Jobbik, vagy nem jobbik? – ez itt a kérdés

Ha a Jobbikkal való együttműködés az ára a Fidesz elzavarásának, akkor félre kell, félre lehet-e tenni a párt korábbi cselekedeteit, megnyilvánulásait. A cél, szentesítheti az eszközt? Heller Ánes filozófus úgy látja ez esetben igen. Több szerzőnk is szembeszállt a gondolattal, most lássunk egy támogató véleményt, hiszen szerkesztőségünk is megosztott a Jobbik, nem Jobbik kérdésében.

A Jobbik nem a demokrácia letéteményese – válasz

A Jobbik nem a demokrácia letéteményese

 A szomorú tény: Magyarországon a demokrácia leépítése a vége felé tart. Nyilvánvaló, hogy ennek a folyamatnak a visszafordítása alapvető nemzeti érdek.

A kérdés csak annyi, hogy mi az az áldozat (kompromisszum, önfeladás), ami ezért a célért elvárható a politikai szereplőktől. A választ megkönnyíti annak átgondolása, hogy mi következik akkor, ha nem hozzák meg az áldozatot. A leginkább valószínű, hogy a Fidesz ígéretéhez híven befejezi azt, amit 2010-ben elkezdett és 2014-ben folytatott. Akkor aztán lehet visszasírni Kádár Jánost, akinek uralkodása alatt mégiscsak jobb volt, mint a Rákosi Mátyás nevét viselő korszakban….

Abban nincs vita, hogy a 2014 előtti Jobbik és a baloldali-liberális pártok politikája és tevékenysége között áthidalhatatlan volt az ellentét. 2014-ben a Jobbik elnöke látványos fordulatot hajtott végre: Meghirdette a „néppártosodást”, és szakított a korábbi rasszista (antiszemita és cigány-ellenes), illetve szélsőségesen nacionalista nézetekkel. Hogy mi volt a változás oka – megvilágosodás vagy a politikai érdekek felismerése -, eltérnek a vélemények. És itt jön a lényeg: szerintem mindegy! Nem azt várom el Vona Gábortól, hogy szíve minden melegével szeresse a cigányokat és a zsidókat. Azt várom el tőle, hogy fogadja el és képviselje a demokratikus államrend helyreállításához szükséges értékeket és elveket. Ehhez pedig nem egy szent, hanem egy reálpolitikus kell, márpedig Vona Gábort az.