Lendvai Ildikó: beleugatok mindenbe, amiről véleményem van

Gyurcsányról és pártjáról

bl: Kikerülhetetlen Gyurcsány Ferenc személye. Ön több éven keresztül frakcióvezetőként a volt miniszterelnök munkatársa volt. Kívülről úgy látszik, hogy a szocialisták nem igazán tudnak a DK elnökével mit kezdeni.

L.I.: Mint korábbi munkatársnak és szövetségesnek, nyilván jobb véleményem van kormányzati szerepéről, mint sokaknak. Úgy vélem, az a Magyarország, amilyet szerettünk volna, lényeges pontjait tekintve ma is vállalható cél. A kivitelezést azonban sok mindenben elrontottuk, kicsit a felvilágosult abszolutizmus makacs lendületével akartuk végigvinni a reformokat, és sokkal többet kellett volna tennünk a társadalmi mobilitásért, a különbségek csökkentéséért is. A DK kiválását annak idején elkerülhetetlennek láttam a belső pártkonfliktusok miatt, de ma már úgy gondolom, a baloldal megosztásának elkezdése végzetes lépés volt. Ami azóta van, és amiben olykor komoly vitám van velük, az ennek a következménye. Kifejezetten károsnak tartom például a közös miniszterelnök-jelölt és a közös lista elutasítását. De azt is, ha a Fidesz helyett egymásban látjuk a fő ellenfelet.

bl: Karácsony Gergely személyében a közvélemény széles körében elfogadott miniszterelnök-jelöltje van az MSZP-nek. Hogyan látja, sínen van végre az szocialista párt, képes lesz pár hónappal a választások előtt kizárólag a tartalmi ügyekkel foglalkozni?

L.I.: Nagyon remélem, és magam is azon vagyok, hogy ez sikerüljön. Iszonyú nagy munka, a mai médiaviszonyok között. Pláne, ha a rendelkezésre álló szűk médiatérben is elsősorban a személyi alkuk, pártok közötti viták dolgára kérdeznek rá. Érthető, hiszen ez a „csemege”, ebből lehet egymondatos hírt csinálni, míg egy program kifejtése nyilván hosszabb és kevésbé sarkos érvelést kíván. Mégis meg kell próbálni, ahogy azt is, hogy segítő akciókkal, mozgalmakkal a gyakorlatban mutassuk be, mi az a társadalmi szolidaritás, amit hirdetünk. Egy tányér meleg étel néha többet mond erről, mint egy míves programfejezet. Nagyon tisztelem azt a munkát, amit például debreceni baloldaliak és civilek ezen a téren folytatnak.

Se közös miniszterelnök-jelölt, se közös lista

bl: Mai tudásunk szerint, úgy látszik, nem lesz a demokratikus ellenzéki oldalon egy jelölt, egy közös lista, egy miniszterelnök-jelölt . Lát -e esélyt arra, hogy az ajánlások gyűjtéséig ebben érdemi elmozdulás történjen?

L.I.: Addig már nem sok idő van. és a pártok mintha beástál volna magukat állásaikba. De nagy az ellenzéki közvélemény nyomása rajtuk, és azt se felejtsük el: visszalépni a frekventált körzetekben a jelöltállítás után is lehet.

bl: Mit gondol, melyek azok a társadalmi ügyek, amelyek segítségével Orbánon fogást lehet találni?

L.I.: Nem fogok újat mondani: az egészségügy és az oktatás. Mondanám a kormányzat maffiamódszereit is, de ezeket a csüggedtebb választó mintha már „beárazta” volna. De az orvosi rendelőt és a gyerek iskoláját ő se tudja kizárni az életéből.

bl: Milyen forgatókönyvet lát a választási győzelem, és milyet a vereség esetén?

L.I.: Ha győzünk, ha nem, a baloldali gondolkodást életben kell tartani Magyarországon. Nincs „bedobott törülköző”, bármi történik, mert ha hiányzik az az erő, amelyik a jogaikat nehezebben érvényesítők, a lecsúszottak és a lecsúszás által veszélyeztetett sokaság szószólója, akkor az ország menthetetlenül széthasad. Akkor – Csokonaival szólva – tényleg kanász marad, akinek a nevelője kanász. Ilyen országban annak sem jó élni, aki szerencsésebb.

Nő, nő, nő…

bl: A magyar politikában kevés a nő. Szinte csak mutatóban vannak női képviselők, kormánytagok. Minek tulajdonítja ezt, hogyan lehetne változtatni?

L.I.: Ma a közvélekedés progresszívabb, mint a politikai, pláne a kormányzati elit . Az emberek minden közvélemény-kutatás szerint több nőt szeretnének a politikába, de a pártok a jelöléseknél nemigen veszik figyelembe ezt az akaratot. Jó, hogy Debrecen pozitív kivétel: itt a szocialisták Gurmai Zitát indítják. Valaha nem voltam a kvóta barátja (a saját szerencsésebb életutamból indultam ki), de ma már azt mondom, törvényi kötelezés nélkül csak kétszáz év alatt jutnánk előre. Számos európai ország mintájára nálunk is több nőt kellene megkövetelni a pártlistákon. A skandináv országokban már régen így van, és senki sem mondhatja, hogy ez hátráltatta gazdasági és társadalmi fejlődésüket.

bl: Mit gondol, hogy hívják Magyarország miniszterelnökét 2018 szilveszterekor?

L.I.: Azt tudom, mit szeretnék. Természetesen Karácsony Gergelyt. De ha ne adj’isten, tavasszal nyer Orbán, akkor sem vagyok benne biztos, hogy kitölti a ciklusát. Túlfújta a luftballont, ami kipukkadhat menet közben is. Mindenkinek jobb volna, ha a váltás most, választások útján következne be.