Kovácsy Zsombor: a magyar egészségügyre a mutyizás, az uram-bátyám világ a jellemző

Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász szerint a magyar egészségügyben még mindig a szocialista állami viszonyrendszer uralkodik, nem történt meg az a fajta rendszerváltás, ami a piacosított szektorokban már lezajlott. Erről is beszélt – sok minden egyéb mellett.

„ Ahogy hallottam, az aktáink dobozokba gyűjtve porosodtak…”

A szakember korábban évekig dolgozott az egészségügyi rendszer irányításában, többek közt az Egészségbiztosítási Felügyeletet is vezette, amelynek legfontosabb feladata a betegjogok érvényesítése volt. Kitért arra, hogyan élte meg, hogy 2010-ben egyik napról a másikra megszüntették az intézményt:

„Nem tartom problémának, ha intézmények átalakulnak vagy akár megszűnnek, tehát érzelmi viszonyulásom nem volt az Ebf megszűnésével kapcsolatban.
Az viszont bántott, hogy nem pótolták az így kieső funkciókat. Például a várólistákkal kapcsolatban mi teremtettük meg a törvény alapján az adatnyilvánosságot, ami a felügyelet megszűnésével Csipkerózsika-álomba merült. Csak később, két-három év múlva vette fel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a fonalat, és folytatta azt a munkát, amit mi elkezdtünk.”/…. / „ Ahogy hallottam, az aktáink dobozokba gyűjtve porosodtak az ÁNTSZ, majd az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) különböző félreeső helyiségeiben.”

„A valóságban azonban sokkal rosszabb a helyzet.”

Hangsúlyozta, a fejlődés természetes velejárója, hogy régi struktúrákat újjászerveznek, de lehetett volna úgy is csinálni, hogy azokat a szakmai értékeket, amelyeket megteremtettünk, továbbvigyék. Beszélt arról is, miképpen érvényesülnek hazánkban a betegjogok:

„Ha azt nézzük, mit rögzítettek a hazai jogszabályokban, akkor jól állunk, hiszen még a második orvosi véleményhez is joguk van a betegeknek, erről elég kevesen tudnak. Pedig ha valaki nem elégedett a diagnózissal, ha nem bízik az orvosa terápiás javaslatában, elmehet közpénzen egy másik orvoshoz is.” /…./ „Ha mindenki kétszer vizsgáltatná meg magát, akkor valóban elég költséges lehetne. De így, hogy senki nem él ezzel a lehetőséggel, mert nem tud róla, vagy ha él is, inkább magánpénzből teszi, nem kerül sokba. A valóságban azonban sokkal rosszabb a helyzet.”

A magyar egészségügyben még mindig a szocialista állami viszonyrendszer uralkodik….

Kiemelte, a kormányzati cselekvés homlokterében nincs az egészségügy, ez általános jelenség. Ez mindig is így volt, mert egy cikluson belül kedvezőbb a politikusoknak olyan területekre koncentrálniuk, amelyeken négy éven belül betakarítható a haszon:

„Egy szép, új épület az emberek számára azt jelzi, hogy az adott időszakban történt valami. Az egészségügyi befektetés java része azonnal szükséges, azonban az eredményeit lehet, hogy csak tíz-húsz év múlva érzékeljük, például az emberek egészségi állapotának javulásában. A magyar egészségügyben még mindig a szocialista állami viszonyrendszer uralkodik, itt nem történt rendszerváltás, amely a piacosított szektorokban lezajlott. Tehát még mindig jellemző a mutyizás, urambátyám-viszonyok uralkodnak, az egymással szembemenő érdekek súrlódásai alakítják a viszonyokat. Egy kórházvezető nem tehet meg bármit, ami hasznos volna az intézmény számára, mert a főorvoslobbi érdeke mást diktál.”

Az orvosbárók

Szerinte a főorvos lobbinak az az érdeke, hogy a magánbetegeiket be tudják vinni a kórházba, és ott egyszerre tudják leszedni a jattot a betegről, meg a normatív támogatást az egészségbiztosítóról:

„Egyesek orvosbáróknak nevezik ezeket az orvos vezetőket, akik érdekérvényesítő képessége még ma is hatalmas: informális befolyásuk által csúcsragadozóként működtetik ezt a posztszocialista rendszert. Nem úgy, mint azok a háziorvosok vagy rehabilitációs szakemberek, akik ténylegesen viszik a hátukon az egész egészségügyet. A lakosság egészségi állapota szempontjából az ő lelkiismeretes munkájukon sokkal több múlik.”

A posztszocialista rendszer fennmaradásával kapcsolatban elmondta, sokféle pozíciót töltött be az elmúlt időszakban, sok miniszterváltást is végignézett, és látta, mindegyik miniszter mekkora vehemenciával kezd neki a rendszer megújításának:

„Aztán néhány hónap múlva szembesülnek a valósággal, látják a héjákat körözni az előszobában, akik ennek az általam ostorozott régi rendnek a jelentős képviselői. És borzasztóan nehéz a tehetetlenségi nyomaték, senki nem meri ebből az egyenletből kivonni a hálapénzt, ahogy a marokkó játékban kihúzni azt a kis pálcikát, mert lehet, emiatt omlana össze az egész rendszer. És ott vannak még a rendszeren kívülről ható negatív tényezők, például az utóbbi 10–15 évben az orvosok és a nővérek elvándorlása Nyugat-Európába.”

„Nem lehet egymondatos kocsmai bölcsességgel elrendezni az egészségügy problémáit…”

Hangoztatta, a magánegészségügy elszívó hatása is jelentős. Elég vészterhes időket él az egészségügyben, még a jelenlegi szintet is nehéz fenntartani:

„..a bérrendezés 2010 óta jelentősen megnövelte mind az orvosok, mind a szakdolgozók nettó legális jövedelmi lehetőségeit. Ezt kellene folytatni, és ha még kétszer ennyit tudnánk hozzátenni a jövedelmükhöz, akkor legalább ez a rész rendben lenne. Nem lehet egymondatos kocsmai bölcsességgel elrendezni az egészségügy problémáit. Nincs olyan megoldás, hogy egy dolgot megváltoztatunk, és attól fényre derül a szektor. „

Forrás, ahol Torkos Matild  teljes riportja olvasható: Magyar Hang

Cikkszemlét készítette: bl.