Banánköztársaság
Ha Pintér miniszter olvasna Karácsonyt, valószínűleg megütné a guta – Napi Lendvaiság…
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Lássuk vasárnapi gondolatát!
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Lássuk vasárnapi gondolatát!
Az jutott eszembe, mennyi viccet hallhatnak ilyenkor a nevükről, akiket Karácsonynak hívnak
Bezzeg, ha volna névnapja a vezetékneveknek is, akkor kárpótlásul őket duplán is köszönthetnénk karácsony napján…
Személyesen három Karácsonyt is ismerek: Ágnest, az újságírót, kulturális menedzsert és általában is kultúra-megszállottat, Mihályt, a Nyugdíjas Parlament harcos érdekvédő elnökét és persze Karácsony Gergelyt, a szelíden komoly főpolgármestert. (Kedves Ági, Misi és Gergő, boldog „vezetéknévnapot” kívánok!) Most két egykori Karácsonyról szeretnék megemlékezni, köszönetképpen is a sok kedves karácsonyi üdvözletért.
Karácsony Benő és Karácsony Sándor kortársak voltak: egyikük 1888-ban, a másikuk 3 évvel később született.
Generációjuk fiataljait -és velük illúzióikat- az I. világháború törte meg: ezért is hívták őket „elveszett nemzedéknek”. Ők ketten meg is sebesültek: Karácsony Sándor annyira, hogy egész életében két bottal kellett járnia.
Mégis az erdélyi író, Karácsony Benő sorsa volt a tragikusabb
Ma már kevesebben olvassák, de talán vannak, akik emlékeznek a „Napos oldal” c. regényéből készült tévéfilmre. Hőse a nyárspolgári kicsinyességet, a „fafejűeket” megvető Felméri Kázmér (micsoda krúdys hangulatú névadás!), akinek kalandjait több groteszk, keserűen ironikus hangvételű regényben követi. Németh László azt írta róla, az egyik legkülönösebb magyar író, akinél a gúny bármikor átcsaphat „könnyekig szökő megindulásba”. Maga Karácsony úgy jellemzi humorát, mint „vastag pokrócot”, ami „fázékony valóságát óvta a meghűléstől”.
Nem volt elég vastag az a pokróc
Viselőjét elérték a zsidótörvények. Előbb ügyvédi praxisától fosztják meg. A kolozsvári főrabbi felszólítja: ne nevezze magát többé magyar szerzőnek, deklarálja magát zsidó írónak, hiszen a magyarok nem tartják őt magyarnak. Karácsony válasza hibátlan és emelkedett: Azért, mert a magyar fasiszták és nacionalisták antiszemiták, ő nem tagadja meg „Kossuth, Rákóczi, Ady és Petőfi népét.” Ahogy ezzel nem tagadja meg zsidó származását sem. 1944 tavaszán a kolozsvári gettóba hurcolják. Idegösszeroppanást kapó feleségét az elmegyógyintézet „menti meg” egy időre. Egy alkalommal a kerítéshez hívatják: a szögesdrót túloldalán Wass Albert. Arról faggatja, hová tette a kéziratait. Az írót nem tudja vagy nem akarja, de a jelek szerint azokat talán mentené. Karácsony csak végigméri, és válasz nélkül hagyja ott. Innen a következő helyszín már csak az auschwitzi végállomás. Ott végzi. Már nem tudhatja meg: felesége meghalt az elmegyógyintézetben, egyetlen fiukat, a Budapesten frissen végzett tehetséges építészt a nyilasok különösen brutális módon meggyilkolják. Ha nem is ilyen sötéten tragikus módon, de ismerősen csenghetnek mondatai a Napos oldalból:
„Szemfényvesztők játszanak velünk, és mi kullogunk, torlódunk átkozott furulyájuk után, amely ostobán ravasz dallamával,a vízbe csalogat, hogy ott szépen megnyuvadjunk.”
Egy másik Karácsony: Karácsony Sándor
pedagógiai-filozófiai írásaiért a 30-as-40-es években olyanok rajongtak, mint Németh László, Szekfű Gyula, Bartók és Kodály. Forradalmian új szellemű pedagógus, azt vallja: a tanár jöjjön le a katedráról. Tekintsen partnerként a diákokra, nevelje őket önállóságra, hagyja őket kételkedni és lázadni. 1945 után még a cserkészmozgalom, majd két évig a MADISZ elnöke, de 1950-től már nem engedik tanítani. Tőle származik a híres mondás:
„Az iskola abnormális hely, ami abból is látszik, hogy ott az kérdez, aki tudja a választ, és annak kell válaszolnia, aki nem tudja.”
Gyerekközpontú iskolát akar, nem kizárólag fegyelmezőt.
Pintér minisztert, ha olvasna tőle, valószínűleg megütné a guta.
Szerző
