Rájöttem, mi a baj. Alapvető félreértés van köztünk és az állam között.
Mi úgy tudjuk,
az állam arra való, hogy az adónkból pl. rendszeresen elvigyék a szemetet, időben kifizessék a nyugdíjat, a kórházakban gyógyítsanak, az iskolákban tanítsanak, ne mászkáljanak patkányok a városokban, viszont működjenek a nyilvános WC-k.
Kis-nyugdíjas felhívása mindenkinek, aki pénteken nem kapta meg a nyugdíját!
Ők valamiért úgy tudják,
az a dolguk, hogy egy tucatnyi tévécsatornán dicsérjék saját magukat, idióta kérdőíveket küldözgessenek, és időnként a miniszterelnök boldog karácsonyt kívánjon vagy “helló, röfi!” felkiáltásokkal buzdítsa a háziállatokat.
Olyan ez, mintha csőtöréskor kihívnám a vízvezetékszerelőt, ő viszont egy fatális tévedés folytán úgy gondolná, hogy javítás helyett azt várom: énekelje el a Luxemburg grófjából a “Polkatáncos voltam egykor én” című dalt.
