Ma egy kicsit mindenki Benedek Tibinek érzi magát

Ugye milyen sokszor éreztük, hogy mi vágtuk be a felső sarokba azt a balkezest? Együtt örültünk vele, velük olimpiáról-olimpiára, és ha szerényebb volt az eredmény, akkor is megsüvegeltük őket. Mindig szurkoltunk Tibinek

A XXI. század magyar Aranycsapata

Bármennyire is nosztalgiázunk a labdarúgó Aranycsapat iránt, miatt – hiába.

Benedekék voltak, lettek a XXI. század magyar Aranycsapata. Így lett a vízilabdából Nemzeti Sport (na, nem az újság) és így lettek ők, mindannyiunk hősei.

Mindenki csak Tibinek hívta és éppen ezzel adta meg a tiszteletet nem csupán a három olimpiai aranyérem birtokosának, hanem az embernek, akinek tekintélye volt medencében és uszodán kívül egyaránt.

Nem véletlenül a vele egyidőseknek és valamivel fiatalabbaknak van valamilyen emléke vele, róla. Most mindenkinek eszébe jut egy “benedek tibis” mozdulat

Amikor már a medence partjáról vezényelte az “utódokat” néha elég volt egy fejbiccentés tőle. Valahogy úgy, ahogyan Bernstein képes volt csupán arcmimikával vezényelni egy egész nagyzenekart.

A nagyzenekar és a publikum most értetlenül áll a szomorú, esős Budapesten és szerte az országban.

Sajnos Tibi nagyon fiatalon volt kénytelen letenni azt a bizonyos karmesteri pálcát.

Egy pillanatra érdemes rágondolni az édesapjára, a feleségére és a gyerekekre. Nekik a legnehezebb.

Mi a lelátón elmorzsoljuk könnyeinket és erőt merítünk egy olyan életútból, amely ilyen rövidre vágva is teljes volt.

Tibi, megpróbálunk méltók lenni az emberi örökségedhez!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük