Lendvai Ildikó: Kampányhülye

Megmondom, mi lesz. Bogarakat fogunk enni a mecsetek árnyékában. Ezt a hivatalosan is megkezdett kampányból tudom, arra az esetre nézve, ha az ellenzék győz.

Ilyet ugye normális ember máskor nem mond, de ilyenkor mindenki elfoglalja a kampánykarakterológiában kijelölt helyét. Ez nem feltétlenül azonos eredeti jellemvonásaival, de azért nem árt, ha van mire építeni, nem mindenki egy Jászai Mari. A legnehezebb talán a „Kampányhülye” szerepe. Feladata, hogy időről időre olyan égbekiáltó baromságokat mondjon, amitől az ellenzék se köpni, se nyelni nem tud. Az elemzők hosszan vitatkoznak arról, hogy a Kampányhülye igazi hülye-e, vagy azért mond blődségeket, hogy elterelje a figyelmet valami fontosabbról.

Vegyük például Fazekas Sándor esetét az említett bogárevéssel.

Az agrárminiszternek az élet más területein nagyon is megvan a magához való esze, ezt megtapasztalhattuk a földmutyik idején. De most egy lakossági fórumon a rémült hallgatóság tudtára adta, hogy a Soros-összeesküvés részeként a magyarokkal rovart fognak etetni. Ahogy a templomainkról leszedetik majd a keresztet, ugyanígy törik meg jellemünket és gyomrunkat idegen étkek ránk erőltetésével. Csak hogy a rovarevő vidékekről idetelepített migránsok komfortosabban érezzék magukat. Ezt onnan tudja, hogy bizonyos hollywoodi színészek érdekeltséget szereztek a bogárüzletben, és ők ugyanahhoz a demokrata körhöz tartoznak, mint Soros. A miniszter maga tapasztalta, hogy Hollandiában máris lisztkukaccal díszítik a süteményt. Na persze, ott még kerítés sincs, tiszta átjáróház, csak úgy jön-megy szabadon a sok illegális bevándorló kukac. Akinek nem fűlik a foga a sült sáskához, az fogyaszthat még Einstein agyvelejéből is (nem én őrültem meg, hiába tetszenek gyanakodni), mert képesek lesznek mesterséges tápoldatban sejtekből bármilyen szervet klónozni. Aki viszont maradna a töltöttkáposztánál, az szavazzon a Fideszre, mert az gátat szab Sorosnak, a bogaraknak és a génmódosított kajáknak, így Einstein agyvelejének is.

Hódmezővásárhely kormánypárti polgármesterjelöltje pedig azt közölte, hogy ő a templomokat újítaná fel, viszont ellenfele „lehet, hogy mecseteket fog építeni”. Lehet. Meg az is lehet, hogy hirtelen kinő még két feje. A Kampányhülye tehetségéhez nemcsak az tartozik, hogy bármi őrültséget képes kimondani, hanem hogy fantáziája nem ismer racionális akadályokat.

Ebben olykor emlékeztet a másik kampánykarakterre: a Kampánylángészre. Mindenki tudja, hogy az őrültet csak egy lépés választja el a zsenitől. Utóbbi agyműködését a kampány hihetetlenül felfokozza: olyan rejtett összefüggéseket bogoz ki, amiről nem is álmodtunk. Deutsch Tamás pl. azonnal átlátta: azért épp Bulgáriát és Magyarországot minősítették az Unió két legkorruptabb országának, mert ők építettek kerítést. Ha ezt nem értik, sosem lesz magukból Kampánylángész. Arról van szó, hogy a keresztény Európa védelmezőit a migránspártiak ezekkel a képtelen vádakkal direkt lejáratják, világos?

A „Kampányhülye” és a „Kampánylángész” roppant hasznos,

de aki nélkül nincs választási hadjárat, az a „Kampányjófej”. Legfontosabb tulajdonsága, hogy nyájas és barátkozó. Vállon vereget, kezet ráz, kicsinyekre mosolyog, készségesen szelfizik. Érti az egyszerű emberek nyelvét, de azért nem megy le Kampányhülyébe. Minden gesztusával azt sugallja: egy közülünk, szinte olyan, mint mi, csak persze sokkal okosabb, de ezt nem villogtatja olyan nyomasztóan, mint a Kampánylángész. Legszívesebben átlagos szeretne lenni, mint egy joviális nagybácsi, csak hát nyomja a nemzet iránti felelősség. De közöttünk felenged, tréfálkozik. Vagyis jó fej. A szerep mesteri alakítását láthattuk a miniszterelnök kampánykezdő egri vizitjén. Nyitrai Zsoltnak segített aláírást gyűjteni, lezser zakó, színes ing, kigombolt nyakkal. Nyitrain fehér ing, öltöny, nyakkendő – fiatal még, nincs eléggé otthon a nép közé járásban. Csak beosztott Kampányjófej a Főnökjófej mellett.

Minden rendkívül spontán: csak úgy bekopognak a lakásokba. (Szerencsére nem tévesztik el, hol járt előző nap terepszemlézni a TEK.) Spontánháziasszony, szegény, frissen fodrászozva. „Nem viszem el az álmukat, leülünk egy kicsit” – tréfál a magas vendég. Egy fehér-fekete cica végigméri a jövevényeket, majd elsomfordál. Pedig a forgatókönyv szerint dorombolnia kellene. „Hogy hívják?” – barátkozik Kampányjófej, ahogy Bözsi néninél Röfivel. (Állat vagy gyerek, ez kell a sikerhez, tudjuk.) „Lidi”. Mind aláírnak boldogan, kivéve az öntörvényű Lidit. Nem baj, a másik lakásban jólnevelt gyerekek vannak. „Megnézzük, hogy beengednek-e!” Ki hinné, beengedik. (Azért kinézhetnének a kukucskálón! És ha migránsok jönnek?) Spontánul itthon van az egész nagycsalád. Nagyszülők, fiatalok, vők, menyek és a tényleg aranyos kicsik. Aláírnak.

Az utcán végre tényleg spontán intermezzó. (Ne vágjátok ki a filmből, fiúk, így hiteles!) Tajtrészeg kukás az italtól kásás hangon örvendezik, lapogatja a miniszterelnök hátát. Az rutinosan visszalapogat.

Jó fej. Kampányjófej. Ne reméld, hozzád nem kopog be. De tavaszig láthatod a tévében, akár Kampányhülyét és Kampánylángészt.

(Lendvai Ildikó cikke először a Népszavában jelent meg. A szerző engedélyével közöljük.)

Ez is Lendvai Ildikó

Lendvai Ildikó: veszélyes a magyar jellemre a mindenféle (multi)kulti