Kerítésen innen
‘Kedveskéim! Nekünk elfelejtettek szólni, hogy milyen jól élünk!’- 200 vendég a karácsonyi debreceni ételosztáson
Karácsony másnapja. Sokan még az előző napok fáradalmait pihenik ki, a debreceni Petőfi téren azonban már délelőtt 09.00 óra előtt gyülekeztek mindazok, akik számára a karácsony is csak arról szól, jól tudnak-e legalább egyszer lakni.
A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének tagjai idén már a 15. karácsony másnapját töltötték a vendégeikkel. A debreceni szegények tudják, nemcsak a hétköznapokon, de így ünnepek időszakában is számíthatnak a civil szervezetre – mondta el portálunknak Tukoráné Kádár Ibolya, az egyesület vezetője.
A sor egyre nőtt, mind többen érkeztek a hideg ellenére. Szerencsénkre az időjárás azért kegyes volt hozzánk, a szél nem fújt, a nap is sütött, a szegények is vágynak a melegségre.
A nap végére szomorúan láthattuk, soha ennyien nem voltak még a karácsonyi étel osztásainkon. Közel 200 felebarátunk mehetett haza felpakolva több napra élelemmel, illetve a közeli hajléktalanszálló lakóinak is jutott ennivaló. A létszámba nem is számoltuk be az anyaotthonok lakóit, ahova Szentestén vittünk mindenféle finomságokat.
Vendégeink között voltak
kisnyugdíjasok, házaspárok, rokkantak, hajléktalanok, és nagyon sok gyermekes család. Az egyik idős hölgy halkan mondta:
„Kedveskéim! Nekünk elfelejtettek szólni, hogy milyen jól élünk!”. „Szégyellem, hogy öregségemre ide jutottam, nem ezt érdemlem, de Önökön kívül érdekel ez bárkit?”.
A panaszával nem volt egyedül, sajnos egyre többen kerülnek a társadalom peremére, a kis életük a mindennapi küzdelemről szól, a fennmaradásért. Segítségre nem számíthatnak, az üres, álszent szóvirágoktól még senki sem lakott jól. És tapasztaljuk: a karácsony előtti pár nap jótékonyságának december 22.-én vége van, jön az újabb egy éves pauza. Maradnak a civilek, a Krisnások, a baptisták – legalábbis a mi ismeretünk szerint.
A nagycsaládosoknak élelmiszer csomagot is tudtunk adni, egy pici lánykának holnap lesz a szülinapja, meglepi tortát kapott nagy boldogságára.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Nem tisztünk, hogy kitérjünk arra, ki és miért került ilyen élethelyzetbe
Mi senkitől sem kérdezünk, aki karácsonykor sorba áll ételért, annak oka van. Az egyesület jó szívvel, szeretettel igyekszik segíteni, tudjuk, csepp a tengerben amit teszünk. Ettől nem szűnik meg a nyomor, de talán pár órára kis örömet sikerült lopnunk vendégeink életébe. És ez a mai világban nem kevés. Soha ennyien nem voltak még a karácsonyi étel osztásainkon, és nagy örömünkre soha ennyi debreceni polgár nem segített. Elöntötte szívünket a boldogság, amikor kezdésig szinte percenként érkezett újabb adomány.
Igazi terülj asztalkámot varázsoltak a nemes lelkű debreceniek, mindannyiunk örömére. Mindenkinek aki kihozta adományát a Petőfi térre tiszta szívből hálásak vagyunk. Vannak még jó emberek, ahogy mondani szoktuk igazi „szívemberek”.
Külön köszönjük a Fornettinek az adományát, az egyik legjobb debreceni cukrászda finom süteményeit, és a pékségnek a kenyeret, a péksüteményeket. Köszönjük Katikának a finom töltött káposztát, hálásak vagyunk 15 éves munkájáért.
Muszáj -mivel nem egyedi esetről van szó- szólnunk,
a hasonló posztokhoz írt gyűlölködő, az emberi méltóságot sárba tipró kommentekről.
Úgy tűnik, sokan abban lelik örömüket, hogy „észt” osztanak anélkül, hogy ismernék őket azoknak, akik ételért sorban állnak. Megdöbbentő, hogy milyen gyalázkodó mondatokat képesek egyesek leírni. Szomorú, hogy idáig jutott Magyarország, és úgy véljük, lesz még lejjebb is.
A legközelebbi ételosztásra már az új esztendőben, 2025. január 26.-án kerül sor.
Karácsony van, a Megváltóra emlékezünk. Jézus legfőbb tanítása a jóságról, a szeretetről, a szegények segítéséről szól. Talán lesznek sokan a kereszténynek mondott Magyarországon, akik elgondolkodnak a költő sorain. Hacsak egy magyar ember gondolkodását meg tudjuk változtatni, megérte:
„Farkas hoz törvényt, hogy ne jusson puszta
föld se, aludni…legfeljebb Szenteste, egy adag
leves. Miféle emberek állnak isten helyére,
hogy másnak lassú halált szabjanak?
Honatyákból csak úgy dől a szalon-cukor
ígéret s sziporka harag.
Hibáztat, mielőtt véd: elébb beléd harap.
De miért hallgatunk mi mind?”
/Részlet, Balla Zsófia: Szegények karácsonya című verséből./
