Ki közlekedsz Budapesten, hagyj fel a reménnyel!

Szemem elé keveredett egy hírecske arról, hogy Moszkvában az útfelújítások milyen ütemben zajlanak. Ha egyszer belekezdenek. Egy menetben, és teljes erőbedobással. A hírt elolvasásra ajánló egyik írás is egyfajta példaként emlegeti. Rendben: uborkaszezon-szagú az ügy. De nem Budapesten, ahol most éppen alig lehet közlekedni, és ami eddig elkészült, az is olykor inkább röhejes.

Hallottak már az illetékesek a koordinálásról?

Mert feltolakodnak azok az emlékek, hogy a Szent Gellért tér környékén mikor volt utoljára útfelbontás. Ja, bocs, most is van. Meg volt nem is olyan régen. Várostörténetileg szinte tegnap. Ki tudja miért? Ki tudja miért nem lehet, csak egy kicsit koordinálni az egyes felbontási célokat? Esetleg ennyire koncepciótlan, időnként ötletszerű, netán tehetetlen lenne az újbudai vezetés? Amivel valószínűleg nem lógnak ki a nagy fene átlagból. Ami akkor sem mentség, ha valaki majd nagy hangerővel közli: a felbontások nagy része budapesti, mármint fővárosi hatáskör. Egy területileg illetékes polgármesternek akár szava is lehetne. Ha a kormánypárt megbízottja, akkor is. Esetleg főleg akkor.

Jó lenne tudni, ki mennyit keres a felbontásokon, útlezárásokon

De a tehetetlenségben, hangtalanságban sincs egyedül. Budapest a sok kicsi, még kisebb, illetve az esetenként nagyobb felbontások, illetve útlezárások városa. Szinte tradicionálisan. Érdekes lenne tudni, hogy ki mennyit keres ezeken. Nem mintha illúzióim lennének arról, hogy ezt valaha is megtudjuk. Marad nekünk a botladozás. Ahogy annak idején a Moszkva – leánykori és mostani, már nyugdíjas nevén Szél Kálmán – tér felbontásakor. Aztán utána is. Ahogy közel két éve is írtam: valószínűleg nem függetlenül attól, hogy Orbán a bűnös várost látja a fővárosban. Abban a városban, ahol alapvetően tesznek rá, és kínkeserves választókerület-manipulációkra kényszerítik a győzelem gőzös látszata érdekében is. Amely várost legutóbb külön helytartó kinevezésével fenyegetett meg. A metró felújításával kapcsolatos klimatizáció pedig meleg példája annak, hogy a lakosságot célzó hatalmi kicseszések mindennaposak.

Van egy lejtő, ami félútig tart

De nem kell mindig nagyban gondolkodni. Visszasétálhatunk az említett Moszkva térre. Szigorúan gyalog. Mert a villamos vagy jár, vagy nem. Akinek közlekedési nehézségei vannak, az talán levitációs tanfolyamokon is részt vehet. Mert az kétségtelen, hogy van lift. Ám odáig el is kell jutni. Ahogy esetleg onnan is tovább kell jutni. A közlekedés tervezői szerint ez azonban olyan luxus, ami nem illeti meg a téren előfordulókat. Az akadálymentesített megközelítés a kiváló tervező, a terveket elfogadó kiváló grémium, és a még kiválóbb kivitelező szerint azt jelenti jelenleg, hogy van egy lejtő, ami félútig tart. Onnantól lépcső visz tovább. Az emberbarát várostervezés nagyobb dicsőségére.

Nem ártana egy lista

Csak remélni merem, hogy a tervező, jóváhagyó, kivitelező külön-díjat, prémiumot, illetve elismerést kapott. Elvégre ingyen hülyének sem érdemes lenni. Félni legfeljebb attól lehetne, hogy igen komoly szerver-kapacitás kellene, ha az összes ilyen baromság-szagú megoldást be szeretnénk leltározni. Akár a fővárosban, akár az egyes kerületekben, akár országosan. Azért lehet, hogy megérné. Legalább lenne egy olyan lista, hogy milyen referencia-munkák előállítóit, illetve megbízóit nem szabad többé közpénzből finanszírozott projektek közelébe engedni.