Bulvár
„Kémek, mint mi”! – Történetek a hétköznapi James Bondok világából
A világhírű 007-es ügynök eredetileg botanikus volt? Nem, de az tény, hogy amikor az Ian Fleming nevet keresett hősének megakadt a szeme a családi könyvtár egyik kötetének szerzőjét, akit történetesen James Bondnak hívtak és botanikai témájú könyveket írt.
A világhírű 007-es ügynök eredetileg botanikus volt? Nem, de az tény, hogy amikor Ian Fleming nevet keresett hősének megakadt a szeme a családi könyvtár egyik kötetének szerzőjén, akit történetesen James Bondnak hívtak és botanikai témájú könyveket írt.
Honnan jött Ian Fleming?
A későbbi író módos angol családba született. Már gyermekkorában kereste és rendre meg is találta sz izgalmat. Később ugyanolyan nőfaló volt az életben, mint az általa megformált hős, James Bond. A második világháborúban a haditengerészet hírszerzésében dolgozott William Stephensonnal. Ebben a minőségében részt vett brit titkosszolgálatok közös szervének, a Joint Intelligence Committee-nek a munkájában is, ahol akkoriban az MI6 képviselője Kim Philby minden idők talán legzseniálisabb kettős ügynöke volt. Philby később emlékirataiban arról számolt be, hogy akkoriban unalmas, fura fickónak tartotta. Kilbinek később menekülnie kellet és a Szovjetúnióba disszidált, ott is halt meg, 1988-ban.
Hogy élnek a valódi titkosügynökök?
Aligha okozhat túl nagy sokkot, hogy ha eláruljuk, hogy a 007-es mozik nem ábrázolják túl autentikusan a kém munkát. A titkos-ügynökök nem szokták vagányul elárulni a valódi nevüket, és fél hadseregeket se szoktak hűvösre tenni két szmokingos parti között. Ha a valóságra alapoznának a filmek, akkor rengetegszer látnánk számítógépek előtt ülő embereket. Az ügynökségeknél a dolgozók jelentős része ugyanis azzal foglalkozik, hogy különféle adatokat elemez, vizsgál vagy IT rendszereket tör fel. Időről időre pedig még egy operatív tiszt munkája is sablonos tud lenni.
„Van egy csomó hétköznapi rutinmunka, ügynökök felállítása, munkahelyi pepecselés és olyan megbeszélésekre járás, amikből nem sül ki semmi”
– mesélte egy volt ügynök Harry Ferguson a Guardian-nek idézi a Növekedés.
A nagy különbség az átlagos irodai munkához képest, hogy itt néha a gombnyomások után rakéták szabadulnak el.
Egy izgalmas példa
A 21 éves brit állampolgárral Junaid Hussain-al így végezett a brit és az amerikai titkosszolgálat. A férfi miután csatlakozott az Iszlám Államhoz, hackertámadásokat koordinált és több iszlamistával is tartotta a kapcsolatot egy titkosított üzenetküldő alkalmazáson keresztül.
Azt viszont nem tudta, hogy az egyik kapcsolattartója valójában egy fedett ügynök.
Így nem is gyanakodott, amikor kapott tőle egy linket. Ahogy rákattintott a program máris felfedte a valódi tartózkodási helyét. Egy katonai drón, melyet Angliából irányítottak hamar a közelbe is repült és Hussain-t két másik társával együtt a levegőbe repítette.
De efféle véres akciókban kevesen vesznek részt. Annál többen dolgoznak az informátorok beszervezésével.
„Majdnem olyan, mintha eladó lennél, csak épp kémkedést árulsz”
– meséli egy volt CIA ügynök Lindsay Moran.
Titok, titok, és megint csak titok
Persze ez sem olyan vicces mint a Mr és Mrs. Smith című örökbecsű filmben bemutatták.
A 90-es évek előtt a kémeknek még a közvetlen hozzátartozói sem tudhatták meg, hogy mi a valódi munkájuk. Van egy közismert anekdota a CIA-nél, amely szerint amikor egy 60-as éveiben járó nő bekerült a testülethez és az irodában váratlanul találkozott a férjével, akkor tudta meg, hogy a házastársa a kapcsolatuk alatt végig a CIA-nak dolgozott.
Az utóbbi évtizedekben a szabályok elkezdtek puhulni, mind Amerikában mind az Egyesült Királyságban. Ha komolyra fordul egy viszony, akkor a kémek a párjuknak általában már elárulhatják, hogy mit dolgoznak, de a részletekről ezután sem beszélhetnek.
Nem ez az egyetlen gyakorlat, ami időközben megváltozott. Régen például elsősorban friss diplomások közül kerültek ki a kezdő kémek. Ma már viszont egyre gyakrabban előfordul, hogy idősöket is bevesznek a testületekbe, úgyis ha korábban nem volt semmiféle kapcsolatuk a titkosszolgálatokkal- áll a potálon. Eleve ha egy teljesen más területen már felépítettek egy karriert, akkor az segíthet a kémmunka eltitkolásában, hisz így a környezetük kevésbé gyanakszik rá, hogy titkos-ügynöknek álltak.
Filléres James Bond
Akiket kiküldenek terepre gyakran tényleg kísértetiesen hasonló helyzetben találják magukat, mint a kémfilmek sztárjai. Volt, aki elárulta, hogy amikor egy ellenséges országban titkos találkozóra kell menni, van hogy tényleg azzal kerülik el a lehetséges lebukást, hogy elmaszkírozzák magukat. A Washington Post hasábjaira pedig egy volt CIA-s, Robert Baer arról írt, hogy egy alkalommal szinte tényleg 007-esnek érezhette magát, mivel a monte-carlói kaszinóban kellett találkoznia egy informátorral. A végkifejlet azonban nem volt igazán filmbe illő. A CIA nem vett neki szmokingot és, aki a bevetés büdzséjét tervezte nem akart pénzt adni arra, hogy játszhasson a kaszinóban, amiből viszont az lett, hogy a biztonságiak hamar kiszúrták és ugyan barátságosan, de kivallatták.
Végül a kellemetlen közjáték miatt az informátorral nem is tudott találkozni.
Robert Baer másik történetét és a cikk folytatását itt találja!
