Nem szeretek az akadémiai ügyekről írni, mert én is érintett vagyok, és szerintem nem azoknak kellene ajvékolni, akikért éppen jönnek, hanem az lenne jó, ha azok szólnának, akikért majd csak később. De most úgy érzem, hogy az emberek egyszerűen nem értik, hogy mi történik itt. (Persze mi sem értjük, mert semmit nem láttunk még írásban, egyes palkovicsok nyilatkozatain kívül.)
A CEU ügyén is őszintén fel voltunk háborodva,
én részt vettem minden tiltakozásban is, de lássuk be, a CEU-nak nem a finanszírozása volt veszélyben, hanem csak az, hogy kibocsáthat-e amerikai diplomát. (Magyar diplomát valószínűleg ezután is adhat, és nemsokára talán osztrákot is.)
Ezzel szemben
az akadémiai kutatóhálózatnak a dologi kiadásait már most elvonták (gondoljatok a laboratóriumokban a fehér egerek életére meg a műszerek működtetésére, többek között az ezekre való pénzről van szó). Április 1-től pedig állítólag az összes kutatónak megszüntetik a közalkalmazotti jogviszonyát, magyarul jó sok ezer embert kirúgnak (nem tudom a pontos számot, de akár tízezer is lehet).
Ők persze továbbra is dolgozhatnak, ha pályázatokat nyernek, csak éppen egyelőre senki sem tudja, hogy miféle pályázatokra kell itt gondolni, az nyilvánvaló, hogy április 1-éig már semmilyenre, és ez valószínűleg mindenképpen nagyon távol van attól, amit biztos megélhetésnek lehet nevezni.
Azzal kezdtem, hogy azok szólhatnának, akikért majd még később jönnek.
De például egyetemi kollégáink eddig is úgy gondolták, hogy az akadémiai dolgozók lényegében ingyenélők, hiszen nincsenek oktatási kötelezettségeik, ezért tőlük például nem sok szolidaritásra számíthatunk. A többi magyarnak pedig (most persze durván általánosítok) valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mi készül.
