Ma Presser-Víg 50 – Világunk gyorsan terjedő elmebaja, öngyilkos tendenciái, és főleg a szolidaritás hiánya elborzasztja a zeneszerzőt

Ha létezik igazi nagytalálkozás, így egybeírva, akkor Presser Gábor és a Vigszínház egymásra találása az. És ezt félévszázad távlatából már minden különösebb rizikó nélkül kimondhatjuk.

„Bekerültem egy olyan közegbe, ahol tök idegen voltam”

Az újrakezdéssel összefüggésben a zenész-dalszerző visszaemlékezett az 50 évvel ezelőtt történtekre, amikor is zenei pályája csúcsán elkezdett a Vígszínházban dolgozni, kiemelve, kételyei akkor is voltak, nem is kevés.

„Bekerültem egy olyan közegbe, ahol tök idegen voltam, a szó szoros és szimbolikus értelmében is. Nem volt túl egyszerű összegyúródni a társasággal, mert az emberek jó része eleinte nem is nagyon akarta, hogy összegyúródjunk. Ha ismertem is volna a musical szabályait – amikben a mai napig nem mélyültem el, és nem is érdekelnek különösebben –, akkor sem tudtam volna őket betartani, mert ez a darab alkalmatlan arra, hogy klasszikus drámaként adják elő. Próbálták is mindenfélének felcímkézni: beatoratórium, rockmusical, zenés színházi est, de minden műfajból kilógott egy kicsit. Bocsánat, hogy épp én, a zeneszerző mondok ilyet, de nem nehéz belátni: ha a Képzelt riportban nem lennének dalok, akkor az előadás nem működne.”

– emlékezett vissza Presser, aki szerint ez volt a siker egyik kulcsa, ami miatt más színházak is elkezdték színpadra vinni a Képzelt riport…-ot.

Presser az első felvonás után még biztos volt a kudarcban

Presser Gábor a későbbi sikerek ellenére a darab bemutatásakor nem gondolta, hogy ennyire szeretni fogják az egyesek által erősen bírált darabot, olyannyira nem, hogy az első felvonást követően még biztos volt a bukásban.

„Munka közben nem volt bennem semmiféle óvatosság, hogy jaj, ebből még problémám lehet, mint ahogy az sem jutott eszembe, hogy itt valami csoda születik. Óriási szakmai kihívás volt, és a premiert nagyon fordulatos három-négy hónap előzte meg. Érzelmi hullámvasút, nagy szeretetekkel, nagy utálatokkal, nagy meg nem értésekkel. Végül kiderült, hogy ez az előadás meghatározta a pályámat. Persze nem rögtön derült ki, hanem pár évtizeddel később

– emlékezett vissza.

Ennek ellenére évtizedekkel a debütálást követően még mindig odavannak a darabért, amelynek 50. évfordulóját egy összegző koncerttel ünnepli meg Presser Gábor és a színház.

Az 50 csak egy szám lenne ha…

„Engem nem igazán hatnak meg a kerek számok, belátom, jól mutatnak, de nem izgat fel a bennük rejlő marketinglehetőség. Most sem készülök könnyek között márvány Képzelt riport-emléktáblát csavarozni a Vígszínház falára, s ha már ott vagyok, rögtön meg is koszorúzni. Komolyan veszem az idetartozásomat, büszke vagyok rá, elérzékenyülök, mikor vígszínházas emlékek, kollégák, barátok jutnak eszembe, de hogy egy szép, kerek számon pityeregjek, az nem megy. Életem egyik legfontosabb koncertjét megcsinálni a Vígben, az igen, az izgat, az felkavaró, az kihívás. Eljátszani két órában ötven év színházi munkáinak egyfajta kivonatát, az feladat. A többi protokoll”

– vélekedett.

A szakmai kihívások mellett azonban, ahogyan korábban az LGT-vel, most is reagált a világ és a társadalmunk alakulására és problémáira – amely szerinte korántsem összetartó.

Nyomasztó, bár nem akarok aktuál- vagy kommentdalokat írni. Nincs épelméjű ember, akit nem befolyásol a világunk gyorsan terjedő elmebaja, öngyilkos tendenciái, közönye, cinizmusa, politikai felelőtlensége. S főleg a szolidaritás hiánya

– emelte ki Presser Gábor.

A Víg–Presser-50 koncerteket március 25-én délután és este tartják, míg a Papp László Budapest Sportarénába meghirdetett fellépések szeptember 30-án és október 1-jén lesznek.

A teljes cikk Presserről a megjelenés helyén az Indexen olvasható.

A közöny