Blogbazár
Magyar György: Ma a járvány a vezető téma, de miért hal meg naponta más okból sok száz ember?
Kórházi fertőzésekben többen halnak meg, mint amennyi áldozatot eddig a koronavírus követelt. Évente balesetben hunynak el, illetve maguk vetnek véget az életüknek összességében mintegy ötezren, akik még élhetnének. Egyébként minden nap 350-400 ember hal meg részben talán az egészségügyi ellátórendszer működésképtelensége okán, miközben a koronavírus-járványnak tulajdonított 10-12 elhunytról naponta tájékoztatást adnak. Arról is érdemes lenne beszélni, hogy másoktól miért kell idő előtt búcsút vennünk.
A számok makacs dolgok,
a statisztika pedig egzakt tudomány, bár kétségtelen, hogy manipulálni sokféle módon lehet. Az adatfelvétel módja, annak reprezentativitása, az adatgyűjtés szempontjainak meghatározása, majd a rendelkezésre álló információk feldolgozása, azok interpretálása, a korábbi trendekkel történő összehasonlítása mind alkalmas az eredmények torzítására.
Itt tartunk a koronavírus-járvány kapcsán is. A legfrissebb adatok szerint van Magyarországon 1904 aktív fertőzött, 904 gyógyult beteg, míg 405-en elhunytak. A COVID-19 vírus által igazolt fertőzöttek száma pedig 3213 fő. Az 1904 és a 3213 közötti különbséget talán az magyarázza, hogy 904-en felgyógyultak, 405-en pedig meghaltak, így már nagyjából kijön az igazolt fertőzöttek száma. De ez nem egy fejtörő, hanem a kormányzati kommunikáció dolga lenne világossá tenni, mi van a számok mögött.
(Illusztráció: koronavirus.gov.hu – május 9.)
Utána megint jön a játék az adatokkal
Az 1,75 milliós Budapesten 1562 fertőzöttről tudni, ami a lakosság nem egészen egy ezrelékét jelenti. Vagyis tízezer lakosból kevesebb mint kilenc érintett. Az 1,22 milliós Pest megyében van 420 fertőzött, ami tízezer lakosra vetítve nagyjából három-négy ember. A 417 ezres Fejér megyében 317-en COVID-osok, ami tízezer főből már hét-nyolc személy. A 268 ezres Zala megyében pedig van 164 regisztrált fertőzött, s ha ezt is tízezer főre vetítjük, érdekes eredmény születik: mintegy hatnál tartunk, ami csaknem kétszer annyi, mint Pest megyében.
Ennek ellenére mégis Budapesten és Pest megyében maradtak a kijárási korlátozások, miközben Fejérben majdnem olyan rossz a helyzet, mint a fővárosban, Zalában pedig kedvezőtlenebb, mint Pest megyében. Mindezek után érti a fene, hogy az operatív törzs milyen szempontok alapján döntött, mert a területi megoszlásban közölt abszolút betegszámok csak a népességhez viszonyítva értelmezhetőek.
Van azonban még egy érdekes statisztikai adatsor is
A KSH szerint 1990 óta „fertőző és élősdiek okozta betegségek” miatt minden esztendőben kevesebb mint ezer ember halt meg. A legkedvezőbb a helyzet 2008-ban volt, amikor 420-an távoztak ilyen okból az élők sorából, míg 2018-ban 728 áldozatot regisztráltak. Ennél részletesebb bontás nem áll rendelkezésre, de tavaly novemberben végre megjelent a 2018-as kórházi fertőzésekről szóló jelentés, amiből a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közölt összefoglalót.
A jogvédő szervezet hosszú ideje küzd azért, hogy a témában közérthető módon lehessen tájékozódni, és bár az utóbbi években javult a helyzet, a statisztika szerintük „még mindig a hozzáértőknek, nem pedig az érdeklődő laikusoknak készült”.
Az azért kiderült, hogy 2018-ban a három kötelezően jelentendő kategóriában 15 151 kórházi fertőzés történt, és 541-en meg is haltak.
Azt persze nem tudni, hogy a KSH a halálozási adatok között ezzel milyen soron számolt el,
de a formállogika szabályai szerint ezeket a „fertőző és élősdiek okozta betegségek” közé kellett sorolni, miközben lehet, hogy ők az „egyéb” halálozási kategóriába kerültek, amelyben 12 ezren szerepelnek. Mindazonáltal tény:
két esztendővel ezelőtt a hivatalos adatok alapján kórházi fertőzésben többen hunytak el, mint amennyi áldozatot eddig a koronavírus követelt.
Mellesleg arról sincs fogalmunk, hogy a korábbi influenzajárványok mennyi áldozatot követeltek
A fertőző betegségekben elhalálozottak viszonylag kedvező, bár a laikusok számára ismeretlen módszertan alapján rögzített adataiban az idén viszont jelentős változás állhat be, hiszen a koronavírus két hónap alatt követelt mintegy négyszáz áldozatot – már ha hinni lehet a kormányzati tájékoztatásnak. Ez két hónap alatt több mint fele a fertőzésben elhunytak 2018-ban regisztrált számának.
Az meg ismét a statisztikai adatok értelmezésének kérdését veti fel, hogy 2018-ban és tavaly is összességében mintegy 130 ezer honfitársunktól vettünk végső búcsút. A két évvel ezelőtt adatok szerint különben 3600-an baleset áldozatai voltak, 1600-an pedig öngyilkosságot követtek el. Nekik tehát semmiképpen nem kellett volna meghalniuk, bár ennek kevés köze az egészségügyhöz. Annak viszont annál inkább, hogy egy normálisan működő ellátórendszer az elhunyt körülbelül 110 ezer daganatos, keringési, légzőrendszeri vagy emésztőrendszeri betegségben szenvedő ember közül mennyi életet menthetett volna meg.
Ha nincs a koronavírus, talán fel sem tűnik senkinek, hogy az egészségügy súlyos működési zavarokkal küzd
Pedig az elhunytak közül több tízezren még élhetnének. Nem kis részben ennek tudható be, hogy a járványtól függetlenül naponta 350-400 ember hal meg Magyarországon. Lehet, hogy a kórházi ágyak jelentős részének egyelőre indokolatlan felszabadítása után – ami a rászorulók egy része ellátásának nehezen magyarázható megszüntetését is jelentheti – most a megkérdőjelezhető intézkedés áldozatai többen lesznek, mint a vírusfertőzésben elhunytak?
Szerző
