Kuncze Gábor: Orbán szemfényvesztése – Most nem ad semmit oda, ahova kellene, majd négy év alatt ad oda is, ahova nem kellene!

Én nem értek egyet a 13. havi nyugdíj bevezetésével! Miért kellene a több százezer forintos nyugdíjakat íly módon megtámogatni? Azzal egyetértenék, hogy amennyiben van rá keret, akkor a nagyon alacsony nyugdíjjal rendelkezők kapjanak valamilyen segítséget – kezdte bejegyzését Kuncze Gábor volt belügyminiszter közösségi oldalán.

„Orbán mostani javaslata szemfényvesztés

Most nem ad semmit oda, ahova kellene, majd négy év alatt ad oda is, ahova nem kellene. Ellenzékből a Fidesz még mintha másként látott volna. Következzék Áder János napirend előtti felszólalásának egy részlete (2006.02.13.), valamint az én erre adott reakcióm:

Áder János: „Hogy lehet az, hogy amikor közös akarattal, hiszen ön is tudja nyilván, ezt már ön sem vitathatja el, hogy a Fidesz is megszavazta a 13. havi nyugdíj bevezetését (Moraj az MSZP soraiban. – Font Sándor: Pénzt adtunk hozzá! – Dr. Vojnik Mária: Egy fillért se biztosítottatok!), senki sem vonta kétségbe annak közgazdasági realitásait, és senki sem kezdett okoskodni költségvetési számokkal? Hogy lehet az, hogy amire képesek voltunk az elmúlt négy évben, arra nem érzünk magunkban elegendő erőt a következő négy esztendőre? Hová lett, miniszterelnök úr, a nyugdíjasokkal való szolidaritás magasztos eszméje?

Miért nem akar ön garanciát adni a nyugdíjasoknak, miniszterelnök úr?

Miért nem akar ön tiszta vizet önteni a pohárba? (Moraj az MSZP soraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Ne hazudj!) Hiszen még ma is az Országgyűlés négy új törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg, amiről tudjuk, hogy nem fogjuk befejezni. Olyan, mintha el se kezdenénk. Ezek a törvényjavaslatok fontosabbak lennének, mint a több mint hárommillió idős honfitársunk biztonsága? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Itt van a Fidesz javaslata, miniszterelnök úr!

(Felmutat egy fekete irattartót. – Dr. Magda Sándor: Feketében!) A Házszabály biztosítja a lehetőséget arra (Zaj. – Az elnök csenget.), hogy ezt ma még megtárgyaljuk, biztosítja a tárgyalás és biztosítja a döntés lehetőségét. (Dr. Magda Sándor: Gyászos nap lesz!) Arra kérem önt, éljünk vele, mert mi adni szeretnénk a nyugdíjasoknak (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Mint ’98-ban! – Dr. Magda Sándor: ’98-ban mit csináltatok? – Göndör István: ’98-ban is!), nem elvenni tőlük, mint ahogy ön ezt állította. Miniszterelnök úr, szeretném, ha legalább ebben az egy dologban egyetértenénk!

Miután még a döntésig, amit az Országgyűlés meghoz majd a Fidesz javaslatáról, hogy napirendre tűzi-e a Fidesz 14. havi nyugdíjra vonatkozó javaslatát, van néhány perc, szeretném az ön döntését megkönnyíteni, és átadni önnek a Fidesz törvényjavaslatát, amit elkészítettünk. (Dr. Vojnik Mária: Szemforgató! – Taps az ellenzék soraiból. – Odalép Gyurcsány Ferenchez, aki felállva átveszi az iratot, majd kezet fognak.)”

Az én reagálásom:

Kuncze Gábor: „….És ezt valóban fontos dolognak tartjuk, mint ahogy azt is, hogy adott esetben a miniszterelnök úr hetente felszólal, elmondja különböző kérdésekben a véleményét; és azt meg még ennél is fontosabbnak tartjuk, hogy ezzel lehetővé válik, hogy Áder János képviselőtársunk, frakcióvezető úr minden alkalommal reagálhasson ezekre a felvetésekre. Hozzáteszem, hogy hiányozni nem hiányzik, de egyébként fontosnak tartjuk (Derültség a kormánypártok soraiban. – Szórványos derültség a Fidesz soraiban.), hogy ezek a beszédek elhangozzanak, hogy Áder János elmondhassa, ami aznap éppen eszébe jutott. (Font Sándor: Nem neked mondja!) Egy zárójeles megjegyzés, hogy négy éve ugyanaz jut eszébe (Derültség a kormánypártok soraiban. – Szórványos derültség a Fidesz soraiban.), de ezzel együtt is fontos, hogy az ellenzék megfelelő kontrollt gyakorolhasson akár ilyen módon is a kormányzati munka felett.”

Forrás

Kuncze Gábor: megmondaná valaki, hogy miért nem cselekszik végre érdemben a magyar kormány?

Orbán Viktor figyelmébe: a nyugdíjas nem hülye csak idős, a sör nem ital, a medve nem játék, az asszony meg... (aktualizált székely mondás)