hogy saját magát áldozatként, a többieket tettesként lássa. Boldogabb helyeken a politikai kultúra mégsem engeedi, hogy a kocsmai politizálás az állami ideológia szintjére emelkedjen. Ebből a szempontból Magyarország nem szerencsés, és Putyin Oroszországa sem az…

Schmidt Máriát ismerve…

…A különbség annyi, hogy nálunk még nem bünteti törvény a tények kimondását, bár Schmidt Máriát ismerve igény az lenne rá

— mondta a Magyar Narancsnak Ungváry Krisztián.

A fideszes narratíva elfogadottságához hozzájárult, hogy a baloldal nem tudott jól működő ellennarratívát megfogalmazni. Kik tiltakoztak a német megszállási emlékmű ellen? Többségükben olyan emberek, akik családilag érintettek voltak a holokausztban. A magyar nép széles tömegei nem mentek oda, nem volt több tízezres tiltakozás, nem verték szét kalapáccsal az emlékművet, pedig az valójában egy blaszfémia.

Forrás:
„Ez egy áldemokrácia”, Ungváry Krisztián történésszel beszélgetett Teczár Szilárd, Magyar Narancs, április 11.

Kapcsolódó