Banánköztársaság
Két némber margójára – Nincs itt semmiféle véletlen
Novák és Varga két ostoba némber- mondhatnánk, de nem. Semmi összeesküvés-elméletek nem akarok terjeszteni, ám néhány körülményt mindenképp megemlítek.
Kevés kétségem van afelől, hogy a köztársasági elnök már fogalmazgatja lemondó nyilatkozatát, illetve a volt igazságügyminiszter felhagy a brüsszeli lakáskereséssel. Két ostoba némber- mondhatnánk, de nem. Semmi összeesküvés-elméletek nem akarok terjeszteni, ám néhány körülményt mindenképp megemlítek.
„Lecsengető” háziőrizet
A homoszexuális pedofiliát fedező “jámbor” erdélyi pszichológus, Kónya Endre tavaly már el is hagyta börtönét, és éppen amolyan “lecsengető” házőrizetben volt, amikor utolérte a pár hónapnyi hátralévő büntijét kinullázó államfői kegyelem. Ha belegondolunk, hogy a magyar börtönökből kegyelmi kérvény nélkül is szélnek eresztettek majd’ kétezer külföldi embercsempészt, akkor végképp érthetetlen, miért kell megkegyelmezni egy fél lábbal már kiszabadult figurának, miért nem lett volna elég szólni a belügyminiszternek, hogy majd csak egy év múlva ellenőrizzék Kónya Endre háziőrizetét, hiszen addigra már jogilag is szabad lesz?
Tegyük világossá!
Az igazságügyminiszter minden egyes kegyelmi kérvényt felterjeszt az államfőhöz, s a döntés még pozitív esetben is csak akkor lép hatályba, ha azt az igazságügyminiszter vissz-menetben ellenjegyi. A kegyelmi kérvények esetében mind két, -bocs a szóért- némber egyedüli dolga a kellő, azaz alapos körültekintés, alsó hangon két körben.
Nos, ez a két némber körültekintett, s a szélben zúgó információk alapján megállapították, hogy ez a mélyen vallásos, bűnbánó atyafi van annyira kedves Magyarország legfőbb családjának egyes tagjai számára, hogy biztos többen is örülnének ennek a tulajdonképpen jelentéktelenek kegyelemkének. Úgyse kell indokolni, úgyis titkos az egész buli, tehát nincs min aggódni, sőt, akár hála is lehet belőle.
Hmmm. Így utólag nézve, nem igazán jött be.
Ezt erőből átvitték
Azt, hogy ezzel a kegyelemkével kinek és mekkora örömöt okoztak, azt egyelőre nem tudni, de az egészen bizonyosan kizárható, hogy a két szóban forgó asszonyságban ne szólalt volna meg a vészcsengő. Ám, mégha mégis elhomályosult volna az elméjük, egészen biztosan akadtak a kabinetjeikben, a hivatalaikban jó páran, akik szóvá tették, hogy ebből még éktelen baj lehet. De nem. Ezt erőből átvitték.
Magyarán szólva, teljes bizonyossággal kizárhatjuk a tévedés, a véletlen botlás lehetőségét. Amint a terrorizmus vádjával bebörtönzött, ámde ugyancsak és ugyanakkor kegyelemmel szabaduló náci pribékek esetében is a körültekintő megfontolás állt a háttérben. Nincs itt semmiféle véletlen, ez mind és mind az Orbán-kormány akaratából és jóváhagyásával zajlott.
Mit hoz a két némber kisöprése, a többi nő fejére?
A főnök most a nagyobb botrányt elkerülendő éppen kárment, s alaptörvényt akar módosítani. Egy ország szégyene, ha a kipattanó disznóságok miatt az alaptörvényhez kell nyúlni. Ennél már csak az nagyobb szégyen, hogy e két párthű némber feláldozásával egyben ki is söprik szinte az összes nőt az állam és a kormányzat felső köreiből.
Fél szemünket azonban ennél szélesebb horizontra is vethetjük. Rég ismert taktika, hogy kevésbé a fővezért szokták támadni, a jobb belátáshoz néha elég a környezetét nyomorgatni, füstölgetni. A fentiekben tárgyalt és a magyar jogi labirintusban jól elbujtatott kegyelemkét sem lehet csak úgy véletlenül megtalálni, ahhoz igen kemény hírszerzési-feltáró munka kell.
Ha viszont mi is a szelek illatából indulunk ki, akkor megfontolandó lehet, hogy az Országgyűlés XVI. Károly Gusztáv svéd királyt válassza meg következő magyar államfőnek, mert az így felálló új monarchia okán talán nem kell majd a svéd NATO-tagságot külön megszavazni, s ennek az USA-ban is bizonyára örülnének néhányan, ahogy eredendően Bicske környékén biztos örülhettek páran Kónya Endre szabadulásának.
Szerző
