Ki szabadít meg minket a kamupártok jelöltjeitől?

Miért alkalmatlanok a választási szervek arra, hogy eldöntsék, melyik ajánlás érvénytelen? Mit tehet Ön a kamujelöltek és a kamupártok ellen? A TASZ választási jogi programjának vezetője válaszol.

A „kamupártok”, „kamujelöltek” azok a szervezetek és jelöltjeik, akik valójában – az “igazi” pártoktól, jelöltektől eltérően – nem a közhatalom megszerzéséért indulnak a választáson, hanem a választási eljárást önös céljaikra (főként a kampánytámogatások bezsebelésére) használják ki. A kamupártokról szóló közbeszédet elsősorban az afeletti felháborodás uralja, hogy ezek a pártok közpénzeket emésztenek, méghozzá százmilliós nagyságrendben. Ez önmagában is óriási probléma – de messze nem ez az egyetlen, vagy akár a legsúlyosabb baj egy olyan ajánlási rendszerrel, amely a valódi politikai szándékok nélkül jelöltek, pártlisták elburjánzásához, és a választópolgárok adataival való visszaéléshez vezet – írja Mráz Attila az Indexen.

A kamujelöltek azután kezdtek el elszaporodni, hogy 2014 óta egy választópolgár akárhány jelöltnek adhat ajánlást. Ez eredetileg talán jó ötletnek tűnt: a nagy pártok nem szipkázhatják el az ajánlásokat az új jelöltek, pártok elől, több a lehetőség a politikai vérfrissítésre. Az új, többes ajánlási rendszer azonban hamar botrányba fulladt: nem csupán a kamupártok jelöltjei, hanem az összes jelölt iránti bizalmat aláássa. Az ajánlási rendszer értelme ugyanis pontosan az lenne, hogy a rendszer különítse el a komoly, választópolgárok bizalmát élvező embereket az egyszeri kalandoroktól, és csak az előbbiek indulhassanak a választáson.

Mit lehet várni egy választási szervtől?

Alapvető két elvárásnak kellene megfelelnie egy választási szervnek, amikor az ajánlások érvényességéről dönt: a döntése gyors és jogállami legyen. Csakhogy ez a kettő ebben az esetben egyszerre nem megy.

A választási szerveknek nagyon gyorsan – jelenleg 3 napon belül – kell döntést hozniuk arról, hogy az ajánlóíveken található ajánlások érvényesek-e. Az ajánlások érvényességéről szóló döntéseket nem lehet húzni-halasztani. Ha minden egyes jelölt minden egyes, vitatott érvényességű ajánlása elhúzódó pereskedés tárgya lenne, hónapokba telne az is, mire kiderülne, végső soron kik indulhatnak a választásokon.

Ugyanakkor egy választási szerv – mint minden állami szerv – jogállami módon kell, hogy meghozza döntéseit. Nem érvényteleníthet ajánlásokat pusztán „bemondásra”, vagy azért, mert neki „gyanúsak”.

A gyors döntésekre szabott választási eljárásban azonban nincs mód a hosszas bizonyítási eljárásokra – ez pedig kétféle eredményre vezet. A választási bizottságok észlelhetik saját határaikat, és visszafoghatják magukat: menjen csak át minden ajánlás, ha van mellette aláírás – elvégre mi alapján döntenék el, eredeti-e az aláírás vagy hamisított? Ha így tesznek, jogállami módon járnak el. De mindannyian rosszul járunk: a kamujelöltek áradata bármiféle gát nélkül szakad rá a választásokra.

Mit remélhetünk a rendőrségtől, a büntetőeljárásoktól, és mit nem?

Logikus feltételezni, hogy a választási csalások felderítése, a kamujelöltek kiszűrése a rendszerből végső soron a nyomozóhatóság dolga. Ellentétben a választási szervekkel, a rendőrségnek, ügyészségnek meg is vannak az eszközei arra, hogy érdemben feltárja az ajánlásokkal kapcsolatos visszaéléseket. Kihallgathat tanúkat, lefoglalhat bizonyítékokat, felkutathatja, pontosan ki adott kinek megbízást, milyen előnyökért cserébe az ajánlóívek másolására stb.

A büntetőeljárások azonban önmagukban alkalmatlanok a kamujelöltek, kamupártok kiszűrésére, két okból is. Egyrészt a büntetőeljárások – még ha eljutnak a vádemelésig, majd a bűnösség megállapításával és akár komoly büntetések kiszabásával végződnek – akkor sincsenek semmilyen közvetlen hatással a választási eljárásra. A büntetőeljárások jogi tétje ugyanis kizárólag az, hogy a terheltek valóban bűnösök-e. Másrészt a büntetőeljárások – a választási szervek döntéseivel ellentétben – borzasztóan elhúzódhatnak, részben az érdemi nyomozás miatt is. Néhány, 2014-es visszaélés nyomán ugyanis most, 2018-ban jutott el az ügyészség a vádemelésig.

Mi a megoldás?

Sem a választási szervek, sem a nyomozóhatóságok nem alkalmasak a kamujelöltek, kamupártok kiszűrésére. Végeredményben tehát nem úszhatjuk meg, hogy az Országgyűlés törvénymódosítással ne szüntesse meg a többes ajánlás rendszerét, vagy legalábbis azt az ajánlási rendszert, amelyben a jelöltekre bízzuk, hogy a választópolgárok személyes adatait kezeljék (kecskére a káposztát!), és ezzel teljes mértékben aláássuk a jelöltállítás, végső soron pedig a választások hitelességét. Addig viszont mindannyian, mi választópolgárok tehetünk azért, hogy legalább politikai értelemben ellehetetlenítsük a csalással jelöltséget szerzett jelölteket és pártjukat. Ez csupán egy e-mailbe kerül: a TASZ valasztasz.hu oldalán közzétett mintalevelét használva győződjünk meg róla, hogy mely jelöltek ajánlóívein szerepelnek adataink. Ha visszaéltek az adatainkkal, tegyünk feljelentést, és hozzuk nyilvánosságra, akár egy Facbook-posztban, ki élt vissza velük.

(Forrás: Index)

Kapcsolódó:

https://varosikurir.hu/a-rendorseg-lefoglalta-a-fidesz-es-levai-katalin-ajanlasait/