Banánköztársaság
Lendvai Ildikó: Lószolárium
Annyira örülök, hogy mindig tanulhatok valami újat. Ha valaki, hát ez a kormány sokat tett az egész életen át való tanulásért. E héten például megismertem a lószolárium és a takarítógyakornok fogalmát. Elmagyarázom, ha esetleg valaki nem figyelt volna az órán.
Ki kell használnunk az időt, mert ha átviszik a parlamenten
az új közigazgatási felsőbíróságot, benne az odaejtőernyőzött engedelmes kormányhivatalnokokkal, akkor már nem leszünk ellátva túl sok információval. A kormány úgy véli, csudába a felesleges lexikális tudással, nem kell minket annyi közérdekű adattal fárasztani. A kényesebb ügyek részleteit az illetékesek eddig is tapintatosan elhallgatták, de aztán akadt egy-egy szívós újságíró, civil szervezet vagy képviselő, aki a bíróság segítségével kiperelte belőlük. Na, ennek hamarosan vége. Túl sok volt a renitens bíró, sorra születtek a nemszeretem ítéletek. Ha viszont lesz egy külön szervezet, válogatott személyzettel az államot érintő panaszok elbírálására, azt mégiscsak könnyebb lesz kézben tartani.
Használjuk ki a kapuzárás előtti pillanatokat, és tanuljuk meg gyorsan, amit még lehet!
Ez nem mindig megy könnyen, én pl. sehogy sem tudtam elképzelni, hogyan fér be egy ló a szoláriumok üvegágyaiba, és főleg minek. A legtöbbjük úgyis barna. Tudatlanságommal nem voltam egyedül. A neten a „gyakori kérdések” oldalon rögtön rábukkantam egy sorstársra. „Mégis mi a franc az a lószolárium?”-kérdezte, ha nem is túl választékosan, de lényegre törően. Tessék kérem figyelni, nem mondom el kétszer: a lószolárium erősíti a nemes állatok immunrendszerét és csontjait, és gyorsítja a verítékező ló száradását. Otthonra nem ajánlom, ha csak nem tartanak az erkélyen verítékező lovat, mert félmillióba kerül. Viszont a menő lovasközpontok ilyesmivel is fel vannak szerelkezve. Így aztán Czerván György agrár-államtitkár veje (hiába, a vejek országa vagyunk!) többek között ennek a beszerzését is vállalta pályázatában, amellyel 45 millió forint uniós és állami támogatást nyert egy lovas oktató bázisra. Oly nemes ügy a diákok sportolása, hogy a megnyitóra a miniszter mellett eljött a rangos após is. Úgyis olyan ritkán találkozik a család, a vő nyert már apósa körzetében öt trafikot is, örökös lótás-futás lehet az élete. Elfelejtette szegény a nagy kapkodásban, hogy lószoláriumot nem vett, csak kölcsönkérte a megnyitó napjára. Az elszámolásban viszont egy új készülék vételárát szerepeltette. Végül iskolások egyáltalán nem használhatták a telepet, szó nem volt oktatásról, gyereksportról, csak a vő lovait tartották a megnyitó egyetlen napjára kistafírozott Patyomkin-lovasközpontban. Megértem: lószolárium nélkül egyszerűen nem mert a gyerekek szeme elé kerülni.
Ahogy nagyon megértem annak a fideszes önkormányzati képviselőnek az élelmességét is,
aki a trafikjai mellett (hát már mindenkinek van trafikja, csak nekem nincs?) takarító cégeket üzemeltet. Egy, a fiatalok szakképzését, munkába állását segítő uniós pályázaton szerzett összesen vagy száz milliócskát, hogy „takarító-gyakornokokat” képezzen, fejenként 2-3 millióért. Az ügyet felderítő Hadházy Ákos kiszámolta: egy takarítógyakornok képzésének árából hárman végezhetnének az ELTE valamelyik fizetős szakán. De hát ki bolond ma könyvtárosnak vagy földrajztanárnak tanulni, ha itt a takarításból talán doktorálhat is, és mehet mindjárt Londonba!
A jövőben megkímélhetnek a pályázatok hasonló adataitól.
Nem először futnak neki az elkülönült közigazgatási bírósági rendszer ötletének. Elsőre elkaszálta az alkotmánybíróság, mert kétharmados törvényt kedves szokásuk szerint feles többséggel fogadtak el, kétharmaduk pedig akkor már nem volt. De a régi-új igazságügyminiszter első dolga volt, hogy bejelentse: végre! Meglesz az új szervezeti rendszer. Ha az állampolgárnak panasza van a hivatalos szervek döntéseivel szemben, csakis ide fordulhat. Ez más országokban nem is volna baj, de nálunk azt jelenti: a Kúria orra mostantól fokhagymás, többé nem szemtelenkedhet egy-egy választási, népszavazási, adatnyilvánossági ügyben úgy, mint olykor eddig. Orbán a minap meg is üzente: „a Kúria nem nőtt fel feladatához”. A kényes témákra külön közigazgatási felsőbíróságot hoznak létre, de nem ám csak a csökönyös, tapasztalt bírákból, akik mániákusan ragaszkodnak Justitiához. A felsőbíróság tagjainak fele az államigazgatásból, kormányhivatalokból ideröptetett káderekből kell, hogy álljon. Csak nem fognak régi (és talán leendő) főnökeik ellen ítélni? Hogy miben illetékesek? Épp csak az állammal szembeni környezetvédelmi kifogásokban (fakivágások, Paks), a Közbeszerzési Döntőbizottság és a Médiahatóság ügyeiben (Mészáros Lőrinc, Andy Vajna), népszavazási, választási és tüntetés-engedélyezési panaszokban, és az említett közérdekű adatok tárgyában (MNB alapítványok, TAO-pénzek, trafik- és földpályázatok, Elios-szerződések). Bagatell.
Szó se róla, a jogállam immunrendszere ettől kissé legyengül. Az ellenálló képesség erősítésére tudom ajánlani a lószoláriumot, hátha nemcsak négylábúaknak jó. De Czerván úr vejének telepén ne keressék, ott csak kölcsönben volt.
(A cikk először a Népszavában jelent meg, a szerző engedélyével közöljük.)
Szerző
