Hosszú Katinka: most már nem szívesen rakom ki megint magam a kirakatba

A háromszoros olimpiai bajnok rendbe teszi az elmúlt másfél év pletykáit. Azt mondja, nehéz felnéznie olyan emberre, aki nem tudja kontrollálni az indulatait, de azt is elárulja, mi az igazság a válásával kapcsolatban. Hosszú Katinkával a 24.hu készített interjút.

„Maradjunk annyiban, ezt a meccset Shane nyerte.”

Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a férje, Shane Tusup nélkül adjon interjút, hiszen árnyékként követte mindenhova. Öt éven át a medencén kívül kifejezetten feszes, a megnyilvánulásaira, de még a mimikájára is vigyázó Katinkát ismert a közvélemény. Ehhez képest most láthatóan felszabadult, laza ember válaszolt a kérdésekre:

„Nehéz erről beszélni, mert… Mert annyi mindent köszönhetek neki az esetleges negatívumok mellett. Szívem szerint az elmúlt évekből ezért arra emlékeznék, ami jó volt. Arra a sok-sok mindenre, amit tanultam tőle. Amit közösen elértünk. Az viszont biztos, hogy most jobban önmagamnak érzem magam.” /…… / „Most már nem a múltra, az osztozkodásra kell koncentrálnom, csak arra, ami előre visz.” /……. / „Maradjunk annyiban, ezt a meccset Shane nyerte.”

Amikor élete legnehezebb időszakán ment keresztül, amikor pont időre lett volna szüksége, hogy átgondolja az éppen darabjaira hulló életét, úgy érezte, egy ország figyel és azt lesi, hogy dönt:

„Nehéz volt. Nagyon. Mindenki azt tanácsolta, nyugi, majd az idő megoldja, de épp az nem volt. Mert ha nincs vége, akkor a cirkusznak sincs vége. Nyilván az lett volna jó, ha az egészről senki sem tud, és ezt szép csendben, magamban le tudom tisztázni. De pont azért nehéz, mert ilyenkor téged is beszippant a média, megnézed , elolvasod mi történt a másikkal, mit írnak, ami nem segít, sőt még jobban összezavar.”

„És akkor egyszer csak puff…”

Kitért arra, amikor jól megy minden, napi két-hármat posztolsz, nem gondolkozol azon, ennek mennyi hátulütője lehet. Nem is félt ettől. Az emberek úgy gondolhatták, hogy ismerik őket, pedig napi két posztból lehetetlen megállapítani, valójában mi történik:

„Pont ezért nézett ki álomszerűen az életünk. És akkor egyszer csak puff. Viszont utólag azt mondom, nem csináltam volna semmit másképp. Ez a rizikó benne volt. Ha valaki ennyire kiteszi magát a kirakatba, benne van, hogy amennyi pozitív hozadéka van, volt az évek alatt, ugyanannyi negatív is lesz az adott pillanatban. Ezt sikerült átélni tavaly. Jó lett volna elbújni, persze, ilyenkor inkább senki ne kérdezzen semmit. Öt évig jó volt, működött, viszont most már nem szívesen rakom ki megint magam ennyire a kirakatba.”

„Shane nélkül is lehetek-e én Iron Lady….”

Hangsúlyozta, százszázalékosan bele tudna állni a nők egyenjogúságáért folytatott harcba. Lehet, hogy bele is fog. Ezt mélyen átélte az utóbbi évben, hiszen azóta tényleg mindent neki kell csinálni:

„Tény, Shane üzletileg rengeteget hozzátett, kitalált, tervezett, de Magyarországon éltünk, engem ismertek, én tárgyaltam. Ennek ellenére, az elmúlt évben, miután kikerült mellőlem a férfi, előfordult: megkérdőjelezték, hogy Shane nélkül is lehetek-e én Iron Lady. De kérdem én: ki állt helyt a medencében és a tárgyalóasztalnál is eddig? Elgondolkoztam, ha fordított a helyzet, vajon ugyanezen megy keresztül a férfi, mint a nő?” /…/” A mai napig úgy érzem, a tárgyalóteremben a nőnek kétszer annyira fel kell készülnie. 5-10 perc kell hozzá, de kell, hogy a férfi is azt érezze, hoppá, ez komoly. Persze erről mi magunk, nők, a társadalmi berendezkedés, a történelem is tehet. Ettől még azoknak a nőknek, akik épp úgy szeretnének érvényesülni, mint a férfiak, biztosan nehezebb a helyzetük.”

Szóba került, hogy 30. évét tölti be az idén. Kiforrott, rutinos versenyző komoly eredményekkel. Nyilván más a tanítvány-edző kapcsolata 18-20 éves korban, mint most:

„Nehéz kérdés. Próbálom nem viselni, de nem egyszerű. Pont azért, amit mond, mert már 30 éves vagyok. Sokféle edzésmódszert láttam, tapasztaltam pályafutásom alatt. Akadt, amelyik bevált, más meg katasztrofális eredménnyel zárult. Nem mondom, hogy minden pillanatban halál biztos vagyok magamban, abban, mit miért kell csinálnom, de elég kiforrott elképzelésem van arról, mi az, amire nekem szükségem van.”

Árpád merőben más…..

Hat éven keresztül kidolgoztak egy olyan edzésmódszert, ami azon túl, hogy felülírta az úszók felkészítéséről írott hazai és nemzetközi dogmát, láthatóan bevált. Beszélt az új edzőjével való kapcsolatáról is:

„Shane-nel hat év alatt folyamatosan építettük a programot. Ahogy edzettem, versenyeztem, az rám lett szabva és százszázalékosan bejött. Fontos tudni, ez a folyamat csak maximálisan őszinte visszacsatolás mentén működött vele. Szeptembertől számos területen próbáltunk Árpival változtatni. Legfőképp a tornateremben, de a vízben is kísérleteztünk, ám azt kell mondjam, öt hónap után majdhogynem ugyanazt a módszert követem, mint a korábbi években.” /…. / „Tény, Shane látszólagos magabiztosságából sokszor táplálkoztam. Nekem az kellett, hogy valaki ilyen legyen mellettem. Árpád merőben más. Nem lehet összehasonlítani a két embert. Sokkal könnyedebb, humorosabb oldaláról közelíti meg a döntési helyzeteket és ez jó, mert Árpáddal könnyedebb lett a munka is, ami nem hátrány.”

„Szarul, de büszkén.”

Egyenest választ adott arra, miközben a Gyárfás-érában az átláthatóságért harcolt, több mint egy éve nem tudjuk milyen feltételekkel használta és használja, korábbi illetve jelenlegi vállalkozása Duna Arénát. Elmondta, hogy éli ezt meg:

„Szarul, de büszkén.”

Többszöri nekifutásra válaszolt arra is, fizet-e az egyesülete az uszoda használatért:

„Konkrétumot nem szeretnék mondani, de többmilliós tételről van szó.”

Hozzátette, kétmillió forint feletti összegről van szó havonta. Az interjú végén azt is „megtudhattuk”, hogy meddig láthatjuk és szurkolhatunk Hosszú Katinkának a medencében:

„Amíg örömömet lelem benne.”