Kampány?!

Ez már nem választás ez már nem  kampány. Ez már a tébolyda. Gyomorforgató és véres élet-halál harc.

Rémisztő indulatok, energiák feszülnek egymásnak

Kalácsom javát már elmajszolgattam. Életem nagy részében aktívan politizáltam, de ami most megy országszerte, az megüli a gyomrom. Nem csak sza..-, akarom mondani, sárdobálás folyik, a verbális agresszió egyre többször vált át tettlegességre. Rémisztő indulatok, energiák feszülnek egymásnak. A levegőben folyamatos a puskapor-szag.

Persze, értem én, nagy a tét. Mind a kormánypártiaknak, mind az ellenzékkel szimpatizánsoknak . Az előbbieknek az egzisztenciájuk, a szabadlábon maradás, kiváltságaik fennmaradása, míg az utóbbiaknak az életük, a megélhetésük, az ország jövője. Az egyik oldal nem akar lesüllyedni, míg a másik szeretne végre felemelkedni.

Sorsfordító lesz mindenképp a választás eredménye. Mindkét „oldal ” számára. Vagy így, vagy úgy. Érthető, ha ez félelmet gerjeszt, indulatokat szít emberekben.

Csak épp van egy aprócska bibi

Az ország pont ekkora marad, a szomszédod sem tűnik el április 9-ére, mi több, még a főnököd sem. Ugyanazzal a koszos busszal fogsz utazni, amit ugyanaz a sofőr fog vezetni, aki eddig. A sarki zöldséges sem zár be, s a gyermeked tanára is a katedrán marad. Egy darabig biztosan minden pont ugyanolyan lesz, mint április 7-én volt. Ugyanazok az emberek vesznek majd körül, akik eddig; és kicsi a valószínűsége, hogy április 9. reggelére bárki is „kialussza magából” pártszimpátiáját, meggyőződését. Nem szűnik meg a migráncs-fóbia, a rasszizmus. És akár akarod, akár nem, kénytelen leszel együtt élni azokkal, akiket ma ellenségnek látsz, akiket megvetsz, netán gyűlölsz. Mert nem lesz két Magyarország! Nem élhetsz csak olyanok között, akik veled „egy húron pendülnek”!

És mindenkinek szembesülnie kell majd azzal, hogy gyűlölettel teli, acsarkodó face-postok, a videókon látható tettlegességig fajuló düh, a szomszéd fejéhez vágott sértések, mind, mind megmaradnak. A neten vagy mások emlékeiben. És nyomot hagynak. Fekélyesedésre hajlamos sebeket. Még az utódainkban is. Évtizedekre elvéve a megbékélés, a békés egymás mellett élés lehetőségét.

Bármi is lesz a választás eredménye, az ország egy és oszthatatlan marad

Kivéve, ha addig feszítjük a húrt, hogy a választás éjszakáján végleg elszabaduljanak az indulatok.

Mert attól kezdve, a választásnak nem lesz többé nyertese!

Csak vesztesei leszünk… mi, mindannyian.

Megéri?

(Vendégszerző: Mater Dolorosa)