Hont András: Kezelési útmutató sajtópribékekhez riadt olvasók számára

Hont András, a HVG újságírója az utóbbi két hétben állandósult célpontjává vált a nemzet közpénzből finanszírozott Origo-jának. Mindezt azzal vívta ki, hogy ellenvéleménnyel élt egy cikkükkel kapcsolatban. Azóta minden írni akár csak dadogva is képes rúgott egyet rajta Fidesz-oldalról.

„Minek velük foglalkozni”?

Kérdezhetik, hogy egyáltalán miért kell olvasni az ilyen cikkeket, miért nem intézi el Hont maga is és mindazok, akiket felháborít a megrendelésre bárkit fikázó, alázó újságírás-imitáció. A választ a kipécézett adja meg közösségi oldalán, amelyből alább a szerző engedélyével idézünk:

„Kezdjük onnan, hogy a „minek velük foglalkozni”, „nem kell őket provokálni”, „ne adjunk alapot arra, hogy kiforgassák a szavainkat” és az egyéb meghunyászkodó, Stockholm-szindrómás makogásokat talán hagyjuk. Foglalkozni azért kell velük, mert a mai magyar valóság ez: kormánypénzen retardált buflákok szintjére zülleszteni a közbeszédet, sőt a hétköznapi társalgásokat is. Önmagában nem old meg semmit, ha visszahúzódunk zsugorodó köreinkbe illedelmesen csevegni fennkölt témákról, és befogjuk az orrunk, hogy ne érintsen az orbáni ordenáréság orrfacsaró odőrje.

Nem, időről-időre ki kell mondani magunk

és a külvilág számára, hogy azért nem vegyülünk, azért nem tartjuk hozzánk hasonló autonóm lényeknek, a miénkkel megegyező szakmák művelőinek azokat, akik ebben a züllesztésben részt vesznek, mert pontosan azok, amik: retardált buflákok. Ezért kell saját felületeinken néha teret engedni e „ló faránál kohlott, paraszt szidalmazásoknak” (Pázmány, keresztény értékek!), hogy magunknak és másoknak tisztázzuk a különbségeket. Azután meg mindenki eldönti, mely körökhöz óhajt tartozni. És erről nem nyitunk vitát (velük másról sem), bármennyire is provokáljanak.

Mert nyilván ők provokálnak,

és nem is értem, hogy miként föltételezi rólam bárki is azt a sületlenséget, hogy én ezt nem látom. Látom, csak egyfelől, amíg én kötöm le fejenként 2 db agysejtjüket és kevéske munkaidejüket, addig a kartársak és a kedves olvasók foglalkozhatnak valami hasznossal. Másfelől meg – azon túl, hogy persze néha bosszantó – erőlködésük engem többnyire hallatlanul szórakoztat, és még segít is elterelődni nyomasztóbb gondoktól.

Nekünk viszont tényleg nem kell provokálni őket, nem megyünk oda a rácshoz morogni, hogy magukat valódi vadászkutyáknak valló vakarcsok még jobban vonítsanak és szűköljenek vérben forgó szemekkel. Elég a tudat, hogy ők vannak a ketrecben, mi meg kívül – még ha a koncot belülre is hajítják. Ám illúzió azt hinni, hogyha nem hergelik őket, akkor majd csöndben maradnak.

Vegyük már észre: bármit is teszünk, ugatni fognak, mert ezért tartják őket.

Ahogy ki fognak forgatni mindent bármennyire is egyértelmű egy józan olvasó számára, hogy a célba vett szövegek és egyéb produktumok éppen az ellenkezőjét jelentik, mint amit a propagandisták tulajdonítani akarnak nekik….”

A teljes bejegyzés: