Jászberényi Sándor szerint, ami most van Magyarországon, az meg sem közelíti azt az állapotot, amit Népharagnak nevezhetnénk. Közösségi oldalán leírja, milyen volt Kairóban néhány éve a már említett népharag.
„Roppantul szórakoztatónak tartom, hogy ismerőseim közül sokan „népharagról” beszélnek.
Azt látom, hogy ez a „népharag” elsősorban a facebookon nyilvánul meg.
Nos, ami azt illeti én láttam népharagot.
Az úgy nézett ki, hogy 5 napon keresztül kövekkel és molotov koktélokkal támadtak egy kormányzati intézményt (esetemben a belügyminisztériumot), az ország leállt, több ezer ember megvakult a sörétektől, a regnáló hatalom meg választhatott, hogy vagy agyonlövet tízezer embert, vagy leül tárgyalni.
Ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy mielőtt itt népharagozni kezdünk, nem ártana elmenni sétálni a városba, körülnézni.
Lófasz nincs itt, nemhogy népharag.”
Távol álljon tőlünk…
Nem kérünk számon semmit azoktól, akik tüntetésről tüntetésre kimennek és jelenlétükkel demonstrálnak esőben, hidegben, hóban. Úgy gondoljuk, hogy ez a demokratikus út ahhoz, hogy újra nyugalomban, békességben, kiszámíthatóságban élhessünk. Ez az út lényegesen hosszabb, mint a radikális változat, de ezt tartjuk a helyes iránynak.
Azok viszont, akik szervezik a megmozdulásokat sok megkérdőjelezhetőt tettek talán meggondolatlanságból, esetleg tudatlanságból és csak remélni tudjuk, hogy nem simlisségből fakadóan.