Szeresd meg őt is, a hajléktalant, Miatyánk, ki vagy a mennyekben, adj neki forró levest, meleg pulóvert a nagy hidegekben és megbocsátón szeresd.
[mnky_ads id=”4666″]
[mnky_ads id=”4670″]
Hidd el igaz történetét, hogy sorsáról nem csak ő tehet.

Elkerülve minden jó szerencsét, fáskamrában tölti az egész telet, adj neki uram szeretet takarót, fázós testét azzal burkolja be és minden segíteni akarót küldj oda, hogy adományát szurkolja le.

Uram! Óvd őt és balgaságait, adj neki féltő szeretőt, kísérd figyelemmel álmodásait, áldd meg a padon heverőt!

Míg őserdők tűzvészben égnek el s egy gleccseren pacsirta énekel, addig kiapadnak mind a bővizű folyók és talajból kelnek ki széngolyók, tűzijátékká lesz a Föld, hol egyre kevesebb már a zöld.

Éhezők vándorolnak szerteszét, rebesgetve egy hóember nevét, ki megjósolta, hogy olvadunk, szárazság mindenütt és szomjazunk, vadászunk újra, gyűjtögetünk, így múlik el buboréknyi életünk.

És a nagy olvadás után már csak egy folt leszünk csupán.
[mnky_ads id=”3427″]
Uram! Ne hagyd!

Megtértek mind, íme, a rosszak!

Merítkeztek ahányan voltak a jóban, gonosz ruhájukat levetették, tiszta, fehér, gyolcs köpenyekbe bújtak. És disszonáns hang sem volt többé a szóban, szennyeseiket kimosták, kiteregették, bánatlötyögés helyett örömtáncot roptak, eltűnt a világból minden keserűség, sunyi ravaszság, számító önzés!

Elolvadt a jég-kemény agresszió  és elájult sápadtan a sárga irigység, adakozássá szelídült a mámoros szerzés, meghittséggé vált a dölyfös kevélység és retorzió. Angyalok seregévé lett a krampuszok hada!

Arany hintón, bakon feszített a nyomorúság és a hiénák is mind bárányokká lettek.

A hazugság fölött győzött az őszinteség szava, koldusruhába bújt a kapzsiság, s akik gyűlöltek eddig, most újra szerettek!

Hidegek jönnek majd nemsokára, hófúvás, meg fagyos reggelek, a szállingózó hóban alig járnak majd emberek.

Angyalka sápadt arca ránk néz, s elpirul, bár ördögök lapátoltak havat, ő mégis felvidul.

A gyertya most csonkig ég, hajléktalan mellett tányér leves, egyszer már ő is jóllakik.

Az Úr menedéket keres, homlokán gyűlnek a ráncok, legyen még akkor is víz, mondja, imádkozzunk, az általunk gyújtott tüzet eloltani.

És legyen szép karácsonyunk!

Majd fenyőillatú csendbe borul a világ, s egy pillanatra minden megáll. A Föld jászolában angyalkák hegedülnek, és zugaiba nagy béke száll!

Áldott, szeretetteljes ünnepeket kívánunk minden kedves állandó olvasónknak és egyben azoknak is, kik erre vetődnek!
[mnky_ads id=”3811″]

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét