Lendvai Ildikó: Elkésett részvét

Érti valaki, miért várt Orbán három napig azzal, hogy -feltehetőleg a világon utolsóként- részvétnyilvánítást küldjön Új-Zélandra? Ennyit kellett gondolkodnia, hogyan vélekedik a tragédiáról?

Az lehetett a baj,

hogy a merénylet nem illett bele az évek óta használt kormányzati kommunikációs panelekbe. Nem muszlim gyilkolt keresztény fehéreket, hanem fordítva. Nem idegen, nem menekült ölt, nem lehet se sorosozni, se brüsszelezni, még Bayer Zsolt próbálkozása az Orbán-ellenes világösszeesküvés által felbérelt merénylőről is elég vérszegényre sikerült.

A három nap alatt az agytrösztnek aztán nagy nehezen sikerült egy olyan kétértelmű mondatot kicsiholnia magából, amely a szóhasználatával mégiscsak beindíthatja a megbolondított hívek pavlovi reflexeit. A részvétnyilvánítás főcímmé vált mondata:

„Az erőszak és a terrorizmus nem ismer határokat.”

Jöhetnek az asszociációk

a határokat nem tisztelő, menekültnek álcázott muszlim terroristákról (menekült =illegális határátlépő =terrorista).. De az istenért! A gyilkosnak most semmiféle határt nem kellett átlépnie, se politikait, se vallásit, se kulturálist. Sem kerítés, sem katonai hadosztályok a határnál, sem kismillió álszent frázis a nemzetállamról és keresztény kultúránk őrzéséről nem jelentett volna védelmet tőle..

Ami itt nem ismert határt, az egyedül a politikai arcátlanság, amely 50 ember, köztük egy három éves kisgyerek sírjánál is kommunikációs ügyeskedéssel próbálkozik..

Kapcsolódó