Jávor Benedek: Egy előre bejelentett lopás krónikája

A múlt hét híre kétségkívül a Budapest-Belgrád vasút kivitelezéséről szóló döntés volt, amiről 24 óra leforgása alatt kiderült, hogy a változatosság kedvéért Mészáros Lőrincnek fog milliárdokat fialni.

A Fidesz szerint szakmai döntés született

Ha azonban megkapirgáljuk az eredeti kínai-magyar megállapodást, akkor hamar világossá válik, hogy már abban kizárták a tisztességes közbeszerzést, és eleve esély sem volt arra, hogy ne Mészáros vigyen mindent. És mindezt gyakorlatilag előre be is jelentették. Talán ezért lépett vissza a 32 érdeklődőből 30, mert rájöttek, hogy ez egy olyan verseny, ahol a győztest a rajt előtt kihirdették.

A paksi bővítéshez hasonlóan megbundázott projekt annak a jele, hogy a legnagyobb beruházásoknál a kormány nemzetközi szerződésekkel szisztematikusan próbálja korlátozni a piaci versenyt, kiszolgáltatva Magyarországot a nagyhatalmaknak, és Orbán Viktor alteregóját tömve közpénzekkel. A projekt további nyilvánosságáért, ahogy Paks2 esetében is – mindent meg fogok tenni, és az Európai Bizottsághoz is fordulok.

Kiküldött munkatársunk – Orbán Viktor – jelenti Kínából: Nos, hát ez is megvolna!

Szijjártó Péter múlt hét csütörtökön Pekingben büszkén jelentette be,

hogy eredményesen végződött a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítására kiírt tender, egy kínai-magyar konzorcium személyében a győztest is kihirdették. A külügyminiszter kínai sajtótájékoztatóján még szemérmesen elhallgatta, hogy mely cégek alkotják a konzorciumot, de az az index.hu már másnap megírta, hogy az RM International Zrt.-ből, a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ből és a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-ből álló konzorciumról lehet szó, amely mögött pedig teljes mellszélességgel ott áll Mészáros Lőrinc, továbbá családja és állandó üzletfelei.

Talán nem létezik olyan ember ma Magyarországon,

aki komolyan gondolta volna, hogy ebből az üzletből kimaradhat a „magyar Zuckerberg”, ami számára mindenképpen jól fialó beruházás lesz, a magyar adófizetők számára azonban már egyáltalán nem éri meg ez az óriásberuházás.

A kínai hitelből finanszírozott, eredetileg 472 milliárd forintra becsült költsége mára 750 milliárdra hízott, pedig még egyetlen kapavágás sem történt. A beruházás során 160 km-en újítják fel a nagyvárosokat nem érintő vasútvonalat, ami szinte biztosan nem fogja beváltani a kormány által hozzáfűzött reményeket, becslések szerint talán 2400 év alatt térülhet meg, nem véletlenül titkosították a megvalósíthatósági tanulmányt tíz évre.

Baljós árnyak

A Fidesz Mészáros győzelmét „szakmai alapú” döntésnek nevezte, kiemelve, hogy „32 cég érdeklődött, és 2 konzorcium adott érvényes árajánlatot, és ezek közül választották ki a „jobb ár/érték arányút”. Talán különösnek tűnik, de valószínűleg csak az „úgyis bármit megengedhetünk magunknak” típusú cinizmus folyománya, hogy a kormány maga mutat rá a beépített korrupció egyik legfőbb bizonyítékára.

Szijjártó bejelentéséből tudjuk, hogy a kivitelezési szerződést azt követően fogják megkötni, miután kormány megegyezik a kínai Eximbankkal a hitelszerződés részleteiről. Tehát egyrészt a pontos feltételek ismerete nélkül is győztest hirdettek a tenderen.

Másfelől bár a beruházás, így a hitelszerződés részleteiről egyelőre még nem sokat tudunk, de a Magyarország és Kína között kötött Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényből több mindent is megtudhatunk:

Beszerzés vs. Közbeszerzés

A projekt megvalósítása során nem Magyarország végzi el beszerzéseket, azokon a fővállalkozó kínai-magyar vegyesvállalat, a Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. jelenik meg Ajánlatkérőként, amely cégben magyar oldalról a MÁV Zrt. 15%-os tulajdonosi aránnyal vesz részt, a fennmaradó 85%-nyi részvény a két kínai cég tulajdona. Az Egyezmény 7. cikk 5. pontja alapján

„A Fővállalkozó a Projekt megvalósítása során a két Fél által jelen Egyezmény mellékleteként kidolgozandó és elfogadandó Beszerzési Szabályzat szerint végzi a beszerzéseit (…)”.

Tehát egy új beszerzési jogszabályi keretet hoztak létre a projekt kedvéért,

ami azt jelenti, hogy a magyar közbeszerzési szabályok garanciái nem, vagy csak részlegesen valósulnak meg ebben a 750 milliárdos beruházásban. Így szinte egyáltalán nincs az eljárásban jogorvoslati lehetőség, de a projekt egyes fontos dokumentumainak nyilvánossága is kérdéses, ugyanis a Beszerzési Szabályzat szerint:

„A folyamatban lévő Beszerzési eljáráshoz kapcsolódó bármely döntés alapjául szolgáló dokumentumban, előterjesztésben és a döntés elfogadásával kapcsolatosan tudomásra jutott – ide értve a döntés (előterjesztés) megtárgyalásán elhangzottakat is – adatok és információk, üzleti titoknak, vagy bizalmas adatnak minősülnek, illetve nem nyilvános adatok (…)”.

Alighanem épp ez szúrt szemet 32 érdeklődőből 30-nak, és tette világossá számukra, hogy itt már a közbeszerzési eljárás előtt megvan a győztes, a tárgyalás előtt az ítélet, és éppen ezért nem adott be szinte senki ajánlatot egy olyan tenderre, amelynek címe ezzel az erővel „Mészáros Lőrinc győzelméhez vezető versenyfelhívás 750 milliárd forint közpénz szemérmetlen eltulajdonítására” is lehetett volna.

Vitarendezés

Az már csak hab a tortán, hogy joggal feltételezhetnénk, hogy egy ilyen költséges, a magyar kormány számára ennyire fontos beruházás során felmerülő viták során Orbán Viktorék kiharcolták azt, hogy vitás kérdések esetén a magyar fél erős pozícióból indulva védhessék meg az ország érdekét. Erről azonban sajnos szó sincs, ugyanis mindössze ennyit találunk benne:

„A jelen Megállapodás értelmezésével és végrehajtásával összefüggő esetleges vitákat a Magyar Illetékes Szerv és a Kínai Illetékes Szerv tárgyalás útján rendezi. Megegyezés hiányában a vitás kérdéseket a Felek diplomáciai úton rendezik.”

Mindez azt jelenti, hogy amennyiben vita támad, akkor a két ország külügyminisztériuma jegyzékek és démarche-ok tucatjait küldözgetheti egymásnak, de hát mondanom sem kell, hogy a két ország diplomáciai ereje egymáshoz sem hasonlítható. Tehát a helyzet számunkra itt még rosszabb, mint a Paksi szerződésnél, ahol a svájci jogot jelölték meg a felek a vita rendezésének alapjául szolgáló jogrendnek.

Amit összességében látunk, az nagyjából ugyanaz a modell, amit Paks2-nél alkalmaztak

Nemzetközi szerződés a verseny korlátozására és az információk titkosítására, Magyarország kiszolgáltatása az erősebb szerződő partnernek, a közbeszerzés kiszervezése egy (döntően) külföldi céghez, a magyar és uniós közbeszerzési szabályok megkerülése, és végül Mészáros Lőrinc győztes megérkezése a projektbe.

Ugyanakkor pont a paksi szerződések nyilvánosságáért folytatott sikeres perem mutatta meg, hogy érdemes küzdeni az ilyen beruházások minél nagyobb arányú nyilvánosságáért, ezért a kivitelezési szerződés megkötését követően közérdekű adatigénylésben fogom azt elkérni az illetékes minisztériumtól. A közbeszerzési szabályok kijátszása ügyében pedig az Európai Bizottsághoz fordulok.

Forrás