Képzeljék el kedves kormánytagok, ha Önökkel történne….

Az egészségügy válsága arról szól, amiről a magyar társadalom válsága. Az egymástól eltérő szándékokkal rendelkező érdekcsoportok permanens háborújáról. Az egészségügy dolgozói, valamint a páciensek a kórházban emberhez méltatlan körülmények közt kényszerülnek létezni. De a kormányt – „pragmatizmus” jelszó alatt – soha nem érinti meg semmi.

Van viszont egy javaslatom

arra, hogy a kormánytagok végre megértsék az emberi méltóság fogalmát. Nézzenek meg egy helyzetet, amely mindennapos az állami kórházakban:

• 1. hogy a járni képtelen embert nem hogy megforgatni, de napi rendszerességgel megmosdatni sincs kapacitás;
• 2. hogy a páciens feje fölött hoznak döntéseket kimerült és maguk is méltatlan helyzetbe került szakemberek, anélkül, hogy ismertetnék a beteg jogait és lehetőségeit;
• 3. hogy amikor szükségük lenne kötözésre, akkor a helyszínen azt mondják az embereknek: a kötszert magukkal kellett volna hozni;
• 4. hogy a kiürített gyomortartalomnak kinéző főzelékre ráteszik a döglött denevérre hasonlító főtt „húst”, és azt mondják, ez ebéd;
• 5. hogy a kórház parkolójában óránként 500 forint állni, és hogy ide – külön ki van írva – nem érvényes a mozgássérült igazolvány;
• 6. hogy ha egy nő megszült egy babát, akinek még jobb lett volna pár hétig odabent, akkor édesanyaként nem mehet be bármikor, mert látogatóként tekintenek rá;
• 7. hogy emberek végignézik a hozzátartozójuk haláltusáját tehetetlenül egy sürgősségi osztály várójában, aztán a kórház kiad egy közleményt, hogy hiba nem történt.

Most pedig képzeljék el a tisztelt miniszter urak és a miniszterelnök,

hogy bármelyik a fenti esetek közül a saját szüleikkel vagy gyermekeikkel történik meg. Ugye, így már nem is lenne annyira könnyű legyinteni erre az egészre?

Míg a politikusok és a szakemberek olyan – kétségkívül releváns – adatokkal érvelnek, mint hogy a sürgősségi ellátásban a többszörösen sérült esetek mindössze 75 százalékát képes ellátni a rendszer, ez a fennmaradó 25 százaléknak azt jelenti, hogy nem segítenek rajta. Hogyan fordulhatott elő a Honvéd kórházban, hogy egy embert, aki négy zacskót hányt tele vérrel, és ordított a fájdalomtól, fél napon át nem kereste a kórházi személyzet – kivéve azt a takarítónőt, aki elmondta, hová dobhatják a zacskóba gyűjtött vért a hozzátartozók?

A Dél-Pesti Kórházban holttestet találtak az egyik mosdóban,

ugyancsak a Honvédban ágyi poloskák keserítették meg az orvosok életét. Az egyik vidéki kórház nőgyógyászatán ápoltak sem jártak jobban: náluk lisztkukacok hemzsegtek a zuhanyzótálcákban.

Az egészségügy válsága nem újkeletű, de a jelenlegi krízis elmélyüléséért vitathatatlanul Orbán Viktor és kormánya a felelős.

Az embereket nem érdekli,

hogy a kabinet végül nem járult hozzá az Egészséges Budapest Program fejlesztéséért felelős nonprofit kft. megalapításához, de az sem, hogy Kásler Miklós már nem birtokolja a miniszterelnök bizalmát. A tény, hogy az onkológus professzor valójában egészségügyi miniszter lenne szíve szerint, és a további 9 államtitkárságon sem képes ellátni a feladatát, senkit sem vigasztal.

Érdektelen, hogy az Egészséges Budapest Program keretében kiírt pályázatok eredményhirdetése hosszú hónapokat késik, és az sem fontos, hogy történik-e szerződéskötés az önkormányzatokkal, vagy sem. Abból, hogy Cserháti Péter személyében egy komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakembert távolítottak el az EBP-ért felelős posztról, majd egy luxusautó-kereskedőt neveztek ki a posztra, pusztán az lényeges az emberek számára, hogy megkapják-e a szükséges ellátást egy kórházban, vagy sem.

Ezek miatt többször kérdőre vontam a minisztert, és bár ő maga nem válaszolt a kérdéseimre, államtitkárával megüzente: minden a legnagyobb rendben van.

Az embereket az érdekli,

hogy amikor napok óta magas láza van a gyermeküknek, tudjanak segítséget kérni az ügyeleten. Ha beteg édesanyjukat saját autójukkal beviszik a sürgősségire, mert rosszul lett, ne azt kapják válaszul, hogy „minek hozta ide?”. Társadalmi mozgalom küzd azért, hogy legyen végre olyan terhesgondozás és olyan szüléskísérésről szóló egységes protokoll, amely partnerként kezeli a leendő anyákat. Amikor túl korán érkezik egy baba, akkor senkit sem érdekel a kormány tétlensége. Egy egykilós baba esetében csak az számít: ne a bezárt koraszülött osztály hűlt helyét sirassák a hozzátartozók – a reménnyel együtt, hogy gyermeküket szakszerű ellátásban részesítik. Miért kell külön felemelni a szavunkat itt, Európában azért, hogy ne lehessen belehalni egy sikeresen végrehajtott térdműtét után egy ostoba kórházi fertőzésbe?

A fentiek megoldásához pénz kell és hatékony forrásfelhasználás

Szakemberek, akiket hagynak dolgozni, nem üldöznek el. Addig, amíg ez a terület is a határtalan marakodás, a szakmaiatlanság és a középkori állapotok martaléka, miként várhatják el, hogy az emberek több gyermeket vállaljanak? Az élet – a legtöbb esetben – még mindig itt kezdődik. És sokak esetében itt is ér véget. Ha ezekben a pillanatokban valakit nem illet meg a méltóság, akkor mindent elvettek tőle, amit embertől el lehet venni.

Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt ügyvivője, országgyűlési képviselő

A bejegyzés a Népszavában is megjelent.

„Bent a beteg, kint a polgár" - egy főorvos hozzászólása egészségügyi sorozatunkhoz