Itt a könyvünnep — Találkozhat az abszurd mesterével!

A most következő hétvégére ismét megnyílik a Könyvfesztivál a Millenárison. A Városi Kurír olvasói számára ismerős szerző, Illés György is ott lesz legutóbbi könyveivel. „Az orosz titok” című, dokumentumértékű könyvének szenzációs részleteit korábban bemutattuk. Ezúttal a szerző meghökkentő abszurd írásaiból válogattunk.

Furcsa rovar

Bálint a Balaton parti strandon feküdt, és élvezte az életet. Figyelte a sirályok alacsony röptét, a különös alakú felhőket, a felhőkön átszűrődő fény játékát. Egyszerre azonban észrevett valamit, ami felkeltette érdeklődését. Magasan, egy kicsit jobbra a feje fölött megpillantott egy fekete pontocskát. Vajon mi lehet? – törte a fejét Bálint. Kis idő múlva aztán rájött. Biztosan egy rovar. Hát persze, egy rovar, miért is nem jött rá előbb?

Ellenségesen figyelte, ahogy a rovar furcsán, lassan lebegve, függőlegesen leereszkedett, tőle alig harminc centire. Hasra feküdt, és belemarkolt egy fűcsomóba. Bálint még soha életében nem látott ilyen különös alakú élőlényt. Lélegzetvisszafojtva figyelte, de amikor a rovar hat lábán lassan, tapogatózva elindult feléje, Bálint dühbe gurult, és a fűcsomót, amit a markában szorongatott, a bogárhoz vágta.
– Átkozott rovar! – dörmögte, és tenyérrel, a füves földdel belepett rovarra csapott. Egy kicsit még várt, de amikor a rovar nem mászott elő, arrább hempergett, és lehunyta a szemét. Tökéletesen elégedett volt magával.

*

Amikor az R-1 elnémult, a tudósok összenéztek, majd lázasan keresni kezdték a hibát. Nem értették, miért szakadt meg ilyen váratlanul az összeköttetés, hiszen eddig minden tökéletesen sikerült.
A leszállás, a lábak leeresztése és az elindulás minden várakozásukat felülmúlta. Izgatottan szaladgáltak, javítottak és tanácskoztak. Az R-1 azonban nem jelentkezett többé az idegen bolygóról.

Halálfélelem

K. Péter úr jeges szorongással a szívében ébredt. Kinyitotta a szemét, s nem látott semmit maga körül. Mivel időnként támadnak az embernek furcsa érzései, nem hitte, hogy riadalomra lenne oka. Felkelt az ágyból, és – szétszóródott a padlón. Igazán nem akarta ezt tenni, de ha már megtörtént, nem mozdult, várta, hogy jöjjön valaki. Talán tíz perce várhatott, amikor bejött a felesége, összeseperte és kidobta a szemétvödörbe. K. Péter úr a vödör fenekén guggolt, és tudta, hogy most meg kell halnia.

Májusi ajtó

2006. május 17-ének friss reggelén az egyik dunántúli kisvárosban M. Miklós úr kinyitotta háza ajtaját, hogy munkába induljon, s kiesett az űrbe. Most elliptikus pályán halad a Merkúr és a Vénusz között.

Aladár nagyapám lidérces álma

Aladár csodálatosan jó érzéssel ébredt a tavaszias levegőn. A nap sugarai fényesen és melegen simogattak. Kissé elszunyókált – állapította meg –, legfeljebb félórácskára. Szép volt a park tavaszi zöldjében, a nyárinál lágyabb zöldben. Felséges nap volt, és ő fiatal és szerelmes. Csodálatosan szerelmes, kábultan szerelmes. Főképp boldog szerelmes; hisz tegnap, szombat este kérte meg Ilonka kezét, és ő beleegyezett többé-kevésbé! Vagyis nem mondott határozott igent, de meghívta ma délutánra, hogy bemutassa a családjának.
– Remélem, megszereted őket – mondta –, és ők is megszeretnek téged, ahogy én.

Ha ez nem ér fel a boldogító igennel, akkor mi? Úgyszólván első látásra egymásba szerettek, de még nem ismerkedett meg a lány családjával. Édes kis Ilonka, a lágy barna hajával, csinos, majdnem pisze orrocskájával, halvány, finom szeplőivel és nagy, meleg barna szemével! A legcsodálatosabb teremtés volt, akivel valaha találkozott, akivel bárki valaha is találkozhat. Igen, java délután volt már, ilyen időtájra hívta őt Ilonka. Felállt a padról. Izmai szinte elgémberedtek a bóbiskolástól, ezért kéjeset nyújtózott. Aztán megindult gyalogosan a ház felé, néhány utcányira a parktól, ahol eddig várakozott. Örömteli szívvel közeledett az épülethez, a lányt már sokszor hazakísérte. Rövidke séta volt csupán a verőfényes tavaszi napon. Felment a lépcsőn és bekopogott. Az ajtó kinyílt. Egy pillanatra azt hitte, maga Ilonka fogadja, de az ifjú hölgy csak hasonlított Ilonkához. Bizonyára a nővére; említette is, hogy van egy nővére, nála néhány évvel idősebb.

Meghajolt, bemutatkozott, és Ilonka iránt érdeklődött. A lány, úgy látszott, meghökkenve néz rá egy pillanatig. Aztán így szólt:
– Fáradjon be, kérem. Nincs itt pillanatnyilag, de ha várna ott a nappaliban…

Várt ott a nappaliban. Mégiscsak furcsa, hogy épp most megy el. Még ha rövid időre is. Akkor meghallotta a hangját, a lányét, aki beengedte, az előszobában beszélt valakivel, s ő, érthető kíváncsisággal, az ajtóhoz lopózott és fülelt. A lány mintha telefonon beszélt volna.

– Lali, azonnal gyere haza, és hozd a doktort is. Igen, az apám… Nem, nem újabb szívroham. Olyan, mint múltkor, amikor amnéziája volt, és azt hitte, anyám még… Nem, nem dementia senilis, Lali, egyszerű amnézia, de most súlyosabb. Ötven év esett ki. Ott tart, amikor még el sem vette anyámat… A nagyapám hirtelen megvénülve, pár másodperc alatt ötven évet öregedve az ajtónak dőlt, és hangtalanul sírni kezdett.

Dedikálás

Az idei Könyvfesztivál április 25-e és 28-a között várja a látogatókat. Illés György „Holdkóros a fejemben – Abszurd és groteszk történetek” és „Az orosz titok” című könyveit a Magistra Kiadó standjánál lehet kedvezménnyel megvásárolni. A szerző április 26-án, pénteken délután 15 és 16 óra között dedikálja műveit ugyanannál a standnál.