Connect with us

Blogbazár

Imádom, mikor a Kedves Vezető vicceskedni méltóztatik az ő szerelmetes népével!

Published

on

orban-magyarok
Megosztás

Nem tudom, megfigyelték-e, a Kedves Vezető nemcsak nagyon kedves az ő szerelmetes népéhez, de szokott velünk – a szerelmetes népével – még vicceskedni is.

Hogy ne unatkozzunk, gondolom.

Mondjuk, hülye egy viccei vannak, de legalább megpróbálja. Például egyetlen népnyúzó törvényt sem szavaz meg parlamentben. Ő kitalálja reggel a budin (ott születnek talán az ilyen magvas gondolatai. Mi legyen, mi legyen? Tiltsuk be az internetet? Majd jövőre, most legyen rabszolgatörvény inkább.) a narancsosoknak attól fogva meg kötelező megszavazni. Mintha az életük múlna rajta. Jelzem, az is múlik.

Ő meg rendre, halaszthatatlan közfeladatainak ellátása okán nemhogy nem szavazza meg, de vagy a parlament valamelyik függönye mögött kommandózik titokban – ekkora barmot öcsém! Ez tényleg komolyan hiszi, hogy ott nem látja senki. Esküszöm! Pfűű, itt a baj azért nem kicsi… Nnnna, ki bújt a függöny mögééé Viktorkaaaa? Látom ám a kis pocidaaat! Gyere elő kis kópééé! – vagy éppen szokásos berepülését végzi Moszkva – valamelyik svájci magánbank – Felcsút viszonylatban.

Talán a lóvét viszi. Vagy hozza. Vagy nemtom.

Nehéz sors is a bekattant diktátorok sorsa. Cipelgetni a sok rabolt szajrét, rettegve a lebukástól, nem bízva még magában sem. Igen, mert a titok, csak akkor titok, ha egyedül ő tudja. Az is csak akkor, ha nem iszik. Szóval ez nehéz ügy.

Az újabb ilyen jópofa vicceskedés – az ő szerelmetes népének – meg pont most derült ki. Hogy nem is ő adott utasítást a Microsoftos-navos-zsarus milliárdos lenyúlásokra. Nemhát! Ott sem voltam, tisztelt bíróság! Repültem…ööö…halaszthatatlan közfeladat….tán a gyerekek, Istvánkáék játszottak a navnál rabló-pandúrost…

Ez amúgy teljesen hihető sztori. Nincs is itt semmi látnivaló, el lehet tolni azt a kurva bringát.

Annyi, ha történt, hogy a vasárnapi ebédnél, amire eljutottak a csigalevesben a répától – attól lehet jól fütyülni – a tyúk kaparójáig, addigra, hogy, hogy nem, Istvánka kocka fivéréből már informatikai vezető is lett. Véletlenül pont a NAV-nál.

Mondom, véletlenül. Hogy, máshogy? És mekkora mák, hogy förstlédi csak három fogást pakolt fel, mert akkor lehet, most azt olvassuk elhűlve, hogy a szent család a madártejnél már megvette az egész vindózos céget, tokkal-vonóval-billgétsszel. Jól néznék ki!

A szemét amcsik meg nem kiderítették,

hogy pont Istvánka kocka tesója írta alá azokat az ügyes kis szoftverbeszerzéseket? És? Most mit rugóznak ezen? A Kedves Vezetőnek ehhez sincs semmi köze. SEMMI KÖZE HOZZÁ! Ő amúgy sem foglalkozik üzlettel.

Jó vicc! Imádom, mikor a Kedves Vezető vicceskedni méltóztatik az ő szerelmetes népével.

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük