Ki kicsoda? -Életrajzok: Orbán, Zelenszkij

Most, hogy Orbán Viktor ‘leszínészezte’ Volodimir Zelenszkijt, elindult a magyar kommentáradat, kinek-kinek ízlése szerint kalibrálva. Azt viszont csak magyar média egy csekély hányada tartotta szükségesnek megjegyezni, hogy akárcsak  Orbán Zelenszkij is ugyancsak végzett jogász, bár kétségtelenül egyikük sem ebbéli minőségében tett szert világhírre, ahogy azt a párhuzamos életrajzok is igazolják.

Mégis van némi hasonlóság

Az internet emlékezetében Orbán szintén színészkedett egy darabig, s epizódszereplőből vált politikussá, Zelenszkij azonban roppant népszerű film-főszereplőből vált a világ jelenleg legnépszerűbb államelnökévé.

Attól tartok, Orbán elméretezte a súlycsoportját. Az igazságok tengerében most nem fürdőzve csupán felteszem a költői kérdést, vajon a nemzetközi térben meglehetősen rossz megítélésű Orbán milyen megfontolásból cikizi a földgolyón toronymagas PR-ral bíró Zelenszkijt, és meg is adom a választ: ugyanazon tévedésből, mint Putyin, aki azt hitte, hogy a végtelenségig provokálhatja, ráadásul különösebb következmények nélkül az őt körülvevő valóságot.

Természetesen ugyanakkor nemes cselekedet, hogy a magyar kormányfő zokszó nélkül megszavazta Brüsszelben Putyinék majdani nemzetközi bíróság elé állítását. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy ez be is következik, legalább is azok vonatkozásában, akik addig még az élők sorában lesznek. Az pedig ugyancsak biztosnak látszik, hogy Oroszország órája nem csupán vissza lesz tekerve pár évtizedet, hanem egyúttal a világ bizalmát is elveszítette jó pár évtizedre előre.

Az orbáni hintapolitika

A Nyugattal való együttműködés és a Kelet felé való édesded duruzsolás viszonylatában azonban kell legyen valami logika! Kevésbé hinném, hogy ezt az ellentmondást valamiféle ideológiai vízió működtetné, sokkal inkább gondolom, hogy a kulcs az orosz gáz iránti üzleti érdekekben rejlik. Főként, hogy a gáz az orosz-ukrán háború globális következményeinek az egyik legtalányosabb eleme.

Ha igazak a hírek, akkor minden szörnyűség dacára az orosz gázexport a maga fizikai valóságában fennakadás nélkül zajlik. Ebbe az is beleértendő, hogy a Nyugatra szállított orosz gáz jó nagy kerülővel, ráadásul Magyarországon keresztül áramlik – bizony – Ukrajnába, tehát az esetleges embargóknak, elszámolási képtelenségeknek egyelőre kevés hatása van magára a gázra, annak jelenlegi igen magas árát leszámítva.

Orbán Viktor tehát fején találta a szöget, amikor azt mondta, hogy a gáz áránál is fontosabb, hogy van-e gáz, vagy nincs? Márpedig ha az árkérdést elengedjük – és nyugodtan engedjük is el, mert hogy a “nap végén” az orosz gáz nekünk is ugyanannyiba kerül, mint bármilyen más gáz – akkor tényleg csak a fizikai hozzáférés kérdése marad. Nos, e téren az történik, amit Orbán szintén jóváhagyott, hogy t.i. az EU le akar szokni az orosz gázról. Ezért utazott a német külügyminiszter az arab térségbe, s ezért ígérte az amerikai szállítások jelentős megnövelését Biden elnök a minapi európai turnéja során.

Mitől tart igazán Orbán?

Az persze más kérdés, hogy a nem-orosz gáz esetén Orbánéknak kevésbé lesz lehetőségük titkolni az árakat, hogy aztán abból leszedhessék a maguk busás hasznát. Nos, ezért nem mindegy nekik, hogy milyen gáz kering a magyar háztartásokban végződő csövekben.

A gázkereskedelemben kevésbé elmélyedő olvasók számára talán fontos információ, hogy a gáz csak addig volt kemény ‘politikai’ árucikk, amíg annak szállítása kizárólag csövekhez volt kötve. Az LNG, tehát a cseppfolyósított földgáz megjelenése azonban forradalmasította a hozzáférést, s innentől kezdve oldódnak a kiszolgáltatottságok. Azonban még az olcsónak hazudott “csöves” orosz gáz sem ingyen volt/van. A jobb árhoz bizony politikai engedmények tartoznak. Semmiféle jófejség nincs a dologban, pusztán ki-ki mérlegeli, hogy mely érdeke, vagy annak feladása mit ér meg neki, természetesen annak anyagi vonzataival együtt?

A fenti dimenzióban kell átgondoljuk a magyar jövőt

Nem szükséges különösebb fantázia ahhoz, hogy a jövő mérlegelése most mindenütt fokozott nagyüzemben zajlik. Ez fogja eldönteni a viszonylag párhuzamos életrajzok alakulását is. A fentebb említett jogász-színész-politikus karriervonal még az említett két “hősünk” esetében is elágazhat. Zelenszkij valószínűleg még távol áll a maga győzelmétől, Orbán talán közelebb a maga április 3-i sikeréhez, de az egy nagyon valós kérdés, hogy egy év múlva ki hol lesz?

(Minden a háborúról!)