Csak azt küszöböli ki, hogy a jogszabályi megfelelőség ellenőrzésére hivatott szervek a szokásos garanciális jellegű eljárásaikat lefolytassák, de a jogszabályoknak való megfelelés alól nem adtak, hiszen egy jogállamban nem is adhatnak felmentést.
A Karmelita kolostort mégis úgy alakították át,
hogy azon a műemléki hitelesség szempontjából aggályos új, korábban sosem volt épületrész (terasz) jelent meg, s az épület alapvető értékei közé tartozó, az országban a vonatkozó művészettörténészi szakvélemény szerinti egyedülálló barokk freskók – mint tartozékok – pedig nem érvényesülnek a jogszabályokban előírt méltó módon. Hiszen letakarták őket, egy falfreskó érvényesülésének pedig nyilvánvalóan nem az a méltó módja, ha azt tel senki számára sem látható módon teljesen eltakarják.
A kolostor épületének átalakítása tehát jogilag vitatható módon történt. S ezen az sem változtat, hogy az ügyben gyakran arra hivatkoznak, hogy a hatóság mindent engedélyezett. Persze, hiszen az a kormány irányítása alatt áll. S nemigen van példa olyan esetre, amikor a kabinet alá rendelt hivatal nemet mondott volna egy kormányzati kezdeményezésre. Egyébként arról nem szól semmilyen nyilatkozat, hogy mi volt (volt-e) egyáltalán véleménye magának a Miniszterelnökségnek, amelynek az álláspontját a világörökségi területre vonatkozó építési engedélyezési eljárásokhoz kapcsolódó szakhatósági eljárásokban és szakkérdések vizsgálata során kötelező kikérni. De ez már közömbös, hiszen Orbán beköltözött a Várba, hogy kellő magasságból tekinthessen le az „alattvalóira”.
Tényleg minden védett emléket tönkre lehet tenni?
A Karmelita kolostor esete nem csak az épület műemléki szempontból aggályos átépítése miatt érdekes. Az ügy ennél fontosabb, mert állatorvosi ló: az adófizető állampolgárok közös örökségével szinte mindenütt ez történhet. A műemlékeket érintő kormányzati beruházások közül a Városligetet – Európa egyik első városi közparkját, a szmogos Budapest egyik tüdejét – érintő LigetBudapest projekt, a Nemzeti Hauszmann Terv keretében a budai Várnegyed területén zajló munkálatok (a Miniszterelnökség mellett a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium Várba költöztetése), a Budapest világörökségi címmel elismert védett látképét drasztikusan megváltoztató felhőkarcoló-építések stb. mind ugyanilyen beruházásként futnak.
S ha azok is ilyen aggályosak, akkor megkockáztathatjuk: a nemzet közös kulturális örökségét bármikor bármilyen célra átalakíthatják, ha a munkálatokat nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá minősítik. Miközben a bíróságok egyedül a LigetBudapest projektben eddig két beruházásról – a Néprajzi Múzeum és a Magyar Innováció Háza (a volt Közlekedési és Műszaki Múzeum) építési engedélyezési eljárásairól mondták ki, hogy a kormányzati projektekben a kormányhivatalok által lefolytatott eljárások törvénysértőek voltak.
Azonban ne legyen nyugodt senki,
akinek egy kicsit is fontos a nemzet kultúrájának az épített örökségünkben megnyilvánuló része: a kormánnyal azonos értékrendet valló települési önkormányzatok és magánbefektetők beruházásai hasonló kockázatot jelentenek. Gondoljunk csak a Vörösmarty tér átépítésére, amikor a műemléki jelentőségű területen álló XIX. századi vaskorlátról azt állítják, hogy az semmilyen jogcímen sem védett, azért eltávolítható az egész főváros egyik utolsó ilyen megmaradt téralakító eleme, s az önkormányzat szemrebbenés nélkül állítja, hogy a leendő, ovális mintázatú térkővel burkolt tér jellegében megegyező lesz a jelenlegi, gránitlábazatú vaskorláttal körbevett architektonikus kerttel díszített városi köztérrel…
A felsorolt ingatlanok egytől egyik nemcsak egyedi vagy területi műemléki védelem alatt állnak, hanem a főváros világörökségi területén is fekszenek, amelyről a világörökségi törvény mondja ki, hogy a védelmük mindenki kötelessége. Bárcsak sikerülne megnyugtató módon teljesíteni is ezt a kötelességet, s a szűkebb magánérdekekkel szemben csorbítatlanul érvényesülhetne a közérdek.
(forrás: magyarugyved.blog.hu)