Nem úgy, mint a pajzán nótabeli Bagdadban, pedig az legalább szórakoztató lehetne – de nem! Egyszerre (vagy külön-külön?) öt észak-európai állam nagykövete fog Szijjártó Paprikajancsi Péter előtt a szőnyeg szélén állni.
Kik és melyik fáról estek le előbb?
Nyilván meghallgatják majd a minden vitában perdöntő érvet: „a magyar egy több mint ezer éves nemzet”…
Szerintem például a vikingek utódai sem számlálnak kevesebb évet, de ez mindegy is: mit számít az évmilliók tükrében, kik és melyik fáról estek le előbb? Mit számít, ha bárki is ilyesmire hivatkozik, ráadásul a jogállamiság aktuális helyzetéről szóló vitában..? Miféle igény, miféle „jog” alapozható ilyesmire? Csak nem a bírálhatatlanságé..? És miféle öntudat ordít Szijjártóból? – komolyan, mint a Harmadik Birodalomból vagy a sztálini Szovjetunióból… „Dübörög” is rendesen!
De ha már nemzetikeresztény kormányunk van,
legalább megfontolhatnák az Úr Jónáshoz intézett szavait: „negyven nap, negyven év, vagy ezerannyi / az én szájamban ugyanazt jelenti”.
Szijjártó mostanában a megszokottnál több időt tölt el itthon: boldogítja is a „133 legbátrabb magyart” termelési jelentéseivel. És, úgy látszik, kiélheti magát egyébként is – például „berendelheti” a svéd, a finn, a norvég, az izlandi és a dán nagykövetet. Berendelhetné – volt, hogy meg is tette, nevetséges „okokból” – a német, a holland, a luxemburgi stb. nagykövetet is, és példaként állíthatná eléjük Oroszország, Kina és a Türk Tanács országait. Esetleg még Fülöp-szigeteket is.
„Bagdadban nagy nap van” – mondja az a bizonyos pajzán nóta. Abban a Bagdadban is lehetne – akárcsak itt- ő, Szijjártó Paprikajancsi Péter a „külügyminiszter”. De egy „több mint ezer éves nemzet” államában…
Igaz, a bagdadiak sem mai csirkék…
