Banánköztársaság
„Keresztény” támadás a magyar társadalom jelentős része ellen
E támadás főpapja maga Orbán Viktor; első számú segítője pedig Semjén Zsolt. Naponta hallatszik a „magyar kormánytól” és annak vezetőjétől a „segélykiáltás” az üldözött keresztényekért. Számokat is mondanak, forrásmegjelölés nélkül. De hiszen nem is a számok hitelessége a legfontosabb!
Ez a „segélykiáltás” ugyanolyan hamis, hazug, mint a „kormány”, a Fidesz ugyancsak naponkénti „hitvallása” – vagy bármi, amit a Fidesz mond és tesz. Minden nap hallunk valami „érdekeset” a Jóistenről – az embernek az a benyomása támad, hogy az „Orbán-kormány” folyamatos imádkozás, ájtatoskodás közben tesz ezt-azt, amit kormányzásnak vél – magát a végtelenített rablást és uszítást is…
Tartuffe „hitvallása” ez:
Igaz, hogy tiltva van egynémely élvezet,
De alkudozni az Istennel is lehet,
Mert fontos tudomány s a szükséglet hatása
A lelkiismeret kellő kitágítása.
Sok van, mi utálatos, de a legutálatosabb bűnök közül való a képmutatás. S minden képmutatás közül a legundorítóbb a hittel való előre megfontolt, aljas indítékból elkövetett üzérkedés. Csakis a hazaszeretettel lehet még hasonlóképpen üzérkedni. No meg a családdal: Isten, haza, család…
Moviszter doktor, az Édes Anna „bolsevik” orvosa jut eszembe – amikor arról beszél, mennyi gazemberséget követtek, követnek el az Istenre és a hazára hivatkozva.
Ami ma Magyarországon zajlik,
ép ésszel alig követhető. Miközben a keresztények világszerte, Európában is tapasztalható üldözöttségéről beszélnek, a helyzet – legalábbis Orbániában – éppen fordított: naponta hallunk a „keresztény tökéletességről”, és a keresztény elkötelezettség hiányának átkos voltáról. A 21. században Magyarországon el kell viselni a „kormányzati” handabandázásokat például az ateistákról, akiket rendre együtt emlegetnek a „kommunistákkal”, az „internacionalistákkal”, a „balliberálisokkal”, hasonló „gyanús” alakokkal, például Sorossal. Mindenféle rombolókkal, családellenesekkel, genderimádókkal és persze migránssimogatókkal…
A mai Európában sehol máshol nincs ilyen visszataszító jelenség; sehol máshol nincsenek hatalmon a megjátszott hit undorító „papjai”. Vagy talán Lengyelországban mégis – a „két jó barát”… És szövetségeseket találnak maguknak a bigottakban, a fundamentalistákban. De nem csupán azokban: minden bizonnyal üzleti és hatalmi okokból Orbánék szövetségesei – tisztelet a kevés kivételnek! – a magukat „történelminek” nevező felekezetek, legalábbis az intézményes egyházak vezetői.
A felvilágosodást például sehol máshol nem gyalázzák,
nem átkozzák ki olyan „meggyőződésesen”, mint nálunk. Nincs még egy ország, amelynek hatalmasai annyira szívósan akarnák visszafordítani az időt, mint Magyarország mai urai. Ha uralmukat kívánják megerősíteni, ha veszélyben érzik magukat, a „kereszténység” fenyegető visszaszorulásáról, elnyomásáról pofáznak, égre függesztett szemmel, de habzó szájjal…
Frank Engel szavai jutnak eszembe, a Sargentini-jelentés vitájából.
Érdekes persze az is, amit a brüsszeli pénzekről mondott, ám most a témámba vágó részt idézem:
Egy dolgot emelnék ki: ma jobban úgy viselkedik, minT egy szekta vezetője, mint ahogy korábban soha még. Minden a vallásról, a család helyes felépítéséről, a nemzetről [csupa magasztos dolog, igaz? – oktatásról, egészségügyről egy szó se…] és a többiek kizárásáról szól. A rengeteg levél közül, amit kapunk, volt egy: Iványi lelkész úrtól, aki, ha jól tudom, egykoron összeadta önt és feleségét. Nem gondolom, hogy ő rosszabb hívő vagy rosszabb keresztény lenne, mint ön. És ő nem érzi jól magát a jelenlegi helyzetben. És én sem érzem helyesnek ezt a beszélgetést, mert a kereszténydemokrácia, amihez én is szeretnék tartozni, egy olyan kereszténydemokrácia, ami elfogadja a világi államot. Nem akarok egy szekta része lenni. És nem akarom, hogy úgy kezeljenek, mintha egy szektával néznék szembe.
Igen, erről van szó
Arról, hogy Orbániában a hatalom a múlt század harmincas éveit idéző keresztény kurzust folytat – ezért is zsidózik olyan gyakran; hogy képviselői lépten-nyomon kioktatnak, belepofáznak a magánéletembe, az intim szférámba – és teszik ezt napról napra agresszívabban. Világi államot akarok, valódit, nem csupán manapság ki sem mondott szavakban létezőt. Világi államot, mert a mi vidékünkön csak az tud egyformán toleráns lenni minden valláshoz és azokhoz is, akik vallástól szabadon élnek. Olyan államot, amelyben ki-ki természetes módon élheti meg hitét vagy hitetlenségét. Nyilván ez vonatkozik az állam mindenkori vezetőire is – ám a 21. századi Európában mégiscsak képtelenség, hogy fő tevékenységük a naponkénti ájtatoskodás legyen, ördögűzéssel, kiátkozással vegyítve…
Bigott, szélsőjobboldali szekta
Azt hiszem, ideje, hogy a hívő emberek is elgondolkodjanak: ha nem vigyáznak, ha nem szólnak, nem tiltakoznak hangosan, sok-sok ember fogja elhinni, hogy a kereszténység tényleg olyan sátáni, amilyennek Orbánék szavaiból kitetszik: alantas indulatok fölkeltésére, fölizzítására való csupán.
Szabaduljon ki végre ez az ország a maga keresztény-keresztyén híveivel együtt a részben bigott szélsőjobboldali szektaként létező, részben pedig magát annak maszkírozó maffia fogságából!
Szerző
