Banánköztársaság
Kitüntetéssel megbélyegezve: az önkényuralom példaképei
Úgy tűnik, tényleg semmi sem számít: a hatalom nem akar már leplezni semmit kitüntetést oszt és kész. Nyíltan mutogatja boxeres öklét, eszelős aljasság torzította vigyorgó képét.
Úgy tűnik, tényleg semmi sem számít: a hatalom nem akar már leplezni semmit kitüntetést oszt és kész. Nyíltan mutogatja boxeres öklét, eszelős aljasság torzította vigyorgó képét.
Nehéz megszólalni, elnézve a kitüntetettek névsorát
És eszünkbe jut G. B. Shaw:
„Kitüntetést visszautasítani nem lehet. Élj úgy, hogy ne kapd meg.”
A „létező szocializmus” világában, sőt a Rákosi-érában is vigyáztak arra, hogy a dijazottak döntő többsége érdemes ember legyen: ezzel is igyekeztek legitimálni hatalmukat. Nyilván az idén kitüntetettek között is vannak, akikre akár az ország is büszke lehet. Elegendő talán közülük Keleti Ágnest és Karikó Katalint megemlíteni.
De 74 évesen nem emlékszem hatalomra, amely ilyen gondosan igyekezett volna a néhány érdemes embert elrejteni a maga immorális vagy egyenesen amorális kiszolgálói, agitproposai közé.
Nehéz volna választani, melyik kitüntetés a legfölháborítóbb
Végül is Köves Slomoé például érthető: abszolút gátlástalan kiszolgálója a NER-nek – néha még egy-egy majdnem kritikus szóval is „igazolja” a „NER-demokráciát”. Nyilván megtalálja ki-ki a maga számítását. A „megújult SZFE”, illetve „SZFA” ejtőernyőseire, janicsárjaira hulló kitüntetés-eső amennyire érthető, annyira nevetséges és átlátszó is. A magyar színészet általában – kevés kivétellel – a 4-5. vonalával képviselteti magát: nagyon jól van ez így.
illusztráció Városi Kurír
Díjazva a szabadság téri történelemhamisítás is
Párkányi Raab díjazására sem érdemes sok szót vesztegetni: az éjszaka leple alatt a Szabadság téren fölállított, föl sem avatott hazug emlékművével megszolgálta a hatalom kegyét…
De mégis nehéz szabadulni a gondolattól: a kitüntetésekkel a hatalom példaképeket akar állítani a társadalom elé…
A veritasos Szakály „Idegenrendészeti„ Sándor volna ilyen példakép..? Miért nem elégszik meg a hatalom azzal, hogy létrehozza a maga intézményeit – magának? Miért kell újra meg újra – legalább a fideszes államcsínytől (alaptákolmany) számítva – inzultálnia a társadalom mégiscsak jelentős nem fideszes részét..? Vagy Sára „Miséző” Balázs és hasonszőrű társai..? Egyenest a „köz”- és terrormédia mocsarából?
Akiket kitüntetnek, mindig kiteszik magukat méltatlan, irigykedő megjegyzéseknek is. Vajon ilyen dolog volna a megdöbbent némaság, vagy a levegőért kapkodó fuldoklás közben kipréselt méltatlankodás is, olvasván a szorgalmas ostoba Szánthó „Alapjogokért” és Terrormédiás Miklós vagy éppen a hiperpimasz Huth Prostisrácos Gergely díjazását? Vagy Stefka Prostisrácos Istvánét, tényleg a Fidesz-mocsár legaljáról..?
„Természetesen” az igazán elképesztő névsor nem teljes: kitett magáért a NER-hatalom.
Buknia kellene, már régen buknia kellett volna annak az eszelős és elvetemülten aljas, szemérmetlenül lemeztelenedett önkényuralomnak, amely ilyen emberekkel büszkélkedik…
(Képünk illusztráció)
illusztráció: V.K.
Szerző
