Banánköztársaság
Illetékes elvtársak vitatkoztak
Szépen összegyűltek a szerencsétlen Erdélyben; megannyi Gugyerák Lallyos – középen több ly-nal, ércsük? – és „vitatkoztak”. Voltak pillanatok, amikor még föl is izgatták magukat!
Míg a főnök a Vidi meccsén mulatott, addig illetékes elvtársék a nagy vitára készültek. Meg kellett egymással beszélniük, milyen gyatra a „ballibsi” irodalom, s azt, itt az ideje annak, hogy Orbán Elvtárs kurzust építsen; továbbá nem kószáltak-e némelyek túlságosan messze az egyatábortól?
És persze újra meg újra fölvetődött: nagyon sanyarú körülmények között tengetik életüket a hatalom kegyencei! Ideje volna változtatni, újraosztani az újraosztandókat.
Mást ne mondjak: például az Előretolt Helyőrség Íróakadémia (szegény Rejtő!) tagjai alig-alig jelennek meg komolyabb helyeken – Németországban, máshol. Kitüntetéseket, másfajta elismeréseket, mondhatni, csak a gazdától vagy a gazdához nagyon közeli szervezetektől kapnak, ami igazán méltánytalan dolog.
S bár szégyenlősen hallgatni akartak róla, de néha csak-csak előbukkant: tűrhetetlenül sok pénzt kapnak a libsik, a libsik kedvelte írók, költők, más kapa-kaszakerülők. Sokkal jobb helye lenne annak a pénznek is náluk!
Ideje átrendezni tehát a dolgokat! Új kultúrát építenek, vagy mi a …
Hiszen erről folyik a legújabb hecckampány, a „kormányhoz közeli”, Magyar Idők címet viselő terrorlapban! És már egymást sem nagyon kímélik…
Mindenesetre most enumerálták az Előretolt Helyőrség Íróakadémia (minő gátlástalansággal nyúlnak le mindent, amihez pedig semmi közük!) tagjainak műveit – és már az is valami.
A vita egyik forrpontja az volt, amikor fölvetődött a kérdés: kit is választottak meg a zemberek? Vajon a politikusokat, a politikus-írókat vagy az írókat? Bocsánatokat kértek aztán egymástól, mert megbántódtak…
Ha egy Orbánig húzott egyenesen helyezem el a részvevőket, Prőhle Gergely van legtávolabb a Keresztapától – de még így is sokkal közelebb, mint ahogy az illendő volna. Ő mindenesetre egész toleráns volt, a maga táborában – nemhiába támadják mostanában.
Orbánhoz jóval közelebb helyezkedik L. Simon László. Hiába, ő egyszerre költő, politikus és földbirtokos! Néha nem is olyan könnyű egyeztetni ezeket a dolgokat. Ő mindenesetre a wifi mellett szólt, szemben OJD-vel. Ugyanakkor óva intett: nehogy má’ az értelmiség (???) mondja meg a politikának, mit csináljon – a ballibsik is ebbe buktak bele… És fölszólította OJD-t, hogy ha már annyi pénzt kapnak (mennyit..?), akkor írjanak jó pályázatokat..!
Orbán János Dénes már egészen közel van Orbánhoz: azt nem könnyű eldönteni, hogy benne van-e a Keresztapa seggében, vagy még csak furakszik. De azért azt ő is elmondta, hogy Parti Nagy Lajost tartja az egyik legjobb magyar költőnek!
Ezzel bizonyította is egyrészt „függetlenségét”, másrészt esztétikai érzékenységét. De mit kapott érte..! L. Simon szerint ugyanis Parti Nagynak – ezt még senki sem merte kimondani! – „komoly problémai vannak az anyanyelvvel”!
Gondolom, Parti Nagy Lajos azóta már hozzákezdett anyanyelve tanulmányozásához
– elvégre ha el nem érheti is, de megközelíteni megközelítheti az L. Simon László-i szintet.
OJD egyébként az Előretolt Helyőrség (micsoda gyalázat ez…) hajjakendje, és ebbéli minőségében teljesen jogszerűen állapította meg, hogy a Fiatal Írók József Attila Köre hamar ideológiai pöcegödörré vált, az egyetemek, az egész oktatás tele van kultúrmocsokkal, és hülyeségeket tanítanak a latin nyelv helyett!
OJD kiált az állami fegyelmezés, akár a betiltás gyakorlata mellett, amire L. Simontól megkapta a magáét! Hogyan is képzeli, amikor elég, ha kicsit megfojtják azokat, akiket meg kell fojtani, anyagilag, persze – és jobb dolgokat kell „alkotni”…
Mindenesetre, mint fentebb megjegyeztem, volt enumeráció is, ha már összejöttek. Az Előretolt Helyőrség (a fene egye meg…) neveltjeinek alkotásait mutatták be.
Én messzemenően egyetértek azokkal, akik szerint a helyőrségieket bojkottálni kell. De egy dologban reménykedhetnek: talán jő oly idő, amikor már nem számít, hogy műveiket Orbán seggében írták-e, vagy csak úgy maguktól. Amikor majd a mű esztétikai értéke dönt, semmi más. Addig örüljenek a hatalomnak, ami megadatott nekik…
Most mindenesetre jót „vitatkoztak” az irodalomról s más ily fontos emberi lomról. Az illetékes elvtársak pózából, megannyi Gugyerák Lallyosként – középen sok ly-nal, ércsük..?
Az év kultúrpolitikai összecsapása – Tusnádfürdőn hangol már a zenekar
Szerző
