Lendvai Ildikó: Kedves fiúk, olvasni kellene egy kicsit……

Megtudtam, milyenek is Önök, akik azzal tiszteltek meg, hogy pl. követik ezt az oldalt. A Pesti Srácok megírta: Önök “csorgó nyálú exmunkásőrökből, besúgókból és provokátorokból álló követők”, ennek a lapnak pedig minden szava orákulum.

Eredetileg egy fb-ra is feltett cikkemmel volt bajuk

Abban szerepelt, hogy a konfliktusövezetekben ugyan gonosz és elfogadhatatlan módon üldöznek keresztényeket vagy más vallások híveit, de nem igaz, hogy az EU-ban egyház és állam szétválasztásának elve keresztényüldözést jelentene. A lap szegény ifjú újságírója úgy vélte, hogy ezzel letagadom az egykori pártállam vallásellenességét is. A szerző szerint bennem

“felerősödött a proligőg (…), értetlen prolidühtől megterhelve”

azt sugallom,

“hogy a kormány nem törődik a szegényekkel és az elesettekkel”. (Ezt speciel jól értette.)

Na de Önök is prolik, legalábbis rongyosok, akiket

“a hatalom elvesztése fölött érzett évtizedes, rongyos düh”

hajt, így lehetek én képes

“tökéletesen uralni az egybites munkásmozgalmi tudatokat”.

Na most minderről nem azért informálom az Önök egybites tudatát, hogy a patkányügy lezárása után a túloldal fejére olvassam stílusjegyeiket..Inkább azért, mert van itt valami, ami a gyalázkodásnál is kevésbé tetszik. A visszatérő prolizás. Ez a “bunkó proli”-“büdös paraszt”-féle felfogás szitokszóként használja, megvetésre okot adó körülményként kezeli, ha valaki vagyontalan, a munkájából él..

Kedves fiúk, olvasni kellene egy kicsit

Nemcsak arról, hogy a latin szó eredetileg “sokgyerekes szegényt” jelentett, vagyis családtámogatási kampány idején nem célszerű gúnyolódni rajta.

De vegyétek elő Adyt, aki “a jövendő fehéreinek”, máshol “véreim, magyar proletároknak ” nevezi őket. (“Nagyobb igaza sohse volt népnek,/ Hitványabb Nérók még seholse éltek/ …Szíveteket megérdemeltem, / Veletek száguld,vív, ujjong a lelkem”). Vagy József Attila dallamos, bús Proletárdalát. (“Végy kolbászt és végy kenyeret,/ Őrizd meg jól az életed,/ Aki majd főz is, csókol is,/ Kerül majd egyszer asszony is.”) Legszebb verssorai között biztosan ott van a “Szegények éje, légy szenem,/ füstölögj itt a szívemen.” És olvassátok Kosztolányit a “bús pesti népről”: “Bármerre mennék,/ ide visszatérnék,/…a gondodat kiáltaná a szám.”

Persze nem tudom, ők megütik-e azt a színvonalat, hogy beférjenek a Pesti Srácokba….

Kapcsolódó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük