Jó barátunk, a biro

A mai világunkban annyiféle használati eszköz vesz bennünket körül, hogy többségük létezése fel sem tűnik számunkra. Egy-egy ilyen tárgy hasznossága és jelentősége többnyire csak akkor tudatosul bennünk igazán, hogyha éppen szükségünk van rá, de nincs a kezünk ügyében belőle egyetlen egy sem. Ezek közül is tán a legkevésbé feltűnő, mégis az egyik leghasznosabb az az eszköz amit a világ majd minden országában – a feltalálója iránti tiszteletből – biro-nak neveznek. Ellenben a feltaláló, Bíró László József hazájában különös módon ezt a tárgyat csak úgy emlegetik: golyóstoll.

Egy igazi világsiker

Sajnos mostanság hazánk lakosságának egy jelentős része úgy gondolja, hogy nemzetünk nagyjai a győzikék, alekoszok, pákók és stohlbucik. Pedig vannak igazi nagyjaink is jócskán. Olyan emberek akik nagyban hozzájárultak az utóbbi száz évben végbement jelentős technikai fejlődéshez: a T-modellt megtervező Galamb József, a versenyautó konstruktőr Vittorio Jano, Goldmark Péter Károly, a színes televíziózás úttörője, na és persze Bíró…

Az 1899-ben Budapesten született feltaláló kezdetben újságírónak készült, de aztán érdeklődése a technika felé fordult. Világraszóló ötletét állítólag egy az utcán egy golyóbissal játszadozó kisgyerek ihlette. A játékgolyó ugyanis belegurult egy pocsolyába és abból kijőve nyomott hagyott maga után az aszfalton. Az első többé-kevésbé működőképes példányt ugyan már 1930-ra elkészítette, de ezután még 8 évnek kellett eltelnie mire az új típusú írószerszámot sikerült annyira tökéletesítenie, hogy a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnál oltalmat jelenthessen be rá.

Bíró a hazai viszonyok miatt 1938-ban Párizsba kényszerült költözni, ahol egy találmányi kiállításon véletlenül összefutott egy Agustín Pedro Justo nevű argentinnal, aki fantáziát látott a feltalálója által akkoriban csak „pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltő-toll”-ként emlegetett eszközben és azt javasolta neki, hogy hagyja ott Párizst. Bíró megfogadta új ismerőse tanácsát, és áttelepült Argentínába. Csak később tudta meg, hogy a Pedro nevű fickó nem más volt, mint maga az argentin elnök.

A dél-amerikai országban Bíró – miután szériaéretté csiszolta – viszonylag könnyen talált befektetőt a nagy haszonnal kecsegtető találmányához. 1945-től beindult a sorozatgyártás, és az eszközt kezdetben – a gyártó cég neve után – Eterpen márkanéven árusították. Nem sokkal ezután robbanásszerűen elterjedt a világon a nagyszerű találmány, amit aztán az emberek biro-ként illetve biropen-ként kezdtek el emlegetni.

Kilóméteres sorok várakoztak a boltok előtt

Akkora volt a biro iránti érdeklődés, hogy a kezdetekben előfordult az is, hogy kilométernyi sor kígyózott az azt árusító üzletek előtt. Pedig egy-egy biro ára meglehetősen borsos volt: 12-13 (akkori) dollárba került. Voltak olyan híresebb írók akik egyenesen rajongtak érte, és fennen magasztalták a jelentőségét. Egyesek – mintegy státuszszimbólumként – több tucatot is tartottak dolgozószobájukban. Világszerte vállalatok alakultak a biro gyártására. Franciaországban például BIC (Biró Crayon) néven alapítottak céget az íróeszköz előállítására.

1950-es évekre aztán jelentősen lecsökkent a biro-k ára, így az a világ minden szegletébe eljutott. Ma már aligha találunk olyan embert a Földön aki ne ismerné fel, és ne tudná hogy mire való. Bíró László József később sem ült babérjain, és még számos egyéb találmányt is szabadalmaztatott.  Köztiszteletben álló állampolgárként, 1985-ben halt meg Buenos Aires-ben. Választott hazájában ma is nagy megbecsülésnek örvend és a születésnapja, szeptember 29-e a Feltalálók Napja Argentínában.