Banánköztársaság
Kell-e nekünk olimpia?
Persze hogy kell! Ha egyszer hozzájutunk ebben a tolongásban, páratlan élmény lehetne minden érdekeltnek, és a nézőknek világszerte, mert az olimpia már csak ilyen: páratlan élmény.
De szavazás most? Miről?
Vélhetően igazuk van az olimpikonoknak, erről később kell dönteni, ha már tudjuk, milyen olimpia lenne Budapesten.
Mi most az olimpia?
A legkiválóbb sportolók parádés nemzetközi seregszemléje, vagy első helyen üzleti vállalkozás? Vagy mindkettő? A győzelem a fontos vagy a részvétel? Bámulattal nézzük a versenyeket, amelyeken a nagyszerű testi és lelki adottságú sportemberek mindent kihoznak magukból a jó eredményért, és boldogok vagyunk, ha a mieink sikert érnek el. És ott állni a dobogón, hallgatni a himnuszt, nézni, ahogyan a nemzeti zászló a felkúszik a magasba – ehhez (gondolom) nincs fogható érzés, mert az maga lehet a csoda.
Bármit megér ez?
De mi van előtte? Mennyi kínlódás, lemondás, iszonyatos fáradozás. Olimpikon nem élheti meg az élet teljességét versenyzőként, mert mindennapjait egyetlen cél, a sikeres olimpiai részvétel, a felkészülés követelménye határozza meg. Én nem tudom, ez milyen élet lehet, én nem vállaltam volna, még ha lett volna is valamihez tehetségem. Ráadásul van itt még valami, amiről beszélni kell, s amiről csak egy-egy doppingbotrány kapcsán értesül a közvélemény. Ha a nagyszerű sportemberek és a sokszor kevésbé nagyszerű edzők és sportvezetők fejbe vernek is érte, hangot adok annak a gyanúmnak, hogy napjaink nagyszerű sportolói teljesítménye már nem csak erő és ész, hanem a gyógyszergyárak versenye is. Isten őrizz, hogy bárkit is megvádoljak doppingolással. (Ez az ellenőrző szervezetek dolga! Meg is teszik.) De élek a gyanúperrel: a piacon nap-nap után új és új teljesítmény-fokozó csodaszerek jelennek meg, amelyek (még) nem szereplenek a tiltott szerek listáján. Jobb gyógyszergyárak jobb kokszot gyártanak, a szerencsésebb versenyzők ebből kapnak, így a versenyen csorbát szenved az esélyegyenlőség. (Hogy a szereknek évek múltán mi lesz a hatása, az pillanatnyilag senkit nem érdekel.)
Vérre megy
És aztán a verseny! Lehet még a sportesemény szórakozás? A nézőnek igen, de például a labdajátékok többsége már nem egyszerű meccs, hanem már-már vademberek csatája. A játékosok a pályán (szerintem) már nem nagyon élvezik a küzdelmet, az arénából szinte már kiveszett az örömjáték, a harc vérre megy, a sérülések mindennaposak, mert a sportban már irdatlan nagy pénzek forognak kockán. Olimpián, világbajnokságon aztán végképp nincs kímélet.
De az igazi sport nem ketrecharc, nem kutyaviadal, hanem nemes vetélkedés.
Olimpia és üzlet
Az ókorban a játékok idején az éppen hadakozó felek szüneteltették az öldöklést. A modern korban az olimpiát szüneteltették a háborúzás kedvéért, és a müncheni játékok óta az állandósult terrorfenyegetés miatt bevezetett, nagyon is szükséges biztonsági intézkedések teszik kérdésessé a játékok békéjét, résztvevők és nézők aggodalmak nélküli örömét. Mi tehát most az olimpia? Nagyszerű sportvetélkedés, a béke ünnepe, a nemzetek közötti együttműködés és kölcsönös tisztelet megalapozásának egyik eszköze? Ez mind, és egyik sem. Alapvetően üzleti vállalkozás, amelynek jellegét, minőségét, távolabbi kihatásait a kockás papírral felfegyverzett szponzorok, befektetők, tűz-közeli vállalkozók és közgazdászok határozzák meg – abban a reményben, hogy a rendezvény nekik mindenképpen, de talán a városnak-országnak is, az idők távlatában jövedelmező lesz.
A kalkuláció alapja akár sörreklám is lehetne: drága, drágább, még drágább. Határ a csillagos ég, az állam, a város, vagyis a jó nép fizeti.
Nagyon gazdag országok (rendező városok) persze megengedhetik maguknak, hogy hírük-nevük fényezése fontosabb legyen nekik, mint a rendezvényre elköltött összeg.
Gyanítom, mi nem tartozunk közéjük, tehát mielőtt a pályázatot Budapest benyújtja, igen alapos mérlegelésre van szükség, amelynek eredményét az akkor rendezett népszavazás vagy megerősíti vagy elveti.
A politika mancsa
Végezetül hadd említsek még egy szempontot az értékeléshez. Tudom jól, az olimpia megrendezéséről nem csak a kiadás-bevétel, nyereség-veszteség mérlege dönt. A jól, netán kiválóan megrendezett, világszerte sikert aratott esemény tetemes erkölcsi-politikai hasznot hozna Magyarország számára.
De itt jön a politika mancsa.
- Van esély, vagy legalább remény arra, hogy a budapesti olimpia össznemzeti ügy legyen a jó időre végtelenül megosztott Magyarországon?
- Ki vagy mi lenne az a személy vagy, szervezet, politikai mozgalom, aki vagy amely ennek krémjét a következő választásokra vagy akár évtizedekre a maga kizárólagos javára lefölözné?
A választ az olvasóra bízom.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
