L. Ritók Nóra: az egyik iskolában minden gyerek barna, a másikban egyik sem az

A kis falvak szegényei nekik nem láthatók, pedig nagyon sokan vannak… Olyan ez, mintha két univerzum lenne egymás mellett. (L. Ritók Nóra) 

L. Ritók Nóra egyike azon, jó értelemben vett megszállottaknak, aki életét tette a nincstelenek, a nyomorban élők támogatására. 1999-ben indította be az Igazgyöngy Alapítványt. Eleinte csak művészeti foglalkozásokat tartottak az általa kidolgozott alternatív módszerekkel, aztán rájött,  a heti két alkalom nem elég, mert ami otthon, a családban, a közösségben van, lerombolja azt az értékrendet, amelyet a rajzórákon felépítettek. Ezért indították el később a családgondozási, majd a közösségfejlesztő és a munkahely teremtő programot, ma Berettyóújfalun kívül és a Told faluban működő kihelyezett program mellett még 18 településen dolgoznak.

Fotók: L. Ritók Nóra közösségi oldala

Az alapítvány vezetőjével a Magyar Nemzet készített interjút. Szemlénkben igyekeztünk azokat a részeket kiemelni, amelyek leginkább érzékeltetik olvasóink számára, hogyan is él a vidék Magyarországa, milyen esélyei vannak Orbán uralkodása idején a társadalom peremére került családok gyermekeinek kitörni a nyomorból.

Nemrégen megjelent könyvében lyukas kályhákról, pokróccal fedett ablakokról, gyerekekről írt, akik egy hétig ugyanazt a ruhát hordják. A kicsit is jobb sorsúak számára szinte elképzelhetetlen az a nyomor, amelyben a bihari térségben „élnek” az emberek:

„Nem is olyan rég egy cég azzal keresett meg, hogy szívesen adományoznának az alapítványunknak egyebek mellett különböző technikai eszközöket. Megörültem, de amikor elkezdték sorolni, hogy adnának mosó- és mosogatógépet, bojlert, gázkonvektorokat, akkor azt válaszoltam, hogy köszönjük szépen, de ahol ezek a családok élnek, sem a víz, sem a gáz nincs bevezetve. Akik a saját szemükkel nem látják, azok általában el sem tudják képzelni, milyen is a XXI. századi nyomorúság.”

A legtöbben csak a személyes felelősséget látják, azt már nem, hogy tudás és képességek hiányában minimálisra csökkennek az átgondolt, tervezett döntések:

„Ezeknek az embereknek a tanult tehetetlenség uralja az életüket, amelyből – külső támogatás nélkül – csak egyfelé vezet az út: a szociális segélyek, a munkanélküliség világába. Az alapvető jogokkal sincsenek tisztában, borzasztó azt látni, hogy sok esetben hang nélkül elfogadják azokat a döntéseket is, amelyeket a jobb érdekérvényesítési képességű családoknál – sem tartalmában, sem stílusában – nem engedne meg magának a hivatalos rendszer. Nyilván az ő felelősségük is, hogy idáig jutottak, de a többségi társadalom ugyanúgy kivette belőle a részét az átgondolatlanul meghozott törvényekkel, a közösségfejlesztés hiányával és még sok minden mással.”

A rendszerváltás előtti  a munkalehetőségek megszűntek, a technika fejlődése felgyorsult, a puszta fizikai erőből ma már nem lehet megélni:

„A mai gyerekeknek már a szüleik is úgy kerültek ki az iskolából, hogy nem rendelkeztek munkaerőpiaci szempontból értékelhető tudással. Ez a probléma minden kormány számára kudarcos terület volt. A legnagyobb baj, hogy sosem történtek összehangolt intézkedések. …  Most kizárólag a közmunkától várják a megváltást, pedig ezeket a nehézségeket csak együtt lehet kezelni. Ha csak egy ponton avatkozunk be, a többi lerombolja annak az egynek a hatását is. Az Igazgyöngy Alapítványnál éppen ezért szervezzük az esélyteremtő munkát összehangolt, stratégiaszerű módszerekkel.”

A szakember szerint Magyarországon még soha nem volt ilyen mértékű az oktatási szegregáció, amilyen most:

„A leszakadó térségekben jellemző, hogy a jobb kondíciókkal működő egyházi iskolák elszipkázzák a magasabb társadalmi státusú gyerekeket, az államiban pedig maradnak a hátrányos helyzetű, zömükben roma és pedagógiai többletmunkát igénylő tanulók. Ez sajnos egyaránt jellemzi a katolikus és a református általános iskolákat is. Biharkeresztesen például az egyházi iskola nyolc év alatt szegregálttá tette az államit. Ennek beláthatatlan következményei lesznek, mert akik a szegregált iskolákban maradnak, tizenhat éves koruk után kiesnek az oktatásból, belekényszerülnek a szociális megélhetési ellátásba, megindul a lejtmenet, és ki tudja, mi lesz a vége.”

Az Eurostat felmérése szerint dupla annyi a szegények száma Magyarországon, mint amennyit a magyar statisztikai hivatal kimutat. Az Eurostat teljesen más szempontok alapján vizsgálja, hogy ki a szegény, az ő feltételeik alapján az Igazgyöngy által segített családok közül mindegyik az.

„Egy 2013-as kormányrendelet újradefiniálta a hátrányos helyzet fogalmát. Így állhatott elő az a furcsa helyzet, hogy Toldon, ahol az alapítvány modellfejlesztése folyik, az elsős gyerekek között csak egy számít hátrányos helyzetűnek. A többiek, bár semmi nem változott az életükben, kikerültek ebből a kategóriából. Ez azért is veszélyes, mert elfedi egyebek mellett az oktatási szegregációt. Az adatok alapján nincs különbség az állami és az egyházi iskolába járó tanulók között. Csak akkor látja az ember, amikor bemegy az iskolába, hogy az egyikben minden gyerek barna, a másikban pedig egyik sem az.”

Jelenleg még azok a civil szervezetek sincsenek jó helyzetben, amelyek igyekeznek nem konfrontálódni a kormánnyal, és legalább azzal megfelelni a sikerkommunikációnak, hogy nem beszélnek a problémákról. Félnek a civilek is, de nem kell őket bántani, mindenkinek megvan a maga túlélési stratégiája.

„Az Igazgyöngyé az, hogy az első pillanattól kezdve igyekszünk hitelesen kommunikálni. A pártpolitikától távol tartjuk magunkat, viszont szakpolitikai kritikáink vannak. Mi ezzel azt értük el – nem láttam előre, hogy így lesz –, hogy amikor a civil szervezetek listázása és Soros közellenséggé nyilvánítása megkezdődött, a szolidaritás megerősödött az irányunkban. Egyre több cég, iskola, szervezet támogat bennünket, gyűjt nekünk adományokat. És rengetegen jönnek, hogy adjunk nekik is, mert azok a szervezetek, amelyek csendben ülnek, nem jutnak támogatásokhoz.”

Öt közhasznú feladata van az Igazgyöngynek, ebből egyre, a művészet oktatásra, mint alapítványi iskola kapnak támogatást. A másik négy területet mind civil támogatásokból működtetik.

„Sajnálatos módon már két éve nem érünk el az államon keresztülfolyó uniós forrást. Tavaly a tanodapályázatunkat olyan indokokkal utasították el, amelyekből kiderült, hogy tulajdonképpen el sem olvasták. Vicces volt, hogy akkor csúsztunk át a külföldről támogatott civil szervezetek kategóriájába amikor nyertünk kétmillió forintot a First Book nemzetközi nonprofit szervezettől, és ezer gyereket juttattunk első könyvhöz. Így aztán Lázár Ervin Nagyravágyó fekete rigó című mesekönyvével váltunk külföldről támogatott civil szervezetként ellenséggé.”

bl