Connect with us

Blogbazár

Magyar ellenzék 2018 – villogni a kamerák előtt: igen, maguk kezdeményezte vitanapon részt venni: nemigen

Megosztás

A Fidesz bojkottálta az ellenzék kezdeményezte vitanapot, amikor arról akartak közösebb nevezőre jutni, hogy emeljék fel az ápolási díjat és, hogy devizahitel-károsultaknak miként lehetne igazi segítséget nyújtani. Az, hogy ők nem vettek részt, sajnos nem meglepő, de az, hogy a kezdeményezők cirka fele sem ment el, az vérciki.

Megosztás

A Fidesz bojkottálta az ellenzék kezdeményezte vitanapot, amikor arról akartak közösebb nevezőre jutni, hogy emeljék fel az ápolási díjat és, hogy devizahitel-károsultaknak miként lehetne igazi segítséget nyújtani. Az, hogy ők nem vettek részt, sajnos nem meglepő, de az, hogy a kezdeményezők cirka fele sem ment el, az vérciki.

„Akkor elmagyarázom: ezért kellett volna elmenni”

Ceglédi Zoltán politológus közösségi oldalán fejtette ki, hogy miért kell azzal foglalkoznunk nekünk, a nem fideszesek táborát erősítőknek is azzal a ténnyel, hogy 65 ellenzéki képviselő közül csupán 38 érezte kötelességének a megjelenést a parlamentben.

A parlament „ellenzéki” pártjai az elmúlt napokban versenyt futottak azért, hogy ki kezdeményezhet hamarabb vitanapot az ápolási díj emelése és a „devizahitel-károsultak” segítése kapcsán. Két olyan téma, amely mögött valóban emberi tragédiák, sok magyar család nehéz élete és kilátástalan jövője van. Volt olyan jobbikos képviselő, aki még Orbán irodája előtt is táborozott egy darabig (majd oda-vissza szaladgált), hogy úgymond választ kapjon a kérdéseire.

Előszeretettel nyilatkoztak

tévének, újságnak minden pártból, hogy mennyire fontos ez. Végül a vitanap lett az eszköz, amit megragadtak. És láttuk is, mi a tét: láttuk, ahogy súlyosan beteg gyerekét a nap 24 órájában gondozó anyuka nyilatkozik a valóban nehéz életéről, láttunk borzalmasan megrázó kilakoltatást, a hárommillióról 13 millióra felugró devizahitelt törleszteni képtelen nőért tucatnyi rendőr jött, sorolták a számokat, mind-mind egy-egy élet, ezerszám indulnak a kilakoltatások itt, undorító közönnyel változatlanul hagyott ápolási díj amott.

Ezek azok az ügyek, amiben a részvétlen kormányzat és a szolidáris ellenzék csaphatna össze. Az ellenzék azt is mondta ennek az anyukának, annak a családnak, százezreknek, hogy figyelj, én harcolok érted, én beviszem az ügyed a parlamentbe, én megmutatom, hogy veled vagyok.

Majd elkezdődött a vitanap,

a szónokok mind fel is rótták a Fidesznek, hogy nem jött el – én meg néztem közben a közvetítést, és egyre világosabb lett, hogy ti sem, basszátok meg. Ti sem jöttetek el! Harminchét ellenzéki képviselő jött csak el a hatvanötből.

Egy percre minden kommentelő megállt, csönd lett, majd észrevették, hogy hopp, bazmeg, a mi kedvencünk se ment el. És elkezdték mosdatni! Hogy hát eleve nincs értelme az egésznek, meg a lényeg, hogy páran elmentek, meg biztosan a képviselő az apátfalvi óvodát ellenőrizte (jó, itt dobtam el a kanalat, mennyire kell ehhez tudatlannak vagy debilnek lenni, a „szabott időben óvodaellenőrző ellenzéki politikus” elmélettel), és miért nem a Fideszt kritizálom inkább, meg én mit tettem, ugye. Hogy tulajdonképpen lehet úgy nézni és magyarázni, hogy ez így tulajdonképpen, tulajdonképpen rendben van. Meg nem is ez a fontos. Meg hogy én tehetek róla, szokás szerint.

Tehát miután azt ígérték, hogy a kisfiúnak, aki se járni, se beszélni nem tud, igyekeznek magasabb ápolási díjat kiküzdeni, és ehhez a legjobb fegyver a vitanap, és miután azt ígérték, hogy családnak, akinek a feje fölül mindjárt elviszik a házat, próbálnak haladékot kiharcolni, és ehhez a legjobb fegyver a vitanap, és van százezer ilyen kisfiú és család, most odafingja a tisztelt kommentelő a politikus nevében, hogy

„á, nem olyan fontos ez a vitanap, úgyse lehet semmit tenni”.

Szégyelljétek magatokat.

Lelkiismeretlen, gazember rohadékok, szégyelljétek magatokat. Itt mentegetitek őket, itt bagatellizáljátok, hirtelen már nem fontosak a tragikus sorsú családok, és bazmeg, bazmeg, bazmeg, ötödször is megkerülitek a kérdést, hogy miért kezdeményeznek egy ülést, ha nem mennek el rá ők maguk sem, és miért nem mennek az ülésre, amit ők maguk kezdeményeztek?! Amikor majd legközelebb állnak ki egy ügyért, akkor mennyire fognak hinni nekik, hogy nem csak a tévében akarnak parádézni egyet, hanem tényleg tenni akarnak valamit? Hogy érzik vajon most magukat azok, akiket így elárultak? Akiket csak felhasználtak egy politikai petárdához?

Ugyanúgy rúg egyet rajtuk az ellenzék és annak kommentcsordája is, mint a Fidesz.

És bizony, a kormánypárt ebből most azt tanulta, hogy nyugodtan lehet részvétlen továbbra is, mert az ellenzék hangosabbjai is seperc alatt jutnak el odáig, hogy „á, nem fontos ez, úgysincs értelme”.

Végül pedig: senki ne rajtam kérje számon, hogy miért nem végzem el a politikusok munkáját, ugyanis én a többi adófizetővel ELTARTOM a politikusokat, azért fizetem őket, hogy dolgozzanak. Bármelyik ellenzéki dönthet úgy, hogy holnaptól a közpénzből kapott milliós fizetését hozzám utalja, bármelyik ellenzéki párt dönthet úgy, hogy a frakciójának és pártalapítványának közpénzből adott százmilliókat az én egyesületemnek utalja, és esküszöm, ezerszer jobban fogok dolgozni, mint ők.

Kezdve azzal, hogy ha kezdeményezek egy vitanapot,

ahol a legbetegebb és legkiszolgáltatottabb honfitársaimért kellene kiállni, akkor oda BEMEGYEK. (mindeközben a Kétfarkú Kutyapárt egy hódmezővásárhelyi homokozót, a Momentum pedig a tatai strandon egy nyilvános vécét újított fel. Ők ugye nem kerültek be a parlamentbe. De persze, biztos hasznosabb annak az ellenzéki képviselőnek a munkája, aki úgy dolgozik, hogy nem megy be)

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük